Pálosok hagyatéka 9. – A sopronbánfalvai pálos kolostor falképei

A később szenté avatott Wolfgang (Farkas) bajor szerzetes (Boldog Gizella későbbi tanítója) misszionárius csapat élén 971-ben téríteni érkezett Sopron környékére. Rövid itt tartózkodásuk emléke tovább élt a 11. században ide települt bajor földművesek körében. A mai Kolostor-hegyen emlékhely létesült, amely zarándokhellyé fejlődött. 1441-ben Szent Farkas tiszteletére kápolna épült, amely 1481-ben búcsúengedélyt kapott a pápától. A búcsújáróhely nagy népszerűsége és a környéken épült pálos kolostorok (Sopronkertes, Bécsújhely) hatására Sopron városa 1482. július 15-én, a Szent Farkas kápolna helyén pálos rendházat és templomot alapított…

Remete Szent Pál. Falfestmény a bánfalvi pálos kolostor refektóriumának boltozatán. Fotó: Balázsik Tamás

A gótikus templom szentélye és három rekonstruált ablaka ma is megcsodálható, míg a földszintes középkori kolostorépületből csak töredékek maradtak fenn. A templom népszerűségét növelte a czestochowai Fekete Madonna kegykép (14. század) legkorábbi másolatának oltárra helyezése. 1532-ben az állandó török fenyegetés hatására a szerzetesek Bécsújhelyre menekültek, ahova a Fekete Madonna képet is magukkal vitték. A kolostort a török felégette, az épületek romba dőltek.

A 17. század elejére a katolicizmus új erőre kapott, a pálosok is elkezdték újjászervezni intézményeiket. A sopronbánfalvai kolostor újjáépítésére 1610-1648 között került sor uralkodói támogatással, de jelentős összegekkel támogatták a munkálatokat a rekatolizált Nádasdyak, a feltörekvő Esterházyak, a Széchenyiek és más úri családok is. A kolostor ekkor nyerte el mai, egyemeletes, zárt kerengős, barokk formáját, amit a későbbiekben csak elemeiben és főként belsőépítészetileg alakítottak.

1643 és 1786 között a pálos rendtartomány noviciátusaként működött a kolostor. A szerzetes növendékek képzéséhez külön oktató termet építettek az épület délkeleti szárnyában. A ma noviciátusnak nevezett terem 17. századi famennyezete eredeti, 14 méter hosszú faragott mestergerendája különlegességnek számít Közép-Európában.

Sopronbánfalva, pálos kolostor. A refektórium stukkójának részlete. Fotó: Balázsik Tamás

Ez a terem nemcsak építészetileg jelentős, hanem az itt tanult személyek miatt is. A noviciátus alatt, a földszinten található a rendház étkezője a refektórium, amelyet a 18. században a rend történetét, valamint az egyházatyákat megjelenítő freskókkal díszítettek…

A refektórium a legszebben díszített helyiség a kolostorban. A boltozatot díszítő stukkó és ezzel együtt a falképek nem közvetlenül az épületrész létrejöttekor, hanem annál később készülhettek, az alattuk lévő meszelésrétegek alapján. A restaurátori munkálatok során, a nyugati oldalon, a boltváll felett előkerült 1719-es évszám alapján az egyházatyákat és minden bizonnyal Remete Szent Pált, a rend pápa általi megerősítését, valamint az oldalfalakon jelenetekben pálos szerzeteseket, köztük Szent Özsébet ábrázoló, később levakolt, átfestett falképek abból a 100 forintos hagyatékból készült, amelyet Dominicus Kolleis novícius tett 1719. augusztus 16-án. Az előtűnő névtöredékek alapján legalább az egyházatyákat hordó réteg alatt ugyanilyen témájú kifestés van. A falképek alsó széléhez faburkolatot utánzó festés kapcsolódik…





Szent Özséb. Falfestmény a bánfalvi pálos kolostor refektóriumának oldalfalán. Fotó: Balázsik Tamás

A sopronbánfalvai kolostor sok tekintetben különleges helyzetű a pálos kolostoraink sorában. A viszonylag kései alapítás remetékhez kötődő kezdeteit követően a pálosok megtelepítését maga Sopron városa vette kezébe. Ellentétben a pálos rend gyakorlatával, amelyre inkább a lakott településektől való elkülönülés jellemző, itt egy jelentős város közelében, annak egyik jobbágyfalvának szélén épült fel a kolostor. Fejlődése kifejezetten egy búcsújáróhely kibontakozásának irányába fordult, ami kifejeződik a Szűz Mária-patrocínium előtérbe kerülésében a Szent Wolfgang-patrocínium rovására. E változásban Sopron gazdasági érdeke is közrejátszhatott.



Forrás: Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolostor kutatása
Rozsondai Károly – Sümeghy József: Sopronbánfalva. Falutanulmány és községrajz
Varga József: A bánfalvi hegyi templom (viharos, de dicső múlt, szomorú, mégis biztató jelen!)

Fotók: Balázsik Tamás: A sopronbánfalvi karmelita kolostor kutatása

Borítókép: A felújított refektórium (ebédlő) ma étterem (Forrás: epiteszforum.hu)

 

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.