Románia » A buzgói Szent Miklós pálos monostor

A középkorban a váradi egyházmegyében, Bihar vármegyében, a mai Sólyom község (románul Şoimi) területén, az ahhoz tartozó Belényesszentmiklós (románul Sânnicolau de Beiuş, a Bihar-hegység alatt, a Fekete-Körös mellett, Sólyomtól északra) határában pálos rendház állt. A buzgói (a forrásokban Buzgow) pálos monostort 1327 előtt alapították Turul nembeli Széplaki Lőrinc fiai, Szerafin (Seraphin) mester, Rupert és Gergely Szent Miklós püspök tiszteletére (nemzetségi, családi alapítás). Az említettek 1327. évi osztozásukkor a buzgói remete (pálos) monostor kegyuraságát közösnek hagyták. A Dicţionarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crişana şi Maramureş műben alapítóként a Borsa családot (nemzetséget) nevezik meg, melynek ősi fészke a Sebes-Körös és Berettyó vidéke volt, névadója a Kolozs megyében lévő Borsa község. Feltételezhetjük, hogy Buzgó település egy forrásról kaphatta nevét, amely buzogva, bugyborékolva tört felszínre. A pálosok szerettek források, kutak közelében megtelepedni, Buzgó monostora az általuk kedvelt hegytetőn emelkedett.

1361-ben, Miklós rendfőnöksége idején „Pál testvér volt … a Buzgó melletti Szent Miklós-kolostor perjele, amint ez a váradi káptalan oklevelében olvasható, melyet a Szent Jeromos-kolostor őriz”. 1424-ben Szántódi Lackfi Jakab erdélyi vajda, miután elfoglalta Sólyomkő várát és a kolostor javait lefoglalta, elűzte a szerzeteseket és a monostort is elpusztította. Minderről a Vitae fratrumból értesülünk: „[1424-ben] a buzgói Szent Miklós püspökről nevezett kolostor, melyet a mi testvéreink már régen laktak, szántói Laczk Jakab, másképpen az erdélyi vajda [1403-1409 között] üldözése miatt puszta és elhagyatott lett. Aki miután megszállta Sólyomkő várát, rögtön elfoglalta a kolostor négy szőlőjét és két malmát. Mindez János testvérnek, a kolostor perjelének a váradi káptalanhoz írt tiltakozó levelében olvasható. A malomról az adományozó [Nagy] Lajos királynak a levele a kápolnai kolostor iratszekrényében található.”

A buzgói monostornak ismerjük két perjelét: Pált (1361) és Jánost (1424). Tudjuk, hogy Sólyomkő vára közelében, a széplaki uradalom területén keresendő. Guzsik Tamás Buzgót Élesddel (románul Aleşd) azonosította, a DAP szerint a buzgói monostor Élesdtől és Sólyomkővártól (cetatea din Piatra Şoimului) északra feküdt. Az Élesdtől északra fekvő, többségében szlovák lakosságú Bodonos (románul Budoi) határában található egy Remete-erdő (románul Pădurea Remetu) nevű hely, ami a pálosokra is utalhat.

Megfeledkeztek azonban arról, hogy Solyómkő nevű vár nemcsak Bihar megye középső részén létezik, volt ilyen nevű vár Bihar megye déli részén is, Sólyom község területén. Sólyomkő várának kettősségét a 19. századi dokumentumok is megjelölték: „castrum Solyomko, in comitatu Bihar, olim dup-lex”. Csánki Dezső szerint a Belényes városától nyugatra fekvő, ma Sólyom községhez tartozó Belényesszentmiklós mellett talán már állt a 14. században is a pálosok Szent Miklósról elnevezett monostora. Belényesszentmiklós (S. Nicolaus) település először a váradi püspök 1291-1294 között készült jövedelem-összeírásában szerepelt a váradi püspök birtokát képező falvak között, ahonnan 36 köböl szép gabonát (cubulus pulchri frumenti) vittek be a püspök fenesi várába. Szentmiklós papja 1332-ben 22, 1333-ban 16, 1334-ben 14, 1337-ben 14 garas tizedet fizetett. Belényesszentmiklós falut Tamás fia István végrendeletében 1333-ban a váradi püspöknek és káptalannak adományozta. Bunyitay szerint: „Hol a Fekete-Körös a belényesújlaki hegyszorosból a tenkei völgybe kiömlik, ott Sólyom és Szentmiklós községek közt, a Körös bal partján” álló magaslaton állt a buzgói Szent Miklósról nevezett pálos monostor, a másik magaslaton pedig Sólyomkő vára. A hegyet, ahol a pálos monostor állt, ma Kristor hegyének mondják. A magaslat tetején levő tágas fennsík terül el, ennek keleti oldalán állt a monostor. Bunyitay idején még romok fehérlettek ott, a nép pedig azt beszélte róla, hogy várromok. A szomszédos erdőt „barátok erdejének” hívták. Ifj. Reiszig Endre a Bihar vármegye története című fejezetben (Borovszky Samu Bihar vármegye és Nagyvárad című kötetében) megemlítette, hogy 1474-ben a Várad alól elvonuló török hadak Buzgó monostorát elpusztították és többé nem állíttatott helyre. Romjai 1901-ben még fennálltak. A Belényestől 8 kilométerre levő, a Remete patak bal partján levő Magyarremete (románul Remetea) nevében a pálosok, remeteségük emlékét őrizheti.

A legújabb kutatások szerint a buzgói monostort, akárcsak Bunyitay, Dél Biharba, Belényesszentmiklós mellé kell helyeznünk. Mind Bunyitay Vince (1837-1915), mind Rusu a kolostorhoz köt három 13. század közepéből származó követ: egy háromnegyedoszlop fejezetet (kehely formájú), egy nagyobb faltagoló háromnegyedoszlop lábazatát és egy kisebb féloszlop-lábazatot. A faragott köveket 1884-ben találták és a 19. század végén még a Váradi Múzeumban őrizték. A fejezet az igen széles körben elterjedt, meglehetősen hosszú időn át élő, korai gótikus bimbós oszlopfő-típushoz tartozik. A 13. század közepére datálható a fedőlemez poligonális záródása és a középen osztott leveleinek a budai Nagyboldogasszony templom 1250 és 1260 között készült fejezetein látható párhuzamai alapján. A fejezettel egykorú háromnegyedoszlop lábazat jobban igazodik a korai gótikus hagyományokhoz. A talplemez síkján túlnyúló, lapos tóruszt a két épen megmaradt oldalon levél alakú konzolok támasztják meg. A lábazat legkorábbi rokonemléke a tatárjárás előtt készült veszprémi Szent György kápolna faloszlop-lábazata. A motívum eredete a 13. század elején készült esztergomi, pilisszentkereszti és kalocsai lábazatok levélkonzolos megoldására vezethető vissza.

A tóruszt alátámasztó konzolok a 13. közepére gyakran elvesztették korábbi naturális, növényi jellegüket, az ornamentika absztrakt, geometrikus formákká alakult (lásd Buda, dominikánus kolostor, Veszprém, Gizella-kápolna). A három kőfaragvány a korai gótikus levélkonzolok késői, archaizáló adaptációjának tekinthető. A faltagoló háromnegyedoszlop 40 centimért elérő átmérőjéből az a következtetés vonható le, hogy az épület, melyhez ezek a kétségkívül egy helyről származó faragványok tartoztak, igen nagyméretű lehetett. A kődarabok a buzgói pálos monostor nagyobb régiségére vallanak, mint amelyet a pálos dokumentumok tanúsítanak. Amennyiben a kőtöredékeket a pálos monostorból valóknak fogadjuk el, akkor a pálosok egy korábbi templomot vehettek át. Ez a korábbi templom nem azonos azzal az ismeretlen rendű apátság monostortemplomával (Emődi Tamás közlése), melyet Radu Popa középkorász és régész (1933-1993) tárt fel Belényesszentmiklóson 1972— 1982 között a nyugati, csonka toronnyal együtt (annak építése a 12. század közepére tehető és feltehetően a 13. században hagyták el)!

A Szentmiklóshoz közeli helységekben gótikus csúcsíveket és egyéb faragott köveket őriznek. A buzgói pálos monostor közelében egy vasszerszám- és fegyverletétet (raktárleletet) is találtak. Mindez tartalmazott négy különböző méretű sarlót, egy szőlőmetsző kést, két háromágú villát, három asztalosvésőt (egynek éle egyenes, a másik kettőnek homorú), darabkákat egy fűrészpengéből, négy lándzsahegyet. Emődi János a leletet a 13—16. század közötti időszakból származtatta. Ennek alapján elképzelhető, hogy a buzgói pálosok használták ezeket a szerszámokat. A szőlőtermesztést különösen kedvelő pálosokra vall például a szőlőmetsző kés jelenléte a leletanyagban.

Forrás:
Bélfenyéri Tamás: Pálos monostorok a mai Romániában