Fugyivásárhely

A középkorban a nagyváradi egyházmegye területén, Bihar vármegyében, a Jofa (Jófa, Jufa) nevű helyen, a mai földrajzi viszonyokat nézve Nagyvárad és Fugyivásárhely (románul O§orhei, Bihar megye, Románia) község (egész pontosan Vásárhely községközpont) között pálos monostor létezett. Fugyivásárhely Nagyváradtól 9 kilométerre keletre, a SebesKörös mentén fekvő település. A fugyivásárhelyi monostor, akárcsak a várad-kápolnai, Várad városán kívül, magányos, hegyes helyen emelkedett. A jofai (másképp fugyivásárhelyi vagy Szentjeromos) monostort, pálos remeteséget 1325 előtt alapította a Zovárd nembeli Fugyi (Fuggi/Függi, Fügyi) család Szent Jeromos tiszteletére. A Fugyi család a középkori Fugyi (ma Fugyivásárhely község része, románul Fughiu) településsel hozható kapcsolatba (a Fugyi nemesi család birtoka volt). Fugyi Árpád-kori település, oklevélben először Fudy néven 1236-ban említették Jenő (a forrásban Ienev) határjárásában. A korábban Jofának, utóbb pedig Szentjeromosnak nevezett remetemonostor alapítási évét pontosan nem tudjuk, legrégebbi említése az 1325. évből származik.

Az 1337. évi oklevél szerint a Fugyi Mór(ic) fiai (Fugyi Móric fia Móric és ugyanitteni Miklós, ugyanezen Móric testvére, fia János), akiknek elődei a jófai pálos monostort alapították, és akik évenként a nagyböjtöt a kolostorban böjtölve töltötték, egy kijelölt határú részt adományoztak a remetéknek. 1345-ben Péter testvér Venocenopis (?) püspöke és váradi segédpüspök Demeter testvér, ezen [a Szent Jeromos monostor] perjelének kérésére felszentelt egy Szűz Mária tiszteletére emelt oltárt a régi templomban és bele helyezte Szent László király, Imre herceg, Mór apát, Gellért püspök és vértanú, Mária Magdolna és a 11 000 szűz ereklyéit. Ugyanő szentelte fel az új, Szent Jeromos tiszteletére építendő templom körül levő temetőt. A templom főoltára Krisztus Teste (tiszteletére lett felszentelve). 1474-ban a portyázó törökök Váraddal és a kápolnai monostorral együtt a fugyivásárhelyi Szent Jeromos monostort is kifosztották és elpusztították, de újjáépült. A Szent Jeromos monostorról 1564-ben tettek utoljára említést, amikor Mátyást házfőnökként (perjelként) tüntették fel. 1566-ban az „ariánusnak” titulált János Zsigmond a váradi káptalannal és a kápolnai pálos monostorral egy időben a Szent Jeromos pálos monostort is rendelettel feloszlatta, ekkor hagyták el végleg a barátok itteni rendházukat. A monostor épületét a török megszállás idején, vagyis 1660-1692 között rombolták le.

Ismerjük a monostor pontos földrajzi elhelyezkedését: Váradtól keletre, a Sebes-Körös jobb partján levő hegyoldalon, egész pontosan Nagyvárad és Fugyivásárhely (Vásárhely falu) határán, az Omlás nevű hegy alatt keletre fekvő völgyben a Hentes-oldal és a Kis-Bor patak (ma Fugyivásárhely határában található, a helyiek Szeles patakként ismerik, borpatak jelentése – savanyú víz, ásványvízpatak) közt emelkedő dombon, a Kovács-résznek nevezett helyen a szőlők alatt állt. A korábbi szakirodalom gyakran felcserélte a Bihar vármegyei Szentjeromos pálos monostorát a Békés vármegyei Gyula Szentjeromos ferences kolostorával, melynek romjai most is ismertek. Rupp Jakab is tévesen feltételezte Gyulán a ferences kolostoron kívül egy pálos zárda létezését, melyet szerinte Szent Jeromos tiszteletére alapított Miklós csanádi gróf 1327-ben, aki egy malmot is adományozott ennek a monostornak.

Forrás:
Bélfenyéri Tamás: A FUGYIVÁSÁRHELYI SZENT JEROMOS PÁLOS MONOSTOR