Régi pálos kolostorok III. – Sajólád

P. Gyéressy Ágoston O.S.P.: Régi pálos kolostorok (Útirajz IV.) Sajólád

 

A sajóládi autóbusz indulásáig volt még egy jó félórám Miskolcon. Betértem a legközelebbi kápolnába breviáriumozni. Apácák énekeltek a kóruson. Halkan, finoman, tisztán, mint az angyalok sejtelmes kara. Megakadtam az imádságban. Pontosan tíz évvel ezelőtt szenteltek pappá ezen a napon. Bizonyára az apácák szép éneke is oka volt, hogy megrendült hálával gondoltam a tízéves fordulóra…

Sajólád. Templom (Képeslap: gallery.hungaricana.hu)

Az autóbusz jó félóra alatt Sajóládra röpített. A híres régi pálos monostort valószínűleg Nagy Lajos iránti kegyeletből alapították és javadalmazták gazdagon a nagyvagyonú Czudar grófok 1387-ben. Bőkezűségük a kolostort a virágzás igen jelentős fokára emelte. Ők küldték innen Párizsba további tanulmányok végzésére a Szűzanya szeplőtelen fogantatása védelmében győzelmesen vitázó, nagyeszű, ünnepelt tudóst, Magyarországi Mihály pálos szerzetest. A Rend noviciátusa is hosszú ideig itt volt. Martinuzzi Fráter György, későbbi bíborosunk is itt tette le szerzetesi fogadalmát újonc-évének letelte után, sőt több éven át a monostor példásan gondos és buzgó perjele lett, mielőtt ragyogó pályafutását beírta volna a magyar nemzet történetébe. S Fráter György nem is olyan jelentéktelen kis perjelséggel kezdte szédületes karrierjét. A kolostornak az alapító Czudarok gazdag javadalmam kívül csak a XV. században tizennyolc tekintélyes birtoktestet juttattak főuraink, úgyhogy északon Zemplénig, délen Szegedig terjedtek Sajólád birtokai. Generális perjelek is kerültek ki ebből a monostorból, mint a szentéletű Fekete Vince atya. Talán az is jellemző, hogy a törökök garázdálkodása után Serédi Gáspár „magyar” főúr 1547-ben negyven szekérre való értéke s holmit tud még elrabolni sajóládi kolostorunkból. A további zaklatások elkerülése végett a már régebben elmenekült atyák 1570-ben 3200 forintért (nagy pénz volt akkor!) bérbeadták a Rend ottani birtokait csoltói Bacsó Mihálynak,1611-ben Szentiványi Zsigmondnak. 1627-ben Rákóczi György bérli ezeket, de csak egy évig, mert az általa fizetett 1200 forintot nem tekinthették előnyös és méltányos összegnek az atyák.

A török kitakarodása után lassan visszatér a szerzetesi élet az ősi falak közé. A már Diósgyőrből ismert szentéletű Kotnaki Fülöp perjel atya a mohácsi vész után elpusztult sajóládi templomot és konventet építteti újjá. A templom 1720-ban felépül. Gerald Miklós egri kanonok 1722-ben díszes szószéket emeltet benne, ma Bükkszentkereszten van ez a gyönyörű munka. A buzgó perjel rendbehozatja a rendházat is (1738), alapjától a tetejéig, udvarát fallal véteti körül, zöldséges kert mellett gyümölcsöst is ültet, sok pénzen vett kitűnő könyvvel gazdagítja a monostor könyvtárát, a szentélyt ezüsttel, a Szeplőtelen Szűz oltárát arannyal dúsan ékesíti, ennek gyönyörű szobrát mutatja be képünk, így fejlődik szépen a XVIII. században is a híres kolostor. A környék urai és nemesei is szívesen és gyakran keresik fel vendégszerető házatáját. Az istentiszteletek nagy fénnyel folynak. Mint a miskolci minorita atyák följegyzéseiből tudjuk, a búcsúkon kitűnő szónokaik kölcsönösen szerepelnek. A noviciátus is újra itt van. Az atyák a hívek lelki gondozását lelkesen végzik, mint pl. Balis Pál gondnok pestis idején a betegek ápolását és hitbeli vigasztalását…

Sajólád 1945 után (Képeslap: gallery.hungaricana.hu)

A szép virágzást a Rend feloszlatása 1786-ban derékban töri ketté. Sajólád egyszerű falusi plébánia lesz az egri egyházmegyében. Csonth Endre, a 83 éves, aranymisés, végtelen kedves esperes-plébános vezet miséje után a kolostor volt kertjében. Megterem ma is itt minden, mint kétszáz évvel ezelőtt, Kotnaky Fülöp perjel atya idejében. Csodálom titokban ezt a már lassú járású, de kiegyensúlyozott lelkű, bölcs, megértő, derűs szemű papot. Az Úr szolgálatában híven eltöltött hatvan év után is változatlan munkabírással mond minden vasárnap két szentmisét, szentbeszédet, kijár a filiába, Sajópetrire (régi pálos birtok!), hitoktat, temet: egyedül, minden segítség nélkül! S hogy becsüli népe az öreg urat! Tisztességtudóan köszönti őt, ha végigtipeg az utcán. Elmondja, hogy kommün alatt, 1919-ben mindig a vörösök ellen prédikált minden vasárnap s nem akadt senki, aki följelentette vagy letartóztatta volna.

A templom, szép egytornyú, finomsisakú, világos bárok templom és a kolostor bejáratán is pálos címer. A kolostor felét az esperes úr elődje lebontatta. Elég kár. De így is hatalmas, emeletes épület, elférne benne ma is a noviciátusunk egész kényelmesen, nemcsak egy 1944-és lélekszámú parókia. A folyosón és a lépcsőházban állnak szép rendben, gondosan tartva régi pálos oltáraink töredékei, amint azokról még beszámolunk. A templom Sarlós Boldogasszonynak dedikált főoltára új. A szószék, mint mondottuk, Bükkszentkeresztre került, az ugyanolyan stílusban készült intarziás stallumok a szentélyben állnak. Nagyon szépek még a hajópadok faragásai. Egy Remete Szent Pál olajkép is a dicső múltra mutat. Más alig. A Sajó partján van még egy szép barok Nepomuki Szent János-szobor, szintén pálos időkből.

Régi oltárainkról maradt szobrok, sokszor igen csonka állapotban, a következők: a Szeplőtelen Fogantatás-szobra, 130 cm magas, a földgömbön áll, lába alatt a kígyó, almával, angyalfejek, spanyolosan finom és nemes munka. A Megváltó szobra, 101 cm magas, balkezében a földgömb, jobbja hiányzik, glorióla sincs, arcán repedések, kopott, fehér festés, bő köpeny, gótikus hajlás, bárok redőzet, lábujjak letörve … Egy, a három királyok közül, kb. 1 m magas szobor, fején turbán és korona, balját csípőre teszi, jobbjával aranykazettát szorít melléhez, balra néz, aránylag a legépebb szobor, vállán vörös alapon aranyozott, cifra királyi palást, arcán szelíd ámulat: mestermű! — Fájó szívvel jegyeztem aztán föl a többnyire torzónak maradt szobor-csonkokat: Remete Szent Pál, Remete Szent Antal, Szent Ágoston és Szent Jeromos 56—57 cm maga s mellszobrait, Assziszi Szent Ferenc áhítatos szobrát (a miskolci minoriták hatása, úgylátszik), térdelő angyalokat, angyalka-fejeket stb … — Ha az esperes úr nem őrizné gondosan ezeket a múzeumba kívánkozó, alig felbecsülhető értékeket, az őrlő szú és a korhasztó nedvesség már rég elintézte volna őket, éspedig tökéletesen, a templom padlásán… Még hírmondóját sem ismernénk a sajóládi pálosok előkelő művészi érzékének és talán alkotó erejének. Az emlékekben úgysem túl gazdag magyar művészettörténelem is szegényebb lenne néhány remekművel.

 

A fehér barát 1944. november 7. évfolyam 11. szám

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.