Lengyelország – A lengyel tartomány » A pálos rend központja, a Nagy Lajos alapította Jasna Góra

Jasna Góra (Fotó: Wiadomości – Onet)
Jasna Góra (Fotó: Wiadomości – Onet)

 

A Jasna Góra-i pálos kolostor (magyarul Fényes Hegy, latinul Clarus Mons) Lengyelország legnagyobb tisztelettől övezett zarándokhelye, Częstochowa városban, a Warta folyónál. Częstochowa város a Sziléziai vajdaságban található, 1975 és 1998 között a korábbi Częstochowa Vajdaság székhelye volt. A települést a 13. században alapították. A történelmi dokumentumok először 1220-ban még faluként említik. A település már 1377 előtt városi rangot kapott. Elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról és a benne levő híres Fekete Madonna képről ismert. A kegyképhez minden évben a világ minden részéről zarándokok ezrei érkeznek. Az épületegyüttes részben gótikus, részben barokk stílusú. A kolostor a lengyel vallási és nemzeti szabadság szimbóluma. Itt található Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a częstochowai Fekete Madonna ikon, amely az 1382-es alapítás körül került a kolostorba. A kolostort Nagy Lajos király alapította, majd Opolei Ulászló herceg adományozta a Pálos rendnek a 293 méter magas hegyet. Nevét is a magyar pálosoktól kapta, akik Szent Lőrincről nevezett anyaházuk nevéből kölcsönözték. Ennek helyét jelölték így: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen).

A remetemozgalomból kinőtt pálos rend az egyetlen hivatalosan is elismert magyar alapítású szerzetesrend, a 13. század közepén született. Remeték akkor már több mint két évszázada éltek az ország erdőiben, barlangjaiban, pusztaságain. 1246-ban Özséb, esztergomi kanonok egy látomás hatására maga is közéjük vonult, és elhatározta, egyesíti őket. Szent Kereszt tiszteletére 1250 táján kolostort épített a Pilisben, ahol megszervezte a rendi életet. 1262-ben néhány testvér kíséretében IV. Orbán pápához ment, hogy megszerezze a Szentszék jóváhagyását. A pálosok eleinte püspöki joghatóság alatt álltak, de 1308-ban megtörtént a rend Szent Ágoston regulája szerinti pápai elismerése is. Védőszentjüknek, példaképüknek az első remetét, Thébai Remete Szent Pált tekintették, aki 228-ban született Egyiptomban. A keresztényüldözések erősödésekor a kősivatagba vonult, ahol egy barlangban lakott. Istennek szentelve életét. A hagyomány szerint étele egy közeli pálmafa gyümölcse és egy holló által naponta vitt fél cipó volt. Élete alkonyán felkereste Szent Antal, egy másik egyiptomi remete, s abba a sírba temette el, amit a legenda szerint két oroszlán kapart a homokban. Ezért látható a pálosok címerében a datolyapálma, a két oroszlán és a csőrében kenyeret tartó holló.

Jasna Góra
Jasna Góra

Közben a rend létszáma folyamatosan bővült, sorra épültek kolostoraik. Lőrinc generális nevéhez fűződik 1301-ben a budaszentlőrinci kolostor felépítése, amit a rend központjává tett. Valóban ő szervezte renddé a pálos közösségeket, s kiváltságok szerzésével megerősítette őket. 1327-ben a kalocsai érsek pápának küldött jelentésében 30 kolostorról ír, némelyekben 20, másokban 15, néhányban 12 szerzetes él. 1341-től az addigi szürke ruhájukat fehérre cserélték, hogy megkülönböztessék magukat a kóbor remetéktől, amiért az emberek fehér barátoknak nevezték őket. Nagy Lajos király különösen nagyra értékelte és pártfogolta a pálosokat. 1352-ben megalapította a nosztrai. 1377-ben a Pozsony melletti máriavölgyi kolostorokat. Budaszentlőrincet háromhajós katedrálissá bővítette, s nagy erőfeszítéseket tett. hogy Magyarországra hozza Remete Szent Pál földi maradványait. 1381-ben a Velence felett aratott győzelem után hadisarcként követelte az ereklyét, amely Bizáncon keresztül 1241-ben került a velenceiek kezébe. Még ugyanabban az évben Budára szállították a „szent hadizsákmányt”, s a király vezetésével ünnepi körmenet kísérte végső helyére, a budaszentlőrinci kolostorba. A király Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat és őt az ország társvédőszentjének nyilvánította. Ettől kezdve Budaszentlőrinc az ország egyik legfontosabb zarándokhelye lett számos csodás gyógyulás történt a sírnál. Csaknem másfél évszázaddal később, 1526-ban, a mohácsi vereség hírére a szent földi maradványait Trencsén várába menekítették, ahol a következő évben a vár ostromakor tűz martaléka lett.

Nagy Lajos, aki 1370-től lengyel király is volt, 1382-ben, halálos ágyán nyilvánította ki egy lengyelországi pálos kolostor alapításának szándékát. Úgy érezte, a lengyel trón és Hedvig lánya oltalmára, lengyel földre is pálosokat kell telepíteni, akik összekötő kapcsot jelentenek a szülőhazához. Az ő akaratát hajtotta végre unokaöccse, az 1367-1372 közt nádori tisztet is betöltött Opuliai (Opolei) László herceg a czestochowai kolostor megalapításával. László herceg Márianosztráról hívott 16 szerzetest, hogy benépesítse az első pálos kolostort Lengyelországban. A Fényes Hegy (Clarus Mons) nevet a magyar pálos szerzetesek adták, a budaszentlőrinci anyaházuk nevéből kölcsönözve. Ennek helyét jelölték igy: In Claro Monte Budensi (a budai Fényes Hegyen). A pálosok a további évszázadok során innen kiindulva 24 monostort és 21 rezidenciát alapítottak lengyel földön. Nagy Lajos mellett Mátyás király volt az. aki leginkább támogatta a pálosokat. Több kolostort alapított, illetve más, megfogyatkozott létszámú rendektől nekik adott kolostorokat. A rend ekkor érte virágkorát, csaknem száz kolostora volt az országban, de eljutnak Európa csaknem valamennyi országába, Egyiptomba, Palesztinába, sőt még Dél-Amerikába is. A mohácsi vész után a törökök országszerte feldúlták a pálos kolostorokat, Budaszentlőrincet kirabolták, majd felgyújtották, a szerzeteseket megölték, a rend óriási veszteségeket szenvedett, kulturális kincsek tömege semmisült meg.

A Fekete Mária
A Fekete Mária

A csodatevő Fekete Mária kegykép

Jasna Góra legnagyobb kincse Szűz Mária csodatevő kegyképe. Ennek köszönhetően vált a hely igen rövid időn belül a legnagyobb zarándokhellyé, egy olyan országban, ahol akkoriban már számos zarándokhely létezett. A kép alapja egy 122 x 82 cm nagyságú fatábla. A festmény Szűz Máriát ábrázolja álló alakban, bal karján a gyermek Jézussal. Mária szembefordul a nézővel, arca komoly, tekintete a szemlélő szemébe mélyed. Az arc jobb oldalán két párhuzamos vágás látható, melyeket az orr vonalában egy harmadik keresztez. A nyakon néhány gyengébben látható vágás található. A Gyermek arca is felénk irányul, de tekintete nem állapodik meg a nézőn. Bal kezében az élet könyvét tartja, jobbját felemeli, ami a tanítás és az áldozatvállalás jelképe. Mária jobb keze mellén pihen. Sötétkék ruháját és palástját aranyozott Anjou-liliomok díszítik, homloka fölött pedig egy hatágú csillag látható, szüzességének jelképe. Palástjának kék színe a tisztaságra, a kis Jézus palástjának kárminvörös színe a szenvedésre utal. Mária és Jézus fejét arany glória övezi, erős kontrasztot alkotva sötétbarna színű arcukkal. A sötétbarna arca miatt nevezik Szűz Máriát „Fekete Madonnának.” A Szűzanya kép a „Hodegetria” típusú ikonok közé tartozik. Ez az elnevezés azt jelenti: „az, aki vezet”.

A hagyomány Szent Lukács evangélistát tartja a kép festőjének és úgy tartja, a Szent Család názáreti asztallapjára festették. Szent Lukácsnak több Mária képet is tulajdonít a hagyomány, mely szerint ezt a képet 320 körül Nagy Konstantin császár anyja. Szent Ilona vitte Jeruzsálemből Konstantinápolyba. Hat évszázaddal később Leo rutén herceg kérésére a császár nekiadta a kegyképet, melyet azután Ruténföldön nagy tisztelettel öveztek. Más verzió szerint a kép 988-ban a bizánci császár Anna lányával került Kijevbe, amikor Vlagyimir kijevi fejedelemmel házasságot kötött. Később innen vitték Lembergbe. majd Belz várába. Egy a kolostorban őrzött középkori kézirat, a ..Translatio tabulae” szerint 1382-ben Belz várában talált rá Opuliai László, Nagy Lajos ruténföldi hadjárata során, ahol máig több csodás esemény fűződött hozzá. Az ellenség felett aratott győzelmet a kép csodájának tartotta, ezért magával vitte, és Czestochowa fatemplomába helyezte el. Ismét más dokumentumok szerint 1384-ben került mai helyére, két évvel a kolostor megalapítása után.

Ezeket a középkori legendákat, iratokat azonban erős kritikával kell kezelni, mert ellentmondanak a kutatók által megállapított tényeknek. A szakértőknek a mai napig nem sikerült egyértelműen tisztázni a kép keletkezési helyét, korát, eredetiségét, egykori díszítéseit, mielőtt Jasna Górába érkezett volna. A XX. században kétszer is megvizsgálták a képet, ennek ellenére számos kérdés továbbra is rejtélyes és vitatott. Mielőtt erre rátérnénk, a kép történetének egy szomorú, de fontos eseményről kell megemlékezni. 1430 tavaszán, a nagyhéten egy cseh, morva és sziléziai huszitákból álló rablósereg támadta meg a kolostort. Miután öt barátot meggyilkoltak, s a többit elkergették, betörtek a Szűzanya kápolnájába, megfosztották díszeitől, s a kolostor többi kincsével együtt a kegyképet is kocsira rakták. De a legenda szerint nem tudták megmozdítani a kocsit, ezért mérgükben több kardvágást ejtettek a Madonna arcán, s úgy földhöz vágták a képet, hogy az három darabra tört. A restaurálásra a krakkói királyi udvarban került sor. Risinius Históriapulchra című 1523-ban írt legendás művéből ismerjük ennek körülményeit. A rutén udvari festők háromszor próbálkoztak a helyreállítással, de a vágásokra és horzsolásokra nem lehetett festeni, a felhordott festék rövid idő múlva újra és újra lepergett. A király a Habsburg udvarból hozatott cseh művészeket, akik az első két alkalommal szintén sikertelenek voltak, s csak a harmadik kísérletre sikerült helyreállítani a festményt.

A kép első részletes vizsgálata és restaurálása 1925-26-ban zajlott, Jan Rutkowski professzor vezetésével. Szerinte az 1430 évi támadás során megsérült képet sikerült restaurálni és átfesteni. Stílusa alapján a XII-XIV. századi olasz festészethez vezethető vissza, és az Anjouk nyomán került Jasna Gorába. E nézet egyik követője 1971 -ben a képet a Simone Martini itáliai művész műhelyéhez kapcsolja, amelyik a XIV. század első negyedében működött, és az Anjoukkal állt kapcsolatban. A második restaurálás 1948-1952 között történt, Rudolf Kozlowski professzor vezetésével. Szerinte a jelenlegi kép teljes egészében 1430 után készült. A festékréteg alatt egy másik, viasztechnikával készült kép töredékeit fedezték fel. Többen feltételezik, hogy az eredeti kép egy XIII. századi keleti ikon volt. Eszerint magyarázható lenne a restaurálásról szóló legenda. A középkori művészeknek az okozhatott nehézséget, hogy temperafestéket hordtak fel a viasszal, ún. enkausztikával készült képre. Mivel ez nem sikerült, a képről egy pontos másolatot készítettek, majd a viaszképet ledörzsölték. A kerettel megerősített fára a másolatot illesztették rá. Hogy emlékezzenek a szörnyű támadásra, a Szűzanya arcán vágásokat ejtettek, amit vörös festékkel töltöttek ki. Felmerül a kérdés, miért tettek ennyi erőfeszítést a restaurálás során arra, hogy megőrizzék az eredeti fát, amikor sokkal egyszerűbb lett volna egy új képet készíteni. Nem szabad elfelejteni, hogy a hagyomány szerint a kép ereklye. Szűz Mária názáreti életével van kapcsolatban. Ezért kivételes gondoskodás illette.

A szakértői vizsgálatok után is megmaradtak a kételyek, itáliai vagy bizánci eredetű a kép. XIII—XIV. századi az eredeti festmény, vagy 1430 után másolat készült a krakkói udvarban. Egy dolog bizonyosnak tűnik, akár bizánci, akár itáliai művészek alkotása a Madonna, az Anjou-liliomos palást valószínűsíti, hogy a magyar Anjouk, minden bizonnyal Nagy Lajos király, esetleg lánya Hedvig jóvoltából készült és került Lengyelországba. Ilyen liliomokat lehet látni az aacheni kápolnának és a máriacelli templomnak ajándékozott Madonna képeken is. A máriacelli kincstári kegykép és az aacheni képek bizonyítottan Nagy Lajos királyunk ajándékaként kerültek mai helyükre. Az aacheni magyar kápolnának küldött két képen a Madonna félalakos, jobbján tartja a gyermeket, bal kezével megtámasztja a lábát. A kép teljes hátterét Anjou liliomok díszítik. A képek a XIV. század második felében, az 1367-es ajándékozás előtt készültek, de a XVIII. századra olyan rossz állapotban voltak, hogy átfestették. A máriacelli kegykép viszont eredeti állapotában maradt ránk. Az aacheni képekhez nagyon hasonló ábrázolás 1364-ben. újabb kutatás szerint 1371-ben került a kegytemplomba. A festményt a kék háttérben arany színű Anjou liliom veretek díszítik. A képek kerete is figyelemre méltó, gyöngysor szegélyű, ezüst lemezekből alkotott sávban Magyarország és Nagy Lajos – köztük lengyel sasos – címerei láthatók. A képek alkotója stílussajátságai alapján a nápolyi Lippo Memmi vagy inkább a sienai Andrea Vanni lehetett.

Több kutató magyar származásúnak tartja e képeket. Dercsényi Dezső szerint készítője Sienában tanult magyar festő lehetett, a magyar eredet mellett szól az ötvösségi elemek túltengése. Cséfalvay Pál szerint az Anjou királyaink udvarában folyó magas színvonalú művészeti tevékenység feltételezi udvari műhely létezését, ahol a máriacelli, a két aacheni és a czestochowai (!) kegykép is készülhetett. Prokopp Mária a Nagy Lajos-kori magas szintű ötvösművészet és a Képes Krónika nemzetközi művészi kapcsolatai alapján szintén valószínűsíti, hogy a máriacelli képet Budán, a királyi műhelyben készítették, akár Andrea Vanni személyes közreműködésével, akár tanítványa révén az 1350-es években.

Az erődszerű kolostor (Fotó: czestochowa.fotopolska.eu)
Az erődszerű kolostor (Fotó: czestochowa.fotopolska.eu)

A pálos kolostor története a XVII. századig

Az első évtizedben a magyar pálosok aligha engedhettek meg maguknak nagyobb építkezést. Jagelló Ulászló és felesége Szent Hedvig 1393-ban jelentős privilégiumokkal látta el és virágoztatta fel a pálos rendházat. Támogatásuk nyomán épülhetett fel az új gótikus kápolna, a régi fatemplom helyett. Ez a jelenlegi presbitérium, ahol a kegykép is található és melyet ma egy vasrács választ el kápolna többi részétől. A pálos atyák csendes, szemlélődő, világtól elvonult remete életét nagymértékben megváltoztatta a csodatevő Mária kegykép. A Mária tisztelet mindig is központi helyen állt a rend életében. A Szent Családdal összefüggésbe hozott kép híre egyre jobban terjedt az emberek között, rengeteg zarándok kereste fel a kolostort, és értékes adományokkal gazdagították Jasna Górát. A csodatevő képet ékszerekkel, nemesfém tárgyakkal díszítették. A kincsek a rablókat is csábították, ezért következett be az 1430-as támadás, amikor kifosztották a kolostort és a képet is megszentségtelenítették. A támadás és a kép restaurálása után azonban a kegyhely népszerűsége csak növekedett. Jasna Gorába zarándokok tömegei érkeztek, nemcsak Lengyelországból, hanem egész Közép-Európából, Sziléziából, Magyarországról, Morvaországból. A lengyel királyok mindegyike ellátogatott ide koronázása után. Az eredeti gótikus templom szűknek bizonyult az ideérkező zarándokok fogadására, ezért 1425-1430 között, majd 1451-1463 között egy hatalmas háromhajós gótikus templomot építettek, közvetlenül a Szűzanya kápolnája mellett. 1466-ban a cseh király seregei részéről érte újabb támadás a kolostort.

A XIV-XV. században még számos magyar szerzetes élt a lengyel kegyhelyen. A XV. század végétől azonban a lengyel királyi udvar egyre kevésbé nézte jó szemmel a magyar pálos rend befolyását a lengyel kolostorok életébe. Emiatt létrehozták az autonóm lengyel rendi irányítást, amit 1493-ban erősített meg a pápa. A XVI. század első évtizedeiben Martinuzzi Fráter György neve emelhető ki, aki egyes vélekedések szerint a kolostor perjele volt, de ezt nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani. Magyar zarándokok is tömegesen keresték fel Czestochowát, elsősorban a Felvidékről. 1517 és 1526 között 3335 magyart írtak össze, mint a Confraternia Hungarorum tagjait. Homonnai Drugeth ungvári főispán 1522-ben Szent Anna-oltárt építtetett a templomban. 1527-ben Kálnay Imre erdélyi főesperes zarándokolt ide. 1531-ben Bánffy Antal egy címeres kelyhet adományozott a kolostornak, Bántfy Dorottya alamizsnát és egy karkötőt adományoz, fiával és három lányával pedig beiratkozik az itteni Szűz Mária-társulatba.

A korábbi támadások, valamint a Jasna Góra-i magaslat védelmi adottságai arra indították III. Vasa Zsigmond és IV. Ulászló királyokat, hogy védőfalakkal erősítsék meg a kolostort. A munkálatok 1621-ben kezdődtek meg. így a hely komoly erődítménnyé is vált. Az erődnek többször kellett ellenállnia különböző támadókkal szemben. A legismertebb a svédek 1655-56 évi ostroma volt, amikor néhány száz szerzetes és katona több ezres svéd sereget vert vissza. A győzelmet elsősorban a Szűzanya oltalmának és közbenjárásának tartották, aki megvédte a szent helyet. Hálából János Kázmér király 1656-ban a lembergi székesegyházban ünnepélyesen felajánlotta országát a Szűzanyának. Ettől kezdve Jasna Góra a nemzeti és vallásszabadság jelképe lett. Míg a magyar pálos rend az évszázadok során kétszer is derékba tört, egyszer a török pusztítások, majd II. József feloszlató rendelete miatt, Czestochowa a pálos rend központjává vált. A XVIII. században összekötő kapcsot jelentett a három részre szétszakított lengyelek között. A czestochowai Fekete Mária végérvényesen összefonódott a lengyel függetlenséggel, s napjainkra egyre jobban hozzátartozik a lengyelek mindennapi életéhez.

Forrás:
Udvarhelyi Nándor: Magyar múlt nyomában Czestochowában