Pálosok hagyatéka 4. – Remete Szent Pál síremlékének töredékei

Remete Szent Pál vörösmárvány síremlékének töredéke, angyalok viszik az égbe Remete Szent Pál lelkét, 1484 1488. M: 35 cm, SZ: 26,5 cm, V: 10,5 cm (Budapesti Történeti Múzeum, Ltsz.: 613 fotó: Tihanyi Bence)

Pálosok hagyatéka 4.

Remete Szent Pál síremlékének töredékei

A budaszentlőrinci pálos kolostort megelőzően a területen a 13. század második negyedétől-közepétől már állt egy szögletes szentélyzáródású kápolna. 1300 körül alapította meg Lőrinc, a rend negyedik elöljárója Budaszentlőrinc monostorát, és 1301 körül kezdték építeni a Szent Lőrincről elnevezett pálos kolostort. A rendházat az alapító és egyben a monostor elöljárója 1308-ban a rend főkolostorává tette, fennállásáig e minőségében működött. Remete Szent Pál síremlékének legkorábban előkerült darabját 1846-ban találták a budaszentlőrinci pálos kolostor romterületén, vörösmárvány.

Remete Szent Pál 1381-ben Nagy Lajos király által Velencétől megszerzett ereklyéit a pálosok központi, budaszentlőrinci kolostorában őrizték. Gyöngyösi Gergely pálos rendtörténet-író leírása szerint a rendfőnöki tisztet 1484 és 1488 között betöltő Tamás testvér idején Dénes testvér, kőfaragó („Fráter Dionysius lapicida”) mulatos művészettel készítette el a szent síremlékét, amelyben a sírkápolna építésének befejeztével 1492-ben helyezték el az ereklyéket. Amikor a kolostort a törökök 1526-ban kifosztották, a síremlék fedőlapját lelökték és három darabra törték, vagyis az emléket fedőlappal lezárt szarkofágként képzelhetjük el.

Az ásatások másfél évszázada alatt lelt csekély számú (25-30) és jórészt apró töredék alapján a síremlék eredeti képéről ennél alig valamivel biztosabb képet alkothatunk. A szarkofág oldalait áttört, szamárhátíves mérműves táblák alkothatták, a szamárhátív csúcsán erőteljes fiáléval. Ennek két oldalán, az ív feletti mezőkben jelenetek kaptak helyet. A legnagyobb töredék egyik felén egy fa lombdíszének részlete maradt meg, vele szemben felhők felett két angyal lepelben emeli a halott (Szent Pál) kezeit melle előtt imára kulcsoló, meztelen félalakként ábrázolt lelkét, fölötte újabb felhőrétegből, fénysugarak között, a lelket két isteni kéz nyúlik ki. A másik nagyobb, jelen kiállításon is szereplő darab a mandorlával kereteit Atyaisten töredékes ábrázolása. Dús szakállú, koronás feje mögül fénysugarak törnek elő, csillagokkal díszes szegélyű palástját melle előtt kapcsokra erősített szalag fogja össze, a palást nyílásán át látszik a stólának a mell előtt keresztben futó sávja.

A palást alól kibukkanó jobb kéz a figura ölében nyugszik. A szamárhátíves-domborműves táblákat előreugró, sokszög-alaprajzú oszlopszékből kinövő, összetett oszlopkötegek választották el, a sarkok hasonló tagozatai átlós irányban léptek előre. Újabban az oszlopszék fedlemezén látható körvonallal méretben és profilban tökéletesen egyező kis oszlopköteg-töredéket azonosítottak fehér mészkőből is. Feljebb a sarkokon mindenképpen fiálék emelkedtek. A kiállításon egy sarokpillér oszlopszékének két darabból összeragasztott, felső része, valamint egy derékszögű sarok előtt átlósan elhelyezett kis fiálé töredéke szerepel.

Az Atyaistent ábrázoló dombormű töredéke

Fotó: Budapesti Történeti Múzeum, Tihanyi Bence

A szarkofágot felül vízszintes félpálca zárta le, efölött feküdhetett fel a fedlap, amely valószínűleg vízszintes lap volt, hogy a szent ereklyéit tartalmazó, ötvösművű ereklyetartó(k) elhelyezhető(k) legyen(ek) rajta, de az sem kizárt, hogy egy ereklyetartó ládát őriztek az áttört falú szarkofág belsejében. A kizárólag későgótikus formai és stíluselemeket mutató síremléket különleges hely illeti meg a magyarországi vörösmárvány faragványok között: az apró figurák és környezetük finoman megmunkált részletei párhuzam nélküliek az ismert emlékanyagban. Készítője egyes helyeken csipkeszerűen ható felületeket alakított ki a fúró gyakori használatával. A vörös kőanyag mellett legújabban feltételezett fehér felhasználása tovább gazdagította az összképet.

Zolnay László így írt tanulmányában a szarkofág készítőjéről:

(KÉSŐ-GÓTIKUS SZOBRÁSZATUNK PÁLOS MESTERE: DÉNES) A XV-XVl. századforduló lőrinci pálos művész-együttesének Dénes mester szobrász a legkimagaslóbb alakja. Az 1480-90-es éveket Remete Szent Pál vörösmárvány koporsója faragásának szentelte. Remekművet alkotott. Gyöngyösi, pálos rendtörténész, aki e műremeket az 1520-as évekpen még épségben látta – mi már csak töredékeit ismerjük -, úgy írja: “Csudálatos munka, miként mindenki láthatja, aki megnézi…” A török író így emlékezik meg Dénesről: “… valóban a nagy Isten tanította őt… nem ember!” A koporsót a törökök már 1526-ban három darabra törték. Utóbb az egész remekmű megsemmisült. Legnagyobb töredékét 1846-ban Henszlmann Imre és Érdi-Luczenbacher János találta meg. Néhány kisebb töredékére az 1949-es ásatás során akadtam rá. Az épebb töredéken Remete Szent Pál mennybevitelének jelenetét örökítette meg Dénes mester. Ama kevés budai szobor-műnek egyike ez, amelynek esetében a művet s a művészt egyaránt ismerjük. Egyike? Egyetlen! Minden más középkori budai szobornál csak közvetett, stíluskritikai bizonyíték szól arról, ki volt mestere. Itt írás!

Sok éves kutatómunkánkat koronázta 1971. évi ásatásom egyik lelete: egy vörösmárvány figurális töredék Szent Pálnak – Dénes fráter-faragta – tumbájáról. Királyi ornátusba öltözött, koronával és glóriával ékes, szakállas férfialak ez, jogarral a jobb kezében. Egyesek szerint az Atyaistennek ábrázolata; Gyéressy Ágoston Béla szerint a pálosok által a rend szentjeként tisztelt Nagy Lajos király alakja.

Remete Szent Pál vörösmárvány síremlékének darabjai a Budapesti Történeti Múzeum kiállításán tekinthetők meg.


Forrás:
Mikó Árpád szerk.: Pannonia Regia, Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/4

ZOLNAY LÁSZLÓ: A budaszentlőrinci pálos főkolostor emlékezete
BENCZE ZOLTÁN: A budaszentlőrinci pálos kolostor építési korszakai

Borítókép: Vörösmárvány sírkőtöredék (Fotó: Budapesti Történeti Múzeum, Tihanyi Bence)

A budaszentlőrinci kolostor leírása: A pálos rend legnagyobb kolostora – Budaszentlőrinc, főkolostor