Sasvár

Sasvár (szlovákul Šaštín) Sasvár–Morvaőr déli településrésze Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Szenicei járásban. Sasvár neve a magyar sas / sás és vár főnevek összetétele. A név egykori várára utal. A kegyhely neve szlovákul Satyin (Sastin). Pozsonytól légvonalban 55 km. A középkori oklevelekben már hétszáz éve jegyzik. Az egykori, 1323-ban említett Sasvár megye székhelye, székely határőrvidék központja. Vára a Morva melletti határvédelem része volt, helyette később reneszánsz várkastély épült. 1287-ben Albert osztrák herceg foglalta el, de III. András magyar király 1291-ben visszavette. A 13. század végén és a 14. század elején a Pázmány családé, majd a Szentgyörgyi és Bazini grófoké volt. 1392-től Beckó várának ura, Stíbor birtokolta, majd halála után az egész uradalommal együtt a Czobor családé lett. A 16. század második felétől a Czoborok mellett a Révay és Bakics családok voltak birtokosok a községben. Sasvárt a hadak továbbra sem kerülték el. 1605-ben csata dúlt a határában. 1685-ben pestis pusztított, melyben sokan meghaltak. 1705-ben nagy csata zajlott itt Rákóczi serege és a császári csapatok között, melyben 700-an estek el. 1831-ben kolera pusztított, mely ismét sok áldozatot szedett.

Volt pálos temploma híres búcsújáróhely. Kegyszobrát 1564-ben Czobor Imre neje készíttette hálából, amiért házsártos férje a Szűzanya segítségével megszelídült. A szobrot a csodás esemény helyén állíttatta fel, majd kápolnát is építtetett föléje. A későbbiekben a szobornál több csoda is történt, melyeket kivizsgáltatva a hercegprímás 1732-ben a szentélyt kegyhellyé nyilvánította. 1733-ban pálosok telepedtek ide, s egy nagyméretű templomot és kolostort építettek. Az építkezést a hely kegyuraiként az uralkodópár jelentős összegekkel és adományokkal támogatta. (Lotaringiai Ferenc 1736-ban megvásárolta Czobor Józseftől a holicsi és a sasvári uradalmat, ahol rendszeresen szervezett nagyszabású vadászatokat.) A szobrot 1762-ben vitték át a régi kápolnából az újonnan felépült templomba, ahol azt a Mária Terézia által adományozott főoltáron helyezték el. Az ünnepségen Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc is jelen voltak. 1736-ban Lotaringiai Ferenc és Mária Terézia lett az uradalom birtokosa és ez nagy fellendülést hozott a településnek. 1736 és 1848 között Sasváron textil manufaktúra, majd 1743 és 1890 között cukorgyár is működött. A vasútvonal 1897-ben épült meg és Nagyszombattal kötötte össze a települést. A várost 1902. szeptember 12-én I. Ferenc József is meglátogatta és megtekintte a búcsúját ünneplő híres kegytemplomot is. Vályi András szerint “SASSIN. Elegyes lakosú Mezőváros Nyitra Vármegy. földes Ura a’ F. Király, lakosai katolikusok, ’s másfélék is, fekszik az Ország’ szélénél, Ekbelhez nem igen meszsze. K. Fabrikája, ’s épűletei is nevezetesítik; vidékje jeles, héti, és országos vásárjai meglehetősek, határja jó, vagyonnyai külömbfélék; malma, piatza helyben van.”

Fényes Elek szerint ” Sasvár, (Sassin, Schossberg), vegyes tót-német m. v. Nyitra vgyében, a Miava vize mellett, Poson vgye szélén, Posontól 8 mfdnyire. Lakja 2386 kath., 1 evang., 439 zsidó vagyonos lakos. Nevezetessé teszik ezen helyet: a csudatévő szűz Mária képe, melly egy gazdagon felkészített templomban van felállitva, s mellyhez 1564-től fogva igen nagy búcsújárások történnek, ugy hogy 1817-ben 80,000, 1818-ban 100,000 ember kereste ezt meg. – A templom mellett lévő Paulinusok monostora most a plebánus és segédei lakhelye. – A hajdan virágzó kárton-gyár megszűnt. Régi, sánczokkal körülvett vára a gyár épületéül szolgált. F. u. a hozzátartozó uradalommal együtt régenten gr. Czobor vala; most pedig ő cs. kir. felsége.” A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szenicei járásához tartozott. 1960-óta Sasvár Morvaőrrel együtt képezi Šaštín-Stráže községet.

Az 1564. évi csodás esemény a falut országszerte ismertté tette. Híre mindenfelé elterjedt. Ennek oka a kor lelki életében gyökerezik. 1564-bői való a kegyszobor, a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja. A fából faragott, közel egy méter magas kegyszobor, pontosabban szólva dombormű a 16. századból való. A legenda szerint gróf Czobor Imre nádori helytartó felesége, Bakics Angéla (végvári kapitány, Bakics Pál leánya) 1564-ben állíttatta fogadalomból a Fájdalmas Szűz tiszteletére. A Piéta-szobor a fogadalom helyszínén egy kisebb háromszögű építményben, régi magyar nevén képházban állott. A templom mellett ez ma is látható, amelyben jelenleg a kegyszobor egy népies másolata van. Később több csoda is történt a szobornál, amelyeket kivizsgálva 1732-ben Esterházy Imre, esztergomi érsek kegyhellyé nyilvánította a helyet. A képház fölé fából kápolnát építettek, később viszont a kegyszobor átkerült a pálosok által építtetett templomba.

Már 1733 tavaszán a pálos szerzetesek vették gondozásukba a kegyhelyet, akik tevékenyen részt vettek a környék 18. századi katolikus restaurációjában is. 1736-ban láttak neki a kéttornyú templom és a kolostor építésének, aminek költségeit jelentős részben Esterházy Imre (pálos szerzetes, esztergomi érsek) és az uralkodópár adományai fedezték. A mocsaras talajon nagy gonddal kellett megalapozni a kolostor és templom óriási súlyát. Hatezer ember fér be a kegytemplomba A templom boltozatának a festését a francia J.J. Chamant bécsi udvari festő végezte. Négy mellékoltár az osztrák J.L. Kracker műve. Ezentúl még két mellékoltára van. 1762. augusztus 12-én kerülhetett sor a felszentelésre, amit a kegyszobor ünnepélyes átvitele követett. A kolostor épülete és a templomtornyok 1776-ra készültek el, utóbbiakat a kegyszobor 300. jubileuma idején megmagasítottak. Sajnálatos módon 10 évvel az építkezés befejezése után II. József a pálosok rendjét is feloszlatta.

1862-ben a tornyot fölmagasította harminc méterre Hrebicsek István esperesplébános, Berta József építész kivitelezésében. 1864-ben, a kegyszobor tiszteletének háromszáz éves évfordulóján Szcitovszky János bíboros, esztergomi hercegprímás vezette a zarándoklatot százezer hívő részvételével. 1786-ban a pálos rend eltörlése után az egyházmegye papjai gondozták a kegyhelyet. A kegytemplom Sasvár plébániatemploma lett, a kolostor pedig királyi tulajdonba ment át. A pálosok emlékét őrzik a templomban a remete szentek – Pál és Antal – szobrai, Szent Jeromosé és Szent Bonaventuráé. Sajnos a pálos rend eltörlése után a kolostor minden irata elveszett. 1924-ban a szaIézi rend őrizetére bízta a kegyhelyet dr. Jantausch Pál nagyszombati apostoli adminisztrátor. Ennek emléke Don Bosco képe 1927-ben XI. Pius pápa Gelebre apud Slovaccham gentem dekrétuma a Fájdalmas Szüzet a szlovákság patrónájává nyilvánította, így Sasvár ekkor a szlovákok nemzeti kegyhelyévé rukkolt. 1964-ben a kegyszobor négyszáz éves ünnepén VI. Pál pápa a sasvári templomnak bazilikai rangot ad (basilica minor). Sasvár búcsúja a Fájdalmas Szűz ünnepe, szeptember 15. 1990-ben, hála a jó Istennek, Sasvárra újra visszatérhettek a szalézi szerzetesek.

A templom a barokk építészet hagyományaihoz igazodik: kéttornyos homlokzat, egyhajós, kápolnasoros, kereszthajó nélküli hosszanti tér. Monumentális méreteivel mégis kiemelkedik hazánk korabeli zarándoktemplomai közül. Lenyűgöző látványt nyújt az egységes belső tér, a hajó a szentéllyel együtt 62 m hosszú, 13 m széles és 25 m magas. A belső dekoráció kialakításában a kor legrangosabb művészei vettek részt. A mennyezetképek a lotaringiai származású bécsi architektúrafestő és dekoratőr Jean-Joseph Chamant keze nyomát dicséri. A hajó boltozatának freskói 1756-ra készültek el. A szentélytől kifelé haladva láthatjuk előbb az Atyát, mint a világ teremtőjét és urát. Ezt követi Krisztus kínszenvedésének eszközei, köztük a Szent Kereszt diadalának az ábrázolása. A középső boltszakaszt festett látszatkupola díszíti. A kompozíciót az Egyház (az Eukarisztia) allegóriája, majd mennyei látomásként zenélő angyalkórus zárja. A freskók után érdemes a mellékoltárokat is végig nézni, amelyek a boltozat befejezését követően készültek. Elsőként a két középső, azaz a Remete Szent Pál- és a Nepomuki Szent János-kápolna oltárai készültek el. Ezek közül a magyar szívnek legkedvesebb az előbbi, amelynek oltárképe a pálos rend védőszentjének megdicsőülését ábrázolja. A kép alsó részében a magyar címer látható, még tőle balra Hungária allegorikus alakja, aki párnán tartja a Szent Koronát. Ez jelképezi Magyarország és a magyar alapítású pálos rend hódolatát a szent előtt.

A templom a barokk építészet hagyományaihoz igazodik: kéttornyos homlokzat, egyhajós, kápolnasoros, kereszthajó nélküli hosszanti tér. Monumentális méreteivel mégis kiemelkedik hazánk korabeli zarándoktemplomai közül. Lenyűgöző látványt nyújt az egységes belső tér, a hajó a szentéllyel együtt 62 m hosszú, 13 m széles és 25 m magas. A belső dekoráció kialakításában a kor legrangosabb művészei vettek részt. A mennyezetképek a lotaringiai származású bécsi architektúrafestő és dekoratőr Jean-Joseph Chamant keze nyomát dicséri. A hajó boltozatának freskói 1756-ra készültek el. A szentélytől kifelé haladva láthatjuk előbb az Atyát, mint a világ teremtőjét és urát. Ezt követi Krisztus kínszenvedésének eszközei, köztük a Szent Kereszt diadalának az ábrázolása. A középső boltszakaszt festett látszatkupola díszíti. A kompozíciót az Egyház (az Eukarisztia) allegóriája, majd mennyei látomásként zenélő angyalkórus zárja. A freskók után érdemes a mellékoltárokat is végig nézni, amelyek a boltozat befejezését követően készültek. Elsőként a két középső, azaz a Remete Szent Pál- és a Nepomuki Szent János-kápolna oltárai készültek el. Ezek közül a magyar szívnek legkedvesebb az előbbi, amelynek oltárképe a pálos rend védőszentjének megdicsőülését ábrázolja. A kép alsó részében a magyar címer látható, még tőle balra Hungária allegorikus alakja, aki párnán tartja a Szent Koronát. Ez jelképezi Magyarország és a magyar alapítású pálos rend hódolatát a szent előtt.

A bejárat felé haladva jutunk el az eredetileg Szent Ágoston, ma Szent Anna oltárhoz. Itt látható az érsekújvári magyar zarándokok által 1930-ban elhelyezett szobor is, amelyet zarándoklásuk 120. évfordulója alkalmából hoztak Sasvárra. Ennek az a története, hogy 1810-ben tűzvész pusztított Érsekújváron, elpusztult több, mint 200 ház, a város valamennyi középülete és temploma. Ezt követően Érsekújvár plébánosa fogadalmat tett, hogy minden évben elzarándokolnak Sasvárra. A főoltárt Mária Terézia személyes megbízására az udvari főépítész Nicoluas Pacassi tervezte, aki ekkoriban több helyen is dolgozott a Magyar Királyság területén, többek között a pozsonyi vár átalakításán is. Később a királynő kérésére átalakították, Franz Anton Hillebrandt tervei alapján bizonyos elemekkel bővítették a főoltárt. Ekkor került az oltárfalra a kereszt a lepellel, valamint az oltár jobb és bal oldalára az Evangélista Szent János és Mária Magdolna szobrai. Az így kialakított kompozíció Krisztus siratásának jelenetét hangsúlyozza ki, amelynek középpontjában a kegyszobor található, Szűz Mária karjaiban a keresztről levett Jézussal. A templom díszítésének utolsó fázisaként, a szószék, a templom orgonája és az orgonakarzat mellvédje készült el, amelyen Mária életének jelenetei láthatóak. Ha pedig átsétálunk a templomból a kolostor folyosójára, ott találjuk Czobor Imre egész alakos, vörös márvány sírkövét. Mint egy mementó áll őrt, s várja, hogy egykori uradalma ismét régi fényében ragyogjon.

Forrás:
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai, Nyitra vármegye
Serfőző Szabolcs: A sasvári pálos kegyhely története – A zarándoktemplom kialakítása és kegyszobrának kultusza a 18. században
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik
Vályi András: Magyar Országnak leírása

További érdekes cikk a templomról: Régi pálos kolostorok VI. – Sasvár