Románia » A patlani pálos monostor

 

A középkorban egyelőre azonosítatlan helyen állt a patlani pálos monostor. Feltehetően a 14. század második felében, Nagy Lajos uralkodása alatt, 1382 előtt alapította a mindszenti Czibak (Chibak) család (nemzetségi, családi alapítás). Adrian Andrei Rusu az alapítás évét 1329-re tette. Rendkívül keveset tudunk róla, egyetlen forrásként a Vitae fratrum tesz róla említést, mely szerint 1382-ben, tehát Remete Szent Pál földi maradványainak Magyarországra hozatala (1381) utáni évben az alapító család a pálosokat elűzte: „[1382-ben] hagyták el a testvérek a Pathlannak nevezett remeteséget, melynek kegyurai a mindszenti Czibakfiak voltak. A kegyurak erre dühösek lettek, és rechkei házuknál kiáltványt tettek közzé, hogy ha a Fekete-tóig terjedő területen valamelyik testvért el tudják fogni, azonnal foglyul ejtik. Amikor a testvérek ezt a kiáltványt meghallották a vlachoktól, akkor Antal testvér, a helynök tiltakozott a nagyváradi káptalannál. Amint a [Bánffy]Hunyadtól egy mérföldre levő majort is, úgy most [1520-as években] ezt a remeteséget is Remetének nevezik, miképp látható ez a váradi káptalan Szent Jeromos kolostorában őrzött oklevélben.”

Darvas-Kozma József pápai káplán, címzetes esperes, csíkszeredai plébános szerint a remeték a Szentjeromos monostorba mentek. Nem ismerjük a monostor titulusát, patrocíniumát. Guzsik Tamás és a Documenta Artis Paulinorum a Bánffyhunyadtól (románul Huedin) mintegy 12 kilométerre északnyugatra, a Kissebes (románul Poieni) községhez tartozó és attól 6 kilométerre levő Hodosfalva (románul Hodişű) környékére tette. Remete puszta (Remetepuszta) nevű helyen állt. Ebben esetben az erdélyi egyházmegyéhez kellett tartoznia és Kolozs vármegyében feküdt. Hodosfalvával possessio Hodos néven először 1519-ben találkozunk. A Losonczi Bánffyak birtokai közt csak ez egyszer említették, Nagysebes és Füld helységek közt sorolták fel. Remete Sebesvár várához tartozott, 1439-1519 között említették, a Losonci Bánffyak tulajdonában volt. Ma Hodosfalva helységhez tartozó puszta, Bánffyhunyadtól északnyugatra, a Sebes-Körös mentén. A Vitae fratrum-ban szereplő Fekete-tót a ma Kolozs megyében levő Körösfeketetó (románul Negreni) községnek próbálták megfeleltetni. Remetétől északnyugatra egy mérföldre feküdt. Feketetó északon Szilágy megyével szomszédos, keleten Csucsa (románul Ciucea) községgel, nyugaton Bihar megyével. A Sebes-Körös két partján fekszik.

Engel Pál történész, középkorkutató (1938-2001) szerint Patlan azonban Bihar vármegyében és a céckei uradalom területén keresendő. Ezek szerint a nagyváradi püspökség területén volt. Engel érvelését alátámasztja, hogy Cécke (régiesen Czéczke) közvetlen környékét a Hontpázmány nemzetség bihar-szabolcsi ágából származó és a patlani kolostort is alapító Czibak család népesítette be. A céckei (Czibak) uradalmat a Sebes-Körös és a Hollódi-patak közti területre eső uradalmak közé sorolhatjuk (a telegdi, a csékei uradalom és a karándi vajaság mellett), melyek közös jellemzője az volt, hogy a Sebes-Körös völgyében fekvő uradalmak mindegyikéhez a hegyekben is tartoztak falvak. A Körös völgyéből a magas hegyekig felnyúló Czibak birtok a nemzetség korai szerzeményeihez sorolható, mert még a 13. század végén is több ágnak volt jussa hozzá. Végül teljesen a Czibakok szerezték meg, lemondtak cserébe a Berettyó melletti falvakhoz való jogukról. Jakó Zsigmond történész (1916-2008) szerint Cécke, a később kialakult uradalom középpontja, még a 13. század előtt keletkezett és királyi alapítású volt, a középkorban vásárhelyül szolgált. A település oklevelesen először Chetka néven 1256-ban a telegdi uradalom határjárásában merült fel, mint Hontpázmány nembeli Miklós fia Lampert birtoka. 1332-ben a pápai tizedjegyzék szerint papja 5, 1335-ben 5 garas pápai tizedet fizetett. Cécke (románul Tetchea) ma a Réz-hegység alatt, a megye középső részén elhelyezkedő községközpont, a Sebes-Körös bal partján, 32 kilométerre Nagyváradtól, és 10 kilométerre Élesdtől.


Forrás:
Bélfenyéri Tamás: Pálos monostorok a mai Romániában