Pálosok hagyatéka 7. – A budaszentlőrinci főkolostor leletei


A
kolostor első gótikus templomának belsejében egy szögletes alaprajzú polna került elő, amely még a pálosok megjelenése előtt épült, amelyet 1290-ben említenek. A pálos kolostort 1300 táján alapították, majd felépülte után ide került át a rend központja. A 14. század elején felépült egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom északi hajófala hosszabb volt, mint a déli. A templom északi zárófalának beloldalán egy oltáralapozás került felszínre. A kerengő a templomtól északra állt, keleti szárnyához kicsiny méretű priori kápolna csatlakozott. Az első kolostort vagy annak egy részét fal vette körül. A kerítésfal délkeleti sarkában ciszterna volt.

Feliratos tábla részlete a Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostorból (BTM kiállítás)

Valószínűleg a 14. század elején építették a kolostor nagy kelet-nyugati irányú csatornáját is, amelynek hosszabb szakaszát tártuk fel a kerengőudvar északi vége alatt. Az udvar északkeleti sarkában ásott kutatószondában sikerült a csatornát az aljáig kitisztítani. A profilja itt ugyanolyan volt, mint amilyet az 1958-as ásatások során a csatorna kissé keletebbi szakaszánál megfigyeltek. Ez a csatorna lehetett az, amely a 14. század nyolcvanas éveire eldugult. Ezért kellett Kamanczy János vicarius generálisnak új csatornát készíttetnie.

Az
1381-es torinói béke után Budaszentlörincre kerültek Remete Szent Pál földi maradványai. A gótikus templomot kápolnává alakították át. A hajó keleti végében húzott észak-déli irányú fallal lerövidítették a korábbi templomot, ugyanakkor a szentélyt is átalakították. Ekkor építették föl a romhajós templomot. A szentélyhez keletről befutó építési szint alatti járószint alatt Zsigmond király 1387-1427 között használt parvusa került elő. 1387-ben tehát még épült a templom. Egy 1403-ban kiadott oklevélben viszont „a mi új egyházunk”-at említik, tehát a háromhajós templom ekkorra már elkészült. E templomtól északra egy folyosót alakítottak ki, amelyen keresztül az ereklyekápolnát lehetett megközelíteni. A kerengőt megnagyobbították, egy nagyobb méretű priori kápolnát is emeltek.

Kályhacsempék darabjai a budaszentlőrinci kolostorból (Forrás: Pálosaink a fehér barátok, kiállítási katalógus)

A Zsigmond-korban a keleti kerengőszárny keleti falát elbontották, megszüntetvén a kerengőfolyosót. A kiszedett fal árkának aljában Zsigmond király egyik pénzét találták meg a régészek. Az átalakítással keletkezett tizenegy méter széles tér az új káptalan terem lehetett. A 15. században tovább bővítették a kolostort. 1488-ra készült el a Szent Lőrinc egyház déli oldalán egy kápolna Budai Kovács Márton költségén. Ugyanebben az időben a Remete Szent Pál kápolnát is átépítették. 1486-ra a kápolna az ablakokig készült el, az építkezést csak 1492-re fejeztette be Tharispán Albert budai várnagy.

II.
Gergely rendfőnöksége alatt, az 1508 táján kezdődött, és öt évig tartó építkezések során új gyűléstermet, új sekrestyét építettek, ugyanekkor szült a háromhajós templom új szentélye is. A templom pusztulásakor bezuhant bordák egy részét is sikerült feltárni, meg lehetett kísérelni a csillaghálós boltozat rajzi rekonstrukcióját. Az újonnan épített gyűlésterem talán azonos a korábbi régészeti szakirodalomban említett „sokszögű építmény”-nyel. Ezt a korábbi priori kápolnák köré emelték. Ott, ahol a kerengő külső keleti fala találkozik a sokszögű építmény falával, délkeleti irányba induló kváderek kerültek elő. Korábban az északi oldalon is hasonló jelenséget figyeltek meg. Az építmény tehát nyolc- vagy tízszögű lehetett. A budaszentlőrinci pálos kolostort 1526-ban pusztították el a törökök.

Mészkő szentségház (?) töredéke a budaszentlőrinci pálos kolostorból a Budapesti Nemzeti Múzeum kiállításán

Az 1508-ban rendfőnökké választott Balázsszentmiklósi Gergely testvér hivatali ideje alatt kezdődött el a szentlőrinci kolostor új szentélyének építése az alapoktól, sekrestyével együtt. Gyűléstermet is emeltek, amelyről egy feliratos kő is megemlékezett. A Remete Szent Pált ábrázoló zárókő a múlt század harmincas éveiben a Lövőház utca és Fény utca sarkán álló ház bontásakor került elő. A budaszentlőrinci pálos főkolostor, a középkori rendi központ, a XVI. század elejére egy jól kiépített és felszerelt épületegyüttessé vált. A kályhacsempék a kolostor refektóriumában lévő kályha maradványai lehetnek, az egyes szerzetesi cellákat nem fűtötték.

Zárókövek a budaszentlőrinci pálos kolostorból a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán (Fotó: Bjoertvedt, wikipedia.org)

 

Remete Szent Pál síremlékének töredékei

Remete Szent Pál 1381-ben Nagy Lajos király által Velencétől megszerzett ereklyéit a pálosok központi, budaszentlőrinci kolostorában őrizték. Gyöngyösi Gergely pálos rendtörténet-író leírása szerint a rendfőnöki tisztet 1484 és 1488 között betöltő Tamás testvér idején Dénes testvér, kőfaragó („Fráter Dionysius lapicida”) mulatos művészettel készítette el a szent síremlékét, amelyben a sírkápolna építésének befejeztével 1492-ben helyezték el az ereklyéket. Amikor a kolostort a törökök 1526-ban kifosztották, a síremlék fedőlapját lelökték és három darabra törték, vagyis az emléket fedőlappal lezárt szarkofágként képzelhetjük el.

Az ásatások másfél évszázada alatt lelt csekély számú (25-30) és jórészt apró töredék alapján a síremlék eredeti képéről ennél alig valamivel biztosabb képet alkothatunk. A szarkofág oldalait áttört, szamárhátíves mérműves táblák alkothatták, a szamárhátív csúcsán erőteljes fiáléval. Ennek két oldalán, az ív feletti mezőkben jelenetek kaptak helyet. A legnagyobb töredék egyik felén egy fa lombdíszének részlete maradt meg, vele szemben felhők felett két angyal lepelben emeli a halott (Szent Pál) kezeit melle előtt imára kulcsoló, meztelen félalakként ábrázolt lelkét, fölötte újabb felhőrétegből, fénysugarak között, a lelket két isteni kéz nyúlik ki. A másik nagyobb, jelen kiállításon is szereplő darab a mandorlával kereteit Atyaisten töredékes ábrázolása. Dús szakállú, koronás feje mögül fénysugarak törnek elő, csillagokkal díszes szegélyű palástját melle előtt kapcsokra erősített szalag fogja össze, a palást nyílásán át látszik a stólának a mell előtt keresztben futó sávja.

Remete Szent Pál vörösmárvány síremlékének töredéke, angyalok viszik az égbe Remete Szent Pál lelkét, 1484 1488. M: 35 cm, SZ: 26,5 cm, V: 10,5 cm (Budapesti Történeti Múzeum, Ltsz.: 613 fotó: Tihanyi Bence)

A palást alól kibukkanó jobb kéz a figura ölében nyugszik. A szamárhátíves-domborműves táblákat előreugró, sokszög-alaprajzú oszlopszékből kinövő, összetett oszlopkötegek választották el, a sarkok hasonló tagozatai átlós irányban léptek előre. Újabban az oszlopszék fedlemezén látható körvonallal méretben és profilban tökéletesen egyező kis oszlopköteg-töredéket azonosítottak fehér mészkőből is. Feljebb a sarkokon mindenképpen fiálék emelkedtek. A kiállításon egy sarokpillér oszlopszékének két darabból összeragasztott, felső része, valamint egy derékszögű sarok előtt átlósan elhelyezett kis fiálé töredéke szerepel.

Padlótégla a budaszentlőrinci kolostor déli oldalkápolnájából, XV. század, átló: 20 cm (Budapesti Történeti Múzeum, fotó: Tihanyi Bence) (Pálosaink a fehér barátok, kiállítási katalógus)

A szarkofágot felül vízszintes félpálca zárta le, efölött feküdhetett fel a fedlap, amely valószínűleg vízszintes lap volt, hogy a szent ereklyéit tartalmazó, ötvösművű ereklyetartó(k) elhelyezhető(k) legyen(ek) rajta, de az sem kizárt, hogy egy ereklyetartó ládát őriztek az áttört falú szarkofág belsejében. A kizárólag későgótikus formai és stíluselemeket mutató síremléket különleges hely illeti meg a magyarországi vörösmárvány faragványok között: az apró figurák és környezetük finoman megmunkált részletei párhuzam nélküliek az ismert emlékanyagban. Készítője egyes helyeken csipkeszerűen ható felületeket alakított ki a fúró gyakori használatával. A vörös kőanyag mellett legújabban feltételezett fehér felhasználása tovább gazdagította az összképet.

Összetett építészeti tagozat átmetszett pálcatagokkal és virágdísszel  

Budaszentlőrinc, pálos kolostor. Bugár Ferenc ajándékaként került a Magyar Nemzeti Múzeumba 1880-ban (ltsz.: 1880.164.4.). 1938-ban vette át a Székesfővárosi Múzeum, durva mészkő m.: 59 cm, sz.: 55 cm, v.: 36 cm 1510-es évek (1512 után) Tompaszögű falsarok, külső élén fiáié törzsével, mindkét oldalon pálcatagozatos, egyenes lezárású ablak felső sarkával, valamint az ablak feletti vimpergával, amely a fiáié törzsének pálcatagozatain áttör. A vimperga és az ablakkeret közötti mezőt az egyik oldalon kétfülű vázába helyezett virágdísz, valamint levélköteg részlete, míg a másikon szintén levélköteg részlete díszíti.

Összetett építészeti tagozat átmetszett pálcatagokkal és virágdísszel (Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4)

A tagozat belső oldalán a sarokban leveles konzolról három irányba tartó, áttört mérműves rács maradványai. Stílusjegyei alapján a kolostor utolsó nagyméretű átépítéséből származik, amely II. Gergely rendfőnöksége alatt (1508-1512) kezdődött meg. Formái és méretei alapján leginkább egy zárterkély elemeként határozhatjuk meg, esetleg annak az ekkor készült nyolcszögű épületnek az elemeként, amelynek alapfalait az 1958-as és az 1993-as ásatásokon tárták fel, és amelyet a pálos rendi krónika nyomán a tanácsteremmel azonosíthatunk.

 

Forrás: BENCZE ZOLTÁN – SZEKÉR GYÖRGY: A budaszentlőrinci pálos kolostor
Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4
ZOLNAY LÁSZLÓ: A budaszentlőrinci pálos főkolostor emlékezete
BENCZE ZOLTÁN: A budaszentlőrinci pálos kolostor építési korszakai

Borítókép: Remete Szent Pált ábrázoló boltozati zárókő az egykori Budaszentlőrinc kolostorából, XV. század, átmérő: 50 cm, mélysége: 25/26 cm (Budapesti Történeti Múzeum, Ltsz.: 368, fotó: Tihanyi Bence) (Pálosaink a fehér barátok, kiállítási katalógus)

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.