Pálosok hagyatéka 14. – A tüskevári sekrestyeszekrény

Tüskevár a Dunántúlon, Veszprém megye nyugati határszélén, a Somlóhegy tövében fekszik. Ma kisközség, régente, a másfélszázados török hódoltság előtt „oppidum”, mezőváros. Ebben az időben Nagyjenőnek hívták. Nagyjenő körülbelül 1540—1550 táján az ozmán hadak rablásai, gyújtogatásai következtében elpusztult. A megmaradt gyér lakosság a törökök állandó támadásai ellen, a védelem biztosabbá tételére, tüskebokrokkal övezte körül magát, ezért Nagyjenőt Tüskevárnak kezdték csúfolni, úgy, hogy a 18. században a Nagyjenő elnevezés elmaradt és a Tüskevár név lett használatossá. Itt, Nagyjenő-Tüskevárott, még 1310-ben a szomszédos Torna nemesei alapították meg a pálosmonostort II. Miklós győri püspökkel együtt, aki 1321-ben számos birtokadományozással segítette őket. A zárda később konventté lépett elő, ennek megfelelően gondoskodni kellett egy olyan sekrestyeszekrényről, amely 11 miséző pap számára szükséges egyházi kellék befogadására képes. A pálosok ezt a feladatot is komolyan vették…

A tüskevári kolostor 1761. évi inventáriumában a zárdaépület egyes belső helyiségeinek felsorolásánál a rendház alsó, földszinti folyosóinak 6. szobaszáma alatt szerepel az „arcularia cum suis instrumentis”, azaz a maga szerszámaival az asztalosműhely, ahol a tulajdonképpeni asztalosmunkák mellett a fafaragás munkálatai is folyhattak. Ebből a leltáradatból azt következtethetjük, hogy 1761-ben még javában dolgozhattak az asztalosműhelyben. Ezzel szemben 1764-ből is van egy hasonló felsorolásban talált inventáriumi adatunk, melyben „arcularia” jelzés alatt ez a megjegyzés olvasható: „vacat”, azaz üres, mert az asztalos vagy asztalosok és a fafaragó pálos testvér is munkájukat becsületesen és jól elvégezvén, a műhelyből szerszámaikkal együtt kivonultak.

A faragások és asztalosmunkák Tüskeváron 1758—1761 között készülhettek. A sekrestyében a szekrényen kívül még egy imazsámoly és a lavatórium volt fafaragásos. A templomban a padok, a kóruson a stallumok a karima elmondásához, a refektórium egész berendezése a szószékkel, a padtámlákkal és asztalokkal; mind megannyi fafaragással díszített és emellett elég nagy terjedelmű bútorzat. Ez oly nagy anyag, amelynek kivitelezése hosszabb időt vehetett igénybe, úgyhogy az 1758—1761 évekkel körülhatárolt időszak nagynak éppen nem mondható. A források szerint Johann Hingeller (Hingeler János) készítette el Remete Szent Pál életéből vett jelenetekkel díszített sekrestyeszekrényt 1754-ben, valamint stallumokat a szentély számára. Mesterségét és művészi tudását szülővárosából, Augsburgból hozta. Korának német faragó művészete ihlette, rendi reliefjeit Fuhrman, Cavacius és Sadalet metszeteiből tanulta.

A sekrestyeszekrény rendeltetése az, hogy az istentiszteleti ruha és fehérneműk, szent edények és egyházi mise- és szertartás-könyvek, stb. benne alkalmasan elhelyezhetők legyenek. Ennek a rendeltetésnek megfelelőlen alakult ki az általános típusú sekrestye-szekrény, mely kétrészes: az alsó, ládaalakú rész az istentiszteleti ruhák, a felső, szekrény-alakú rész pedig a szent edények, egyházi szerek és könyvek elhelyezésére. A felső rész konzolokkal magasra emelve nyugszik az alsó részen olyformán, hogy az alsó rész fedőlapja a maga egészében a miseruhák előkészítésére használható legyen. A tüskevári pálos szekrény általános beosztása is ez. Méretei: hosszúsága 6 m 80 cm, szélessége, illetve mélysége 1 m, magassága 2.50 m. Az alsó résznek csak a közepe fiókos négy fiókkal, míg tőle jobbra-balra két-két, ajtóval zárható szekrényfülke van. A felső részen a kisebb, ajtóval zárható fülkék száma 11, minden egyes fülke alatt kis fiókok vannak az apróbb istentiszteleti fehér-neműk: kehely törlő, kehelyfödő, stb. elhelyezésére. Feltűnő az, hogy a felső részt tartó konzolok helyett, itt egy nagy, szekrény alá szaladó és a szekrény egész hosszában elnyúló párkányt találunk; feltűnő az is, hogy a felső részen a középső fülketagozat sokkal nagyobb, mint a többi és a szekrény egyenes síkjából ívalakban kidomborodik.

Mindezeken túl fontosabbak a szekrény gazdag díszítésére vonatkozó észrevételek. Az alsó rész kizárólag rokokó ornamentikával díszített. A négy nagy ajtó belső tükrét kartusos díszítés tölti ki. Szalagornamentum van a középső négy fiók belső tükrében, továbbá a fiókos részt az ajtóktól és az ajtókat egymástól elválasztó szalagközökben. A felső résznek a tagozása és díszítése is gazdagabb. Vízszintes irányban három párkány tagolja: egy párkány az alsó szélen, egy a fiókok és a fülkeajtó között húzódik, végül fent van a koronázó-párkány. Függőleges irányban a 11 fülkét és fiókot volutás pillérek választják el. A fiókok belső mezőit rokokó szalagornamentum, míg a szekrényfülke hosszúkás, tégla-alakú ajtóit Remete Szent Pál életéből vett barokkos mozgalmasságú domborműves jelenetek ékesítik.

1786-ban II. József a pálosrendet feloszlatta. Ettől az időtől kezdve a sekrestyeszekrény ott állt az elhagyatott templomban. Végre a budai helytartótanács 1792-ben egy kegyes végzést adott ki, melynek alapján a szomszédos Somlóvásárhelyre került, a plébániatemplom sekrestyéjébe.

Forrás:
Molnár Ernő: Egy régi magyar pálos-emlék
Molnár Ernő: A nagyjenő-tüskevári páloskolostor