Somogy megye határa a középkor folyamán – kisebb változásoktól eltekintve – nagyjából egységes volt. Ugyanez mondható el az egyházmegyei beosztásról is. Bár a középkori Somogyban megannyi pálos kolostor állt, Somogy megye területén a ma hivatalos műemlékjegyzékek egyetlen pálos kolostort vagy kolostorromot sem tartanak számon. Somogy megyében a Szakácsi (Nagyszakácsi) kolostor 1250-63 között, Wetahida (Somogyvámos?) monostora 1310-17 között, Mindszent (Balatonszemes) kolostora 1323 körül, Szentpál (Somogydöröcske) pálos rendháza 1333-ban (a középkorban Tolna megye és pécsi egyházmegye volt!), Szerdahely (Gálosfa) kolostora 1335-ben, Szentpéter (Pogányszentpéter) pálos monostora 1342-82 között, a kisbatéi kolostor 1355-83 között és Told (Karád-Nagytoldipuszta) monostora 1383-ban keletkezett. Ma a Balatonszemes település fölött állt Mindszent kolostorról, valamint a szerdahelyi rendházról lesz szó…

A 2016-os ásatás során előkerült lelet a pálos kiállításon

A Balaton környékének egyik legjelentősebb rendháza volt a Balatonszemes és Teleki között épült Mindszent kolostor, melynek viszonylag bő okleveles anyagából ismert, hogy “Tóthnak mondott Lökös mester, Raholczai Jakab fia” jelentős adományokat újított meg a remeték számára 1323-ban. A kolostor folyamatos működése és kiterjedt gazdasági tevékenysége a 16. század közepéig nyomon követhető. Az első török pusztítás 1542 nyarán érte a kolostort, de a remeték csak az 1555. évi hadjárat környékén menekültek innen el. Ám a kolostor ekkor még nem pusztult el, 1744-ben “Mindszentek egyháza a szentély kelet felé eső részének kivételével csak itt-ott romos, a falak magasan emelkednek ki, könnyen restaurálható. A sekrestyéhez tartozó torony(!) épségben áll, csak vakolni kell, és a toronysisakot a helyére tenni. A négyszögben épített kolostor romjai szinte mind a négy oldalon embermagasságig érnek, ezeket néhai Hunyadi István az előző években…helyreállíttatta.” (Reőthy, 1977. 114.)

A kolostor azonban nem épült újjá, sőt tégláit a 19-20. században – a Hunyadiak nagylelkűsége folytán – elhordták, részben a balatonszemesi uradalmi építkezésekhez, részben a Hunyadi kegyuraságú szóládi plébánia céljaira. A valamikori kolostor helyén 2012-ben egy erdei emlékhelyet alakítottak ki. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszéke, a Pálos Rend és Balatonszemes Önkormányzata megbízásából, valamint a Civil Régészeti Alap Egyesület együttműködésével 2014 óta tervásatást végez a balatonszemesi Mindszent kolostor egykori területén.

A 2017-es ásatás központi darabja: a pálos alapkő

A 2016. évi kutatás alkalmával a templomot sikerült megtalálni. Az előző évekhez hasonlóan folytatták a kutatást dr. Végh András vezetésével, és próbálták behatárolni a kolostor, az udvar és a templom helyét. 2016-ban kiderült, hogy több építési periódusa is volt az épületnek. A kolostor ásatása ritka lelettel ajándékozta meg a feltáró régészeket, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészeti Tanszékének oktatóit és hallgatóit. Az egykori sekrestye lebontott falai közt az épülettörmelékből egy szerzetes fejét ábrázoló életnagyságú szobor került elő. A “szemesi pálos barát” kissé pufók arcú, feje búbja a kor papi viselete szerint kopaszra borotvált. A fej felett keresztet faragtak ki. A különleges faragvány egykor egy tompaszögű falsarokban, feltehetően templomszentélyben elhelyezett boltozatindító konzol volt.

2017-ben ismét páratlan lelet került elő a júliusi ásatáson, melynek vezetője ismét dr. Végh András volt. A pálos templom szentélyének alapkövét tárták fel a régészek a Barát-dűlőben. A töredéken gót betűkkel írás is olvasható, aminek megfejtése a következő nagy feladat lesz a szakemberek számára. O.S.O.P. – ezek a betűk olvashatóak azon az alapkövön, amelyet a föld rejtett Balatonszemesen. Dr. Végh András ásatásvezető elmondta: a szentély keleti oldalán, a zárófalon egy olyan érdekes kő került elő, amit a szakma se ismert, hogy ilyen létezik. – Egy nagyméretű kockakő volt beépítve a falba, amin 4 betűs felirat van, ezek gótikus betűk, egy O.S.O.P. van rajta rövidítés jelekkel – mondta el az ásatásvezető. A feltárások során egy boltozati borda és számos érme került még elő. 2018-ban a kolostor területét kutatták a régészek. Az ásatáskor előkerült a templom mindkét hajófala, illetve megtalálták az egyik mellékoltár alapozását is. A legszebb lelet azonban egy tenyérméretű bronzfeszület  volt, ami a 14. századból származik. A templom mellett feltárták – a kolostornál régebbi – egy Árpád-kori település maradványait is. A 2018-as ásatás során bebizonyosodott, hogy a pálosok egy korábbi település épületét vették birtokba…

A 2017-es ásatás

Szerdahelyen Szerdahelyi Dersfi Miklós, 1335-ben, Szent László tiszteletére alapított páloskolostort. Az oklevelekben a Szent László tiszteletére szentelt szerdahelyi kolostor néven fordul elő. Egyike volt a leggazdagabb páloskolostoroknak. 1335-ben Bát, Kökényesfő, Tornócz, Szerentelki, 1345-ben Petőfalva, 1424-ben Szent-Luka (Szent-Lukácsfalva) és Szerdahely, 1444-ben Taszár helységekben kap részeket a Győr-nembeli Szerdahelyi Dersfiaktól, 1481-ben pedig Várdán és Jután Várdai Mihálytól. A kolostorról 1495-ben is van még okleveles adatunk… 1543-ban pusztult el. Tímár Péter szerint romjai ma is felismerhetők Gálosfa falu határában…

A pálosok Szent László király tiszteletére szentelt kolostorát, amely Pázmány Péter szerint a pálosok toldi vikariátusához tartozott,  Ders fia Miklós mester alapította 1335-ben, amint ez a királyi átiratban is fennmaradt alapítólevélből kiderül. Az alapítólevél szerint 1335-ben Miklós mestertől megkapták a Surk erdő egy részét a monostortól keletre, két malmot a Kapóson Bát faluban, egy szőlőt Thormoch faluban a somogyi apát birtoka mellett, egyet pedig Kökényesfő déli részén Baranya nevű föld szomszédságában, valamint Szerenketeleke falut. Miklós mester azonban néhány év múlva használni kezdte monostorának birtokait, sőt, el is vette tőlük. A dolog I. Lajos király elé került, aki arra kötelezte Miklós mestert, hogy adja vissza a pálosoknak az őket megillető birtokokat, amit hamarosan meg is tett.

1347-ben a barátok Péter mestertől egy telket kaptak a Gerencén túl, továbbá mindenféle pénzbeli és természetbeni ajándékot, valamint ígéretet egy malom megszerzésére, cserébe a tőlük erőszakkal elfoglalt telekhelyekért, amelyeken Péter a kúriáját építette fel a monostor mellett. 1412-ben Ders Márton királyi asztalnokmester, a korábbi szlavón vicebán Budaszentlőrincen tartózkodván a pálos rendi nagykáptalanon Lászlótól, a pálosok prior generálisától engedélyt kapott, hogy a szerdahelyi monostorban ahhoz hozzáépítve saját maga részére temetkezőhelyül Szent Márton tiszteletére kápolnát építsen, s abban naponta egyszer misét celebráljanak. Időközben számos birtokadománnyal gazdagodott a monostor. Mohács után a remeték egy ideig még bízhattak a patrónusaik fennhatósága alatt álló kaposújvári vár védelmében. Elképzelhető, hogy az Imrefy-várkastélyban is állomásozott katonaság, némi védelmet biztosítva számukra.

1542-ben adott utolsó életjelet a kolostor. Ez évben a tőle alig néhány száz méterre levő Szentluka plébánosa még megfizette hadiadóját, az 1 forintot, a szerdahelyi plébános már nem. A kolostor körül a középkorban végig erdő terült el, amit többször említenek. Egy részét az Imrefyek irthatták ki a várkastély kiépítése során, védelmi okokból is. Nagy József 1802-es Somogy vármegye térképe a mai állapotot tükrözi Kistótváros környékén. A térkép meglehetősen nagy segítséget ad az elpusztult somogyi települések felkutatásához a külterületi szántók és szőlők megjelölése révén. Az 1722-es urbáriális összeírás szerint Kistótvároshoz csak igen kicsiny szántóterület tartozott, jelentősebb erdőirtás 1722-1802. közötti időben történhetett.

A szerdahelyi pálos kolostor helyét Guzsik Tamás Kaposszerdahelyen kereste. A napjainkban végzett újabb kutatások szerint azonban Gálosfa határában, attól keletre helyezkedett el. Az 1998-ban M. Aradi Csilla irányításával indult ásatás során kiderült ugyanis, hogy a Szerdahelyi család birtokközpontját, valamint az 1335-ben Miklós mester által alapított, Szent László tiszteletére szentelt pálos kolostort nem a mai a Kaposszerdahelyen kell keresnünk (Guzsik Tamás véleményével ellentétben, aki Kaposszerdahely belterületének déli részén azonosította a kolostort), hanem a Gálosfával szomszédos Tótváros puszta környékén. A 15. század vége – 16. század eleje körül, a Ders ág kaposüjvári birtokközpontjára költözése, illetve a Dancs ág kihalása után, az Imrefyek kezén egyesül a birtok, akik sáncárokkal körülvett kastélyt is építenek az ekkor már Tótvár(os) néven emlegetett településen. A hármas birtoklás ideje alatt azonban mindhárom ág külön kúriát tartott fenn.

Az ásatás területét Tímár Péter levéltári kutatásai alapján a pálos kolostorral azonosítja. A kisszámú feltárt pálos emlékek szempontjából lényegesnek tűnik egy ilyen, aránylag kevéssé lepusztult állapotú műemlék feltárása. Reményeink szerint lehetőség nyílhatna egy komplex kutatásra, amely a kolostor gazdasági részlegét (malmok stb.) is bemutatná. Ugyancsak fontos kutatási eredmény lenne egy nagy múltú nemesi család birtokközpontjának ásatás során történő megismerése. A terület magántulajdonban van…


Forrás: Régészeti Kutatások Magyarországon (Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, 2018. szeptember 9.)
Guzsik Tamás: Eltűntnek hitt pálos építészet Somogy megyében
Timár Péter: A szerdahelyiek Somogy megyei birtokai. 1. rész: Szerdahely
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon, Budapest, 2003.
A PPKE BTK oldala