Ópálos

A középkorban a csanádi egyházmegyében, Arad vármegyében, Lippától 4 kilométerre északnyugatra, Aradtól 28 kilométerre keletre, a mai Ópálos (románul Páuliş) községhez tartozó Kalodva (1910-ig Kladova) (románul Cladova) falutól délre pálos monostor állt. Ma Kalodva település Lippától 6,5 kilométerre északnyugatra, a Kladova patak mentén, a Zarándi-hegységben fekszik. A kalodvai pálos molostort Kalodva királyi birtok határában IV. (Kun) László alapította 1272—1290 között Sarlós Boldogasszony tiszteletére (királyi alapítás). Oklevelei eredetiben nem maradtak fenn, csak a kalodvai monostor okleveleinek kivonata, jegyzéke ismert 1522-ből. A monostor a Maros jobb partján, a révnél állt, ahol a Kladova folyó a Marosba ömlik. IV. László a Maros révje közelében megtelepedett pálosoknak földet adományozott, I. Károly (Károly Róbert) király pedig 1332-ben megerősítette az adományt. A pálosok vásárlással bővítették birtokaikat. 1308-ban Aradon egy telket vásároltak 6 márkáért egy Saromlyen Mihály nevű jobbágytól, amint arról egy adásvételi szerződés tanúskodik. 1332-től a környéken több szőlőt vásároltak. 1332-ben Bok Pétertől egy szőlőt Damján hegyén (in monte Damyan) 16 márkáért vettek, amiről az aradi káptalan és a kalodvai esküdtek adtak ki oklevelet. Ennek értelmében Kalodva ekkor mezőváros lehetett. 1345-ben „Hymusnak mondott Pál 12 dénármárkáért eladta a kalodvai pálosoknak a néhai Rózsásnak nevezett szőlőjét, amely a Makra hegyen van. Megvan a kalodvai esküdtek oklevele”.

A pálosok Makra-hegyi szőlőit 1349-ben I. (Nagy) Lajos király felmentette a csöböradó alól. 1358-ban a lippai és kalodvai vámok alól is mentesítette a remetéket. 1355-ben „Beke fia, Domonkos négy hold szántóföldjét 3 márkáért eladta ennek a kalodvai monostornak. Lásd a kalodvai esküdtek oklevelét.” 1357-ben „György és márk 6 márkáért a pálosoknak adták a Babafenek nevű rétet. Megvan a kalodvai esküdtek oklevele”. 1359-ben I. Lajos király a monostornak adományozott egy bizonyos, Solymos királyi vár birtokához tartozó Kladován levő földdarabot, melyet már korábban IV. Lászlótól megkaptak és I. Károly megerősített (ebből derül ki, hogy a monostort még IV. László alapította. A birtokadományozást később Zsigmond király is megerősítette. 1374-ben „Kalodvai Benedek fia, István 33 márkáért eladja szőlőjét a monostornak Kalodva fölött. Megvan az aradi káptalan oklevele.” 1382-ben „Lippa esküdtjei Lőrinc kőfaragó telkét ítélték a szerzeteseknek Lippán 15 Ft adóssága miatt. Megvan ugyanezeknek az oklevele”.

„Az Úr 1388 éve körül János testvér, kalodvai helynök két szőlőt vett [Kövi Lászlótól] a makrai hegyháton, az egyiket harminchat, a másikat [Cserew Balázstól] pedig negyvennyolc forintért. Ezt a Kalodván levő oklevélben lehet olvasni.” 1395-ben „Lippai Balázs fia, Mihály 40 forintért eladott [a kalodvai monostornak] egy Rózsamál előhegyen, a monostor szőlőinek szomszédságában levő szőlőst. Megvan az ugyanitteni esküdtek oklevele. Ugyanígy lásd az aradi káptalan 1397. évből való oklevelében, hogy Mátyás vikárius cserélte el a szőlőket”. A kalodvai pálosok 1393 után a török betörés következtében elpusztult gatályi és boldogkői monostor birtokait is kezelték, okleveleiket őrizték. A gatályi (gatali, gotháli) pálos monostor Krassó vármegyében, a csanádi egyházmegye területén feküdt. 1343-ban a két részre (Alsó-és Felső-Gatalra) tagolódó Gatal falu felét Omori Gál fia László átadta nővérének, Clarának, Szeri Pousa fia Balázs jegyesének. 1396-ban Gatály Gatal, Gathal néven szerepelt a forrásokban. A középkori Gatal település Mezősomlyó és a Berzava folyó közt feküdt. Helyén ma Gátalja, 1910-ig Gáttaja városa (románul Gátaia, németül Gattaja vagy Gatai) található. Temesvártól 55 kilométerre délkeletre, Resicabányától pedig 47 kilométerre északnyugatra, a Berzava folyó mentén fekszik.

A gatályi pálos monostort 1340—1345 között alapították. Alapítója és titulusa/patrocíniuma ismeretlen. 1393-ban pusztult el egy török betörés eredményeként. 1411-ben feljegyezték, hogy Maróthi János, macsói bán egy malomrésszel ajándékozta meg. Gyöngyösi Gergely leírta, hogy Fr. Péter generális perjel szabályozta a Kalodvához tartozó Gatal birtok jobbágyainak szolgáltatásait: „Az Úr 1422-ik évében ugyanaz a rendfőnök [Péter] meghatározta a Kalodvához tartozó gatali birtokok jobbágyainak szolgálatait és földjeiket.” 1505-ben megemlítették, hogy a gatályi monostor elpusztult. A gatályi pálos kolostor helye nem azonosítható, az épület teljesen eltűnt. 1393-ban, Ethei György rendfőnöksége idején a gatali monostorral pusztult el és néptelenedett el a boldogkői monostor is. Gyöngyösi a Vitae fratrumban 1393-ban négy kolostor (köztük Boldogkő és Gatal) török általi elpusztításáról emlékezett meg: „[az ördög] Ezért rendünk sok kolostorát a kegyetlen törökökkel leromboltatta, úgymint a dubicait, mely első volt Dalmáciában, a zlatkagorai Szent Pétert és a Temesen túli két kolostort, tehát a boldogkőit és a gatalit, meg a zalánkeméni Szent Péter-kolostort.” Boldogkőn Krassó vármegyében, a csanádi püspökség területén, a Temes folyón túl, egyelőre azonosítatlan helyen állt pálos kolostor. Valamikor a 14. században keletkezhetett. Alapítója és titulusa ismeretlen. Egyetlen adat róla a már idézett 1393-as török pusztításról szóló Gyöngyösi-féle híradás. Romjai se maradtak fenn.

1430-ban „Marthony György fia, István, egy majorsági telket adott [a kalodvai monostornak] és kijelölte határait.” A kalodvai monostor talán legértékesebb kincsei Martony faluban (Arad vármegye) voltak. Egy 1441-es dokumentum szerint a monostornak voltak ott házai és egy kertje, melyet a szomszéd nemesek (János deák és Fejéregyházi Kis Ferenc) elpusztítottak. 1458-ban „Dorogszegi Szilágyi Mihály Arad megyében levő Varjas nevű faluját adományozta a kalodvai pálosoknak. … 1511-ben Szeri Pósa fia, István visszaadja nekik az általa lefoglalt birtokot.” 1462-ben „Erzsébet úrhölgy, Dyody Frank özvegye ennek [a monostornak] adta el 29 forintért a Rózsás hegyen álló szőlőjét. Megvan a lippai esküdtek oklevele”. 1466-ban „Méltóságos Fejéregyházi Bálint Martony faluban, Arad megyében levő egész birtokrészét eladja 200 arany forintért, kötelezve a barátokat egy örökmisére. Megvan az aradi káptalan oklevele. Ugyanezen káptalan másik, ugyanezen évi oklevele szerint Bálint 40 Ft zálog fizetésére volt kötelezve. Megvan ugyanezen káptalan 1467. évi, ellentmondás nélküli iktatólevele”. 1471-ben „Méltóságos Kezy Balázs deák Szombathely nevű faluját adja nekik bizonyos örökmisék fejében. Megvan a budai káptalan örökvallása. 1519-ben ezt a falut fr. Pál perjel eladja Márknak 225 Ft-ért”. 1493-ban „Zylas-i Dordancz György és Bertalan nemesek az aradi káptalan előtt úgy nyilatkoztak, hogy Zylas-i Bernát végakaratában [a kalodvai monostornak] hagyta a Zaránd megyei Gerba birtok általa birtokolt teljes részét. Megvan ugyanezen káptalan ellentmondás nélküli iktatólevele”. 1505-ben „Székely Lázár visszaadta [a kalodvai monostornak] néhai Bakos Ferenc Gazdagmálnak nevezett egykori szőlőjét, amely Gyorok birtok előhegyén van. Lásd az aradi káptalan oklevelében”.

Egy 1517-es dokumentum szerint a monostor ingatlan javai a Jaksics család tulajdonába kerültek. Lehetséges, hogy a pártfogás, védnökség váltása zajlott le. 1519-ben a kalodvai pálos monostor még működött: további birtokadományokban részesült. Birtokrészét Ároki faluban (Arad vármegye) és nemesi kúriáját adta nekik Végedi Imre gyulafehérvári kanonok és tordai főesperes örökmise fejében. A kalodvai pálos monostor vezetői közül ismerjük János testvért, kalodvai helynököt (1388) és Mátyás vikáriust (1395-1397). Az ismert perjelek: Péter (1422) és Pál (1519). A kalodvai pálosok a következő javakkal bírtak: szőlőkkel (1332, 1374, 1395, 1462, 1505), telkekkel Lippa városában (1382) és a szomszédságban (1430, 1458, 1466, 1471, 1519), malomhellyel (1470). A legfontosabb adományozók között királyok (IV. László, Károly Róbert, I. Lajos, Luxemburgi Zsigmond) mellett ott találjuk Szilágyi Mihályt is, Hunyadi János sógorát is.

A kalodvai pálos monostor 1540 körülig működött, Guzsik szerint 1541-ben szűnt meg. Rusu a monostor megszűnését az 1540-1550 közötti időszakra tette. Romjai a 19. század végén még láthatók voltak a Maros és a Várhegy alá kanyarodó Holt-Maros között, sőt a mai napig megvannak. Egyes kutatók a pálosokkal hozták kapcsolatba a Kalodva falutól délre, a Maros-völgy fölé emelkedő dombon (Várhegy vagy „Dealul Carierei”) emelkedő vár déli részén levő 13. századi, 15 méter hosszú és 6 méter széles, egyenes szentélyzáródású kőtemplomot. Szinte biztos, hogy a monostor nem a kalodvai „Dealul Carierei” nevű régészeti helyen, hanem a völgyben feküdt. Az aradi múzeum munkatársai szondázó ásatást végeztek a pálos monostortemplom területén, és nem találtak biztos planimetriai (alaprajzi) elemeket. Ennek alapján azt gondolják, hogy a templom mellett nem épült kolostornégyszög, hanem a szerzetesek remeteség módjára épült házakban (cellákban) laktak, akárcsak a Máramaros vármegyei, egri egyházmegyés Remete nevű pálos kolostor esetében.

Remete Técső felett 8 kilométerre, a Tisza bal partján 1363-ban (Guzsik szerint 1363 előtt) alapította I. (Nagy) Lajos király Szűz Mária (Boldogasszony) tiszteletére, a remetéknek malmot adományozott„super fluvium Theckew”. 1444-ben a generális perjelnek megválasztott fr. Bereck (Briccius) a remetei kolostornak ajándékozta a rendi konstitúciók könyvét a regulával együtt. 1465-ben fr. András generális perjel a kolostor birtokainak kiigazításáról intézkedett. 1543-ban falai közt tartotta a rend káptalani gyűlését. 1554-ig állt fenn. A 16. század második feléből származó oklevelek tanúsága szerint nem létezett egy monostorépület, hanem a szerzetesek „remeteség módjára”, elkülönült házakban (cellákban) laktak. A monostor gótikus templomát, melyet a reformátusok használtak a 16-17 században, 1784-ben felújították. Mindössze két évig, a pálos rend feloszlatásáig működött. A monostorépületet később az ortodox rutének használták. A középkori épületből fennmaradt egy részlet a poligonálisan záródó szentély alaprajzából, gótikus botívek indítása a gyámkövekről, ablakkeretek. A régi épülethez nyugaton egy templomtornyot építettek és előtérféleséget. Remete Pálosremete (1901-ig Remete) néven (románul Remeti) ma községközpont Romániában, Máramaros megyében. Máramarosszigettől 21 kilométerre északnyugatra, az Ukrajnával határfolyót képező Tisza bal partján fekszik. Neve a pálos szerzetesekre utal. Megkülönböztető előtagját a helységnévrendezéskor szintén a pálosokról kapta.

Forrás:
Bélfenyéri Tamás: Pálos monostorok a mai Romániában