A Magyar Pálos Rend névadója és szellemi őse Remete Szent Pál, (Thébai Szent Pál vagy Anakhoréta Szent Pál, 227/228 – 341. január 15.) az első ismert nevű keresztény remete, a sivatagi atyák egyike. Kevés rend mondhatja el magáról, hogy főkolostorában névadója és példaképe ereklyéjét őrizhette. Ám a pálosoknak ez is sikerült. Számos történet maradt fenn Remete Szent Pál életéről, tetemének Magyarországra hozataláról és a testereklye mellett történt csodákról is. A következő cikk Remete Szent Pál életétől testereklyéjének pusztulásáig veszi sorra a fennmaradt legendákat…

Pál, az első remete életrajzát Szent Jeromos legendájából ismerjük. Életrajzírójának tanúsága szerint, Pál Decius tomboló keresztényüldözésekor vonult a pusztába, és ott egy barlangban hatvan esztendőn keresztül maradt teljes ismeretlenségben. Ez a Decius az a Gallienus lehetett, akinek kettős neve volt, s aki 266-ban kezdett uralkodni. Szent Pál tehát a pusztába menekült, látva, hogy a császár mennyiféle kínzással sújtja a keresztényeket. Elfogtak ekkoriban két keresztény ifjút is, egyiküket tetőtől talpig bekenték mézzel és kitették a tűző napra, hogy csípéseikkel a legyek és fullánkjaikkal a lódarazsak halálra gyötörjék. A másikat egy kies helyen, puha ágyra fektették; lágy szellő lengedezett, patakzúgás hallatszott, madárcsicsergés és virágillat vette körül. Színes virágokkal átszőtt zsinegekkel azonban úgy megkötözték, hogy sem kezével, sem lábával nem tudott magán segíteni. Egy gyönyörű, fiatal és szemérmetlen leányt adtak melléje, aki szemérmetlenül kikezdett az Isten iránti szerelemtől eltelt ifjúval. Az ifjú pedig, midőn érezte, hogy akarata ellenére felgerjed a teste, nem lévén fegyvere, amivel magát megvédje, leharapta a nyelvét és a szemérmetlen fehérnép arcába köpte; így fájdalma elűzte a kísértést, és kiérdemelte a dicséretes győzelmet.

Remete Szent Antal és Remete Szent Pál (Forrás: bernardinai.lt)
Remete Szent Antal és Remete Szent Pál (Forrás: bernardinai.lt)

Ezeknek az ifjaknak és másoknak a büntetésétől megrettenve vonult Szent Pál a pusztába. Ebben az időben történt, hogy Antal úgy vélte, a szerzetesek között ő az első remete. Álmában azonban megtudta, hogy él a pusztában egy nála sokkal kiválóbb remete is. Elindult, hogy megkeresse. Az erdőben találkozott egy hippokentaurral, ember és ló keverékével, aki egy jobb kéz felé tartó utat mutatott neki. Ezután egy másik, datolyát vivő állattal is találkozott, felül emberhez, alul pedig kecskéhez volt hasonlatos. Antal az Istenre esküdve kérte az állatot, hogy mondja meg, kiféle, miféle. A lény azt felelte, hogy ő egy szatír, a pogányok tévhite szerint az erdők királya. Végül Antal egy farkassal találkozott, aki elvezette Szent Pál cellájához. Pál, aki már előre tudta Antal érkeztét, bereteszelte az ajtót. Antal kérlelte, hogy nyissa ki; bizonygatta, hogy inkább kész ott helyben meghalni, mintsem hogy távozzék. Ezzel meggyőzte Pált, kitárta az ajtót, és rögtön megölelték egymást. Antal elcsodálkozott, hogy amikor eljött az étkezés ideje, egy holló két rész kenyeret hozott nekik. Pál azt válaszolta, hogy Isten mindennap így látja el őt, és most vendége miatt kétszerezte meg az adagot. Jámbor vita támadt köztük, vajon ki méltóbb megtörni a kenyeret. Pál a vendégnek, Antal az idősebbnek ajánlotta föl a kenyérszegést. Végül mindketten megfogták és két egyenlő részre osztották.

Érdy-kódex (Forrás: nyelvemlekek.oszk.hu)

Az Érdy-kódex ekképpen számol be Antal és Pál találkozásáról: „Ottan azért, mint egymást láták, egymást megölelék és apolhaták (megcsókolgaták- régi apol ige jelentése: csókol) nagy isteni szent szeretettel. És mikoron Úr Istennek hálát attanak vóna, leülének, és monda Szent Pál Szent Antalnak: “Íme, kit nagy fáraccsággal kerestél, ez megrotadandó testnek vénségét, az te vénséged el temeti. Íme, látod ez embert, ki hamar porrá lészen.” És mikoron ott édesdeden beszéllelének, azonkezben jeve egy holló hozzájok, és egy egész cipót hoza őnekik, és el méne. Ez kedég vala Istennek angyala. És monda Szent Pál: “Íme, én szerelmes atyámfia, az Úr Isten ebédet kildett minekünk. Íme, mely kegyes és irgalmas az Úr Isten: immáran hatvan esztendei vagyon, mi últa mindenkoron fél-fél cipót érdemlettem. De, íme, az te jeveteledre megketteztette Úr Isten az eledelt.” Azért hálát adván Úr Istennek azon leülének az kút vizének felette, és veteködés lén közötök, ki szegné meg az kinyeret. Szent Pál kényszeríti vala Szent Antalt, mondván: mert Úr Isten ő érette tette vóna az csodát. Szent Antal kedég viszon ellen, mert miért nagyobb és vénebb vóna, őneki kellene megszegni. Mikoron mind kettőnek kezébe vóna az cipó, ottan hason ketté valék, és kinek mind egy rész juta benne.”

Antal hazatérőben már közel járt saját cellájához, amikor észrevette, hogy Pál lelkét angyalok viszik. Gyorsan visszatért: imádkozó testtartásban, térdre borulva lelte Pált, úgyhogy azt hitte, él. Mikor rájött, hogy már meghalt, így szólt: „Ó, te áldott lélek, halálodban is megmutatod, amit egész életedben tettél.” Nem volt nála semmi, hogy megáshassa Pál sírját, de íme, ott termett két oroszlán, ástak egy gödröt, és miután Antal eltemette Pált, visszatértek az erdőbe. Antal pedig magához vette Pálnak pálmalevelekből font tunikáját, és ünnepi alkalmakkor azt öltötte magára. Első Remete Szent Pál 341-ben halt meg. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott, életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált tetemét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították:

Sok-sok esztendő elmúltával… Emánuel, konstantinápolyi császár… elhatározta, hogy ennek az idős szentnek (Remete Szent Pálnak)…oszlásnak nem indult testét pedig az említett helyről, ahol Szent Antal a vadállatok ásta gödörben elhantolta, a császári székvárosba, tudniillik Konstantinápolyba viteti, és az általa alapított Periblepta, azaz a Megcsodált Mária szent egyházába elhelyezteti. Fejét azonban…Rómába vitték.
Szent Jeromos, Sophronius Eusebius Hieronymus

Sokáig itt is maradt a test a szerzetesek gondozásában, majd 1240-ben a test Velencébe került. A pálosok nagyon vágytak rá, hogy ősatyjuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét. 

Nagy Lajos király (Fotó: Pinterest)
Nagy Lajos király (Fotó: Pinterest)

Történt ugyanis, hogy Nagy Lajos négyéves háborúba keveredett a velenceiekkel és azzal a tervvel foglalkozott, hogy ha a velenceiek erejét megtöri, teljesíti a pálosok régi kívánságát és Remete Szent Pál testét Magyarországra hozza. Érthető a pálosok kérelme, mert Nagy Lajos a szerzetesek között leginkább őket kedvelte, gyóntatója is mindig pálos volt; Erzsébet királyné, Nagy Lajos anyja hasonlóan nagy kegyekben részesítette a pálosokat. A királynak — mint egy legenda szerint a pálosok megjövendölték —, sikerült Velencét legyőzni és néhány keresztény fejedelem kérelmére 1381. augusztus 8-án békét kötött ellenségeivel. A velenceieket e békekötés évi 7000 arany adó fizetésére kötelezte és Hadnagy Bálint rendi történetíró munkája szerint a békének egyik pontja volt, hogy Remete Szent Pál testét a velencei köztársaság Nagy Lajos királynak engedi át.

Az ereklye átvételére Nagy Lajos Alsáni Bálint pécsi és Horváthi Pál zágrábi püspököket több főrangú emberrel követségbe küldte. A követek nagy körültekintéssel jártak el tisztükben útközben átvették Szent Pál ereklyéit, amelyekhez a velenceiek még a Heródes által megölt aprószentek relikviái közül kettőt is átengedtek. A követség szerencsésen megérkezett Budára, ahol a király udvara, a főpapság és főnemesség a hívő néppel együtt égő gyertyák között nagy áhítattal fogadta. Remete Szent Pál testét először a királyi vár Szent János kápolnájában helyezték el és őrizetére a pálosrend szerzeteseit rendelte ki. Még ugyanez év november 14-én Demeter esztergomi bíboros érsek a püspökök, szerzetesek és világiak fényes kíséretében a szent testét a Budáról nyugatra két mérföldnyi távolságra fekvő hegyen épült, Szent Lőrincről elnevezett kolostorba kísérték. Az ereklyéket 1486-ban a kolostor Szent Pál kápolnájában díszes márványkoporsóba helyezték. Az érsek a napot, mint Szent Pál translatiójának ünnepét, a pálosok ünnepeinek sorába iktatta és hogy a szent ereklye látogatását előmozdítsa, mindazoknak a hívőknek, akik a szentségekhez járulnak és a translatiora emlékezve a szent ereklyét meglátogatják, egy évi búcsút engedélyezett. Az ereklye Magyarországra érkezésekor Nagy Lajos király Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, és ettől kezdve a thébai sivatag remetéje Magyarország társvédőszentjeként szerepelt. 

Hadnagy Bálint: Vi­ta divi Pauli priori heremite második metszete, amely Szent Pál halálát ábrázolja. A felirat: „sana me Pater”, vagyis „Gyógyíts meg, Atyám!”.

Hadnagy Bálint Vi­ta divi Pauli priori heremite című munkájában Szent Pál életét közli. A Translacio sancti Pauli című részben Remete Szent Pál tetemeinek Egyiptomból Konstantinápolyba, innen 1240-ben Velencébe és innen 1381-ben Budára átvitelét, itt a budai királyi kápolnában, majd a Pálos rend budaszentlőrinci kolostorában helyezését írja le és a budaszentlőrinci kolostorban történt csodás gyógyulások jegyzőkönyvét (mirákulumok) ismerteti. Ezek közül négy eset történt a szent remetének budai sírjánál. Két gyermeket súlyos betegen hoztak oda szüleik és felgyógyulva vittek haza. Egy pesti süket tanuló hirtelen hallását nyerte ott vissza. A szent ereklye őre mérges kígyómarás következményeitől szabadult meg a Remete Szent Pál koporsóját fedő üveglap érintésénél.

Szent Pál fejereklyéje a pálos hagyomány szerint 1523-ban került Budaszentlőrincre a prágai székesegyházból, ahol a csehek elrejtették és ezt írták rá: Szent Anasztázia feje. Egy jámbor cseh pap azonban, az ámítást nem tudván elviselni, megmondta II. Lajos királynak az igazat. Az erős őrizet alatt Budára hozott fejereklyét Orbán napján Simon zágrábi püspök adta át a szentlőrinci kolostorból odavonult pálosoknak, akik egyesítették a többi taggal. A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. Ferdinánd megkoronázása után a Trencséni várat azonban megostromolták, és 1528. június 30-án a várőrség feladta az erősséget Katzianer császári generálisnak. Trencsén ostromakor a vár kigyulladt és az ide menekített ereklye megsemmisült… 


Forrás:
Jacobus de Voragine Legenda Aurea / Magyar Elektronikus Könyvtár
Magyar Anjou Legendárium
Tóth Péter: Diplomatikai szöveggyűjtemény
Fraknói Vilmos: Hadnagy Bálint munkái (Egy hasonmással). Magyar Könyvszemle 1901.
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története. 2. köt. Bp., 1940.
Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása. Tanulmányok Budapest múltjából. 1936.
Sarbak Gábor: Hadnagy Bálint pálos szerzetes kézírása az Egyetemi Könyvtár egyik ősnyomtatványában. Magyar könyvszemle, 111. évf. 2. sz.
Sarbak Gábor: Miracula Sancti Pauli Primi Heremite. Hadnagy Bálint pálos rendi kézikönyve, 1511. Agatha XIII. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2003.
Pálos rendtörténeti tanulmányok I. Varia Paulina I. Fráter György Alapítvány, Pilisszántó, 1994.
Sarbak Gábor: Hadnagy Bálint: Remete Szent Pál gyógyító csodái
Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. Budapest: Studium. 1926.

Borítókép: Nagy Lajos király fogadja a Remete Szent Pál szarkofágját hozó itáliai követséget; Dudits Andor szekkója, 1925. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Budapest, Lovagterem, fotó: Szelényi Károly, Magyar Képek)