Czech-kódex

czech-kódex

Czech-kódex

Kinizsi Pálné Magyar Benigna imádságoskönyve

A Czech-kódex [e.: ceh] magyar nyelvű 98 levél terjedelmű imakönyv, amely Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült; a Festetics-kódex testvére. Az 1513-ban készült színes iniciálékkal gazdagon díszített kézirat 2 levele hiányzik. A szombati Mária-zsolozsma vesperását, Szent Brigitta 15 imáját és más magánimádságokat tartalmazó kódexet a nagyvázsonyi pálos kolostorban másolta Fráter M..

Czech-kódex

Középkori írásos emlékeinkből – a kódexekből – meglehetősen kevés maradt ránk, ezért különleges értéket képviselnek azok a megmaradt kódexek, melyek a vázsonyi pálos kolostorban íródtak. Mind a négy alkotás önmagában is kiemelkedő az irodalomtörténet és nyelvemlékkutatás számára. A kolostorban, melyet a pálos kultúra „kirepítő fészkének” tart az irodalomtudomány, a ma ismert kódexeknél több is készülhetett. A kolostor 1552-ben történt kifosztásakor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint, „egész sereg gazdagon díszített zsoltároskönyvet, szertartás- és misekönyvet említenek a pálos atyák, melyeket a fosztogatók magukkal vittek”.

A Czech-kódex [e.: ceh] magyar nyelvű 98 levél terjedelmű imakönyv, amely Kinizsi Pálné Magyar Benigna számára készült; a Festetics-kódex testvére. («Ez könyvet írta F. M. nadságos Benygna asszonnak, nihai Kenesy Pál társának, ő nadsága klastromában Vásomban, mikort irnának Krisztus sziletésének utána ezör ötszáz tizönhárom esztendőben.») Az 1513-ban készült színes iniciálékkal gazdagon díszített kézirat 2 levele hiányzik. A szombati Mária-zsolozsma vesperását, Szent Brigitta 15 imáját és más magánimádságokat tartalmazó kódexet a nagyvázsonyi pálos kolostorban másolta Fráter M.. A kódex verses imádsága a tévesen Szent Bernátnak tulajdonított Himnusz a felfeszített Krisztushoz. 1833-ban az érsekújvári ferencesek könyvtárában Czech János fedezte föl a kódexet. A kézirat 1851-ben ajándékozás útján került a MTA Könyvtárába. Czech János a nagy fontosságú Érsekújvári kódex-szel együtt az érsekújvári ferencrendi kolostor könyvtárában lelte fel a kódexet.

Czech János a rátalálás évében, 1833-ban elkészíti a később róla elnevezett kódex másolatát, melyet 1834. január 18-án kelt levele kíséretében küld fel az Akadémiának. Ugyanez év június 4-én érkezett Észrevételek című 35 lapos kézirata, mely a kódex írásmódjáról, betűformáiról, régi szavairól és Czech nyelvi megfigyeléseiről szól. A nagy terjedelmű Érsekújvári-kódex másolására már nem vállalkozott, hanem mindkét kódexet felküldte az Akadémiának, ahol is Czech két kéziratát és a két kódexet egyelőre kölcsönképpen levéltárba helyezték. A Régi Magyar Nyelvemlékek címmel induló sorozat szerkesztésével Döbrentei Gábort bízták meg.

Döbrentei ki akarta adni a Czech-kódexet a Régi Magyar Nyelvemlékek I. kötetében. Cenzori bejegyzéseket találunk már 1835-ből: az Észrevételekén március 8-i, a kódex másolatán március 27-i dátummal. 1838-ban a nyomtatás készen volt, de végül is a sorozat II. kötetében, 1840-ben jelent meg. Döbrentei ebben Czech észrevételeit is közli. A magyar tudományos társaság évkönyvei II. kötetében még a következő adatot találjuk: «Czech János, lemásolta saját kezével Kinizsi Pálné imádságos könyvét, észrevételeket írt külön annak betűiről, kiszedte belőle az elavult magyar szavakat, szószerkezeteket, ’s úgy küldé bé másolatával együtt az eredetit, valamint a’ hasonlóan Érsekújváratt talált egyházi beszédek’ eredeti iratát» (Érsekújvári Codex) «a’ társaság kívánságára, ’s ezek a Junius 30-dikán» (1834-ben) «volt héti ülésből a’ levéltárba tétettek, míg az elölülő ur azok’ megvételét a’ sz. Ferencz’ szerzetétől talán eszközölhetné». 

“A kódex kötése rossz állapotban lehetett, hogy újra kellett köttetni, ami annál sajnálatosabb, mivel a könyvkötő otromba módon meggyalulta, sok helyt megcsonkítva a díszes kezdő betűk czifrázatait és megsértve a felső sorokat. Mostani ízléstelen, falusi imádságos könyvre emlékeztető, aczélkapcsos, vörös­ barna bagaria bőrrel borított kötése- az ötvenes évekből való és ugyanazon pesti könyvkötő műve, a ki az Érsekújvári és Debreczeni Codexet is elcsúfította. Metszése és minden sajtolása meg van aranyozva. Hátán két ízléstelen czifraság közt hat sorban csupa nagy betűvel: «Kinizsiné féle imakönyv. 1513. Cod. membr. M. Acad.» Mindkét tábláján a hit, remény és szeretet symboluma: könyvön álló kehely, fölötte lángoló szív, mögötte kereszt és horgony. Belül világos barna védő, melynek fele a két táblára van ragasztva, másik fele pedig szabad, es egy-egy üres fehér levél, mint az Ersekújvári Codexnél.”

 

Forrás:
Abaffy Csilla szócikke nyomán (Új Magyar Irodalmi Lexikon)
ABAFFY CSILLA: Magyar nyelvemlékek és másolataik az MTA Könyvtárának Kézirattárában In.: Fekete Gézáné (szerk.): Örökségünk, élő múltunk. Gyűjtemények a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK közleményei 37. Budapest, 2001)
Országos Széchenyi Könyvtár
Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet / Magyar irodalom a középkorban. Budapest, 1930.
Nyelvemléktár régi magyar codexek és nyomtatványok. Kiadja a m. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága. Szerk. Budenz J., Szarvas G., Szilárdy A., N. XIV. kötet. Budapest, 1890.

error: Content is protected !!