Eszény

Eszény a Tisza jobb partján, Szabolcs megyének a Tiszán átnyúló északkeleti szögletében feküdt Csaptól délkeletre, Tiszaszentmártontól északra, az egri egyházmegyében (Esen, Ukrajna). A monostort Baksai Simon fia, Tamás alapította 1356-ban. 1370-ben az eszényi nemesek a monostor kegyurai, és ennek alapján feltehető, hogy ők is betársultak az alapításba. A barátok birtoka és jövedelme nem volt elválasztva a nemesekétől. A birtokhatárok nem voltak kitűzve, és amikor fr. Trisztán generális perjel jelenlétében a királyi emberek a monostor határait ki akarták tűzni, akkor a nemesek a generális titkárát, fr. Pétert tőrrel megszúrták és a monostor többi szerzeteseit is véresre verték. Ezért az eszényi nemeseket, köztük Simont, Lászlót, Imrét és egy másik Lászlót 1369-ben a királyi kúriához idézték. Ott tisztázták, hogy e nemesek a monostor kegyurai, és korábban annyi földet adtak a pálosoknak a birtokaikból, hogy legalább 3-4 szerzetes megélhet rajta a szolgaszemélyzettel és állataikkal együtt. 1391-ben Eszényi Tamás fia, Imre és Csapi Tamás fia, Miklós a Boldogasszony egyháznak adományoztak egy darab földet a Tisza folyó hajlatában és Eszényen, valamint az Istenes tavat. A kolostornak tartozékbirtokai voltak: Endesen, Kisfaludon, Gyepespusztán, Beregben és Eszényben. Továbbá Ungváron, Alsódomonyán, Bozoson voltak nagyobb szántóik, szőlőik és malmaik.

Losonci Albert 1463-ban a Szent Márton melletti tiszai rév vámszedési jogának felét a remetéknek adományozta. Ez idő tájt Eszény jeles igehirdetője fr. Damján volt. 1479-ben az eszényi kolostor lakója, Kovács Imre a Baári nevű szőlőhegyen lévő szőlőjét, valamint a Magashegyit is a remetéknek adta. Eszény mellett működött a Szent Fülöp és Jakab remeteség. Ennek jótevői a Szüretiek voltak. 1482-83-ban Endes András és Mihály, valamit Kerkedi Domonkos 400 forintért eladták Gyepesmezeje nevű szigetüket, a Laponya tavát az erdővel és a szántóföldekkel együtt a monostornak. Ezen kívül Endes Gergely birtokrészét, Endes András és Miklós pedig két telket adományozott. Szőlőjük volt az újhelyi Magashegyen is. A perjelség 80 arany forintért Endesen házat és kúriát vásárolt Szalanczy Miklós fiától, Jánostól. A monostor öt telket elcserélt Az endesi Tókő erdejére. 1515-ben Kerecseni István birtokának negyedrészét a monostornak adományozta. Eszény – Pázmány szerint – vikáriátussá fejlődött.

Az eszényi kolostort és birtokait a Szolnok környékén portyázó törökök állandóan fenyegették, ezért a sátoraljaújhelyi vikáriátushoz csatolták, és így maradt a 17. század elejéig. 1619-ben Bethlen Gábor katonái dúlták fel és pusztították el az eszényi monostor birtokait. A szerzetesi élet felvirágoztatását támogatta, és 1631-ben id. Briberi Melith György királyi tanácsos és testvére, Péter megígérték, hogy visszaadják az eszényi és villyei monostorokat minden pénzbeli térítés nélkül a pálos rendnek, csak telepedjenek le. Fr. Füle Lajos tiltakozott 1633-ban, mert Melith György és Péter ígéretüket nem tartották be, nem akarták visszaadni a két elhagyott monostort, a Szerednye mellettit és a Villyeit. II. Rákóczi Ferenc 1708-ban kelt oklevele említi az elhagyott eszényi Boldogasszony, a tokaji Szent Anna és az ungvári Krisztus Teste monostorokat. 1639 körül az akkori tulajdonos Csapi Ferenc áttért a református hitre és elűzte a pálosokat. 1709-ben említik az eszényi kolostor Kisfaludon lévő jobbágytelkét. A kolostor anyagából számos lakóház és a református templom épült 1784-ben…

Forrás:
Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból
Gyéressy Béla: Documenta Artis Paulinorum I.
Darvas Kozma József: A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján