Remete szent Pál ujjereklyéjének őrzői
Az újhelyi pálosok
Palóci Antal zempléni főispán 1526. július 25-én, feltehetően a korábbi sárospataki várban kelt testamentuma azért is különleges, mert megtudhatjuk belőle, hogy a pálosok sátoraljaújhelyi Szent Egyed kolostorában őrizték Remete Szent Pál ujjereklyéjét…
Remete szent Pál ujjereklyéjének őrzői
ÖSSZEÁLLÍTOTTA: GALUSKA TÜNDE
A középkorból ránk maradt végrendeletek között különös jelentőségű az eddig ismert legkésőbbi: Palóci Antal zempléni főispán 1526. július 25-én, feltehetően a korábbi sárospataki várban kelt testamentuma. E végrendeletnek egyebek mellett az kölcsönöz fokozott jelentőséget, hogy írója a mohácsi ütközetbe készülőben rendelkezett földi javairól, felkészülve — egy hónappal később bekövetkezett — halálára. A végrendelkező Magyarország egyik legelőkelőbb, a 15. században a legmagasabb állami méltóságokra emelkedett és kiterjedt birtokokkal rendelkező családjának utolsó férfisarja volt, aki alig részletezett ingatlan vagyona mellett sok szempontból érdekes, esetenként bővebben leírt ingóságairól a szokásoktól eltérő módon intézkedett. A végrendelet híven tanúskodik a halálra is elszánt férfi lelkiállapotáról, egyes intézkedéseinek indítékairól, hatalmaskodásai miatt érzett bűntudatáról, megbánásáról és igyekezetéről, hogy bűneit jóvátegye, bűnbocsánatot és üdvösséget nyerjen, egyben elődei lelki üdvéről is gondoskodjék.[1] De ezen végrendelet azért is különleges, mert megtudhatjuk belőle, hogy a pálosok sátoraljaújhelyi Szent Egyed kolostorában őrizték Remete Szent Pál ujjereklyéjét…
Remete Szent Pál gazdag thébai családból származott, 228 körül született, az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. A 13. századi, egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a Pálos rend névadója, akit a pálosok szellemi ősként, példaképeként tisztelnek. Első Remete Szent Pál 341-ben halt meg. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott, Remete Szent Pál életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált tetemét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították:
„Sok-sok esztendő elmúltával… Emánuel, konstantinápolyi császár… elhatározta, hogy ennek az idős szentnek (Remete Szent Pálnak)…oszlásnak nem indult testét pedig az említett helyről, ahol Szent Antal a vadállatok ásta gödörben elhantolta, a császári székvárosba, tudniillik Konstantinápolyba viteti, és az általa alapított Periblepta, azaz a Megcsodált Mária szent egyházába elhelyezteti. Fejét azonban…Rómába vitték.“[2]
Szent Jeromos, Sophronius Eusebius Hieronymus
Sokáig itt is maradt a test a szerzetesek gondozásában, három ujja pedig a cluny-i apátságba kerül, még 1240 előtt. Fejét Konstantinápolyból Rómába szállították, ahonnan IV. Károly császár Prágába vitte. Innen Karlštein várába, majd1240-ben pedig Velencébe került. A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét.[3] 1381. október 4. éjszaka Velencéből átszállítják Szent Pál testét Budára. A Velencéből való elszállítás titokban történt, hogy a nép ne próbálja azt megakadályozni.
Előbb a budai királyi kápolnában helyezték el az ereklyét, majd onnan a budaszentlőrinci monostorba, a Pálos Rend főmonostorába szállították át, fényes körmenettel, 1381. november 14-én. II. Lajos 1523-ban ígéretet kapott a cseh uraktól arra nézve, hogy a Karlstein várában féltve őrzött fej-ereklyét kiadják a magyaroknak. 1523. május 25-én illesztették össze a fejet és a testet Budaszentlőrincen. A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál atyánk ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. De a török Budaszentlőrinc feldúlása és elpusztítása után 1527-ben eljutott Trencsénbe is, ahol a drága ereklye az ostrom alkalmával elégett.[4]
Palóci Antal zempléni főispán testamentuma 1526. július 25-én, feltehetően a korábbi sárospataki várban kelt. A végrendelet részlete szerint „…ötven forintot hagyunk az újhelyi remete barátok kolostorának a felújítására, valamint egy zafírköves, nagyobb aranygyűrűt hagyunk Első Remete Szent Pál ujjára. Továbbá két gyűrűt arra hagyunk, hogy fordítsák azokat lelkünk üdvösségére, a többit pedig Pálóczy Katalin asszonynak hagyjuk.”[5]
A középkori írott forrásokban több említés nem esik erről az ereklyéről, és arról sincs szó a fennmaradt oklevelekben, iratokban, hogy hogyan került az újhelyi pálos remeték birtokába ez az ereklye…
Borítókép: Nagy Lajos király fogadja a Remete Szent Pál szarkofágját hozó itáliai követséget; Dudits Andor szekkója, 1925. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest, Lovagterem, fotó: Szelényi Károly, Magyar Képek)
Fekete-fehér kép: Remete Szent Antal és Remete Szent Pál ábrázolása a pálosvörösmarti emlékmű domborművén, amely Varga Gábor alkotása
[1] Détshy Mihály: Az utolsó Palóci végrendelete. In.: Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
[2] Remete Szent Pál élete; ford. Gyéressy Ágoston; Stephaneum Ny., Bp., 1939.
[3] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története 1938., 96.
[4] Fraknói Vilmos: Hadnagy Bálint munkái (Egy hasonmással). Magyar Könyvszemle 1901., 117-120.. 96-97.
[5] Détshy Mihály: Az utolsó Palóci végrendelete. In.: Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
[6] JOÓ Tibor: Adalékok a sátoraljaújhelyi volt pálos-piarista templom, kolostor és berendezései történetéhez In.: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 11. (1972)