Régi pálos kolostorok IV. – Sátoraljaújhely

Régi pálos kolostorok (Útirajz II.) Sátoraljaújhely

 

Nagyváradról estefelé indultam Debrecenbe. Egy kispap formájú fiatalember telepedett mellém a szakaszba. Szintén valami breviáriumot tartott kezében. Jobban megnéztem: brit biblia volt. Tehát református teológus. Feltűnt nemes vonalú sas-orra, finom arca, meleg, barna szeme. De nem a testi külső, hanem valami titokzatos lelki sugárzás fogott, meg: ösztönösen éreztem, hogy egy rendkívüli szellemmel állok szemben s hogy meg kell s meg fogunk ismerkedni.

Sátoraljaújhely; A piarista rendház ebédlőjének freskói. A pálos-rendház átadása a piaristáknak 1789… (Képeslap: gallery.hungaricana.hu)

„Az egység útja” mégsem hiába lazította fel köztünk, protestánsok és katolikusok közt, a talajt. Pár közömbös és semmitmondó szó után bemutatkoztunk. S egész úton beszéltünk. A bibliából indultunk ki. Megkérdeztem, szokta-e görögül is olvasni. Kiderült, hogy több európai nyelven beszél, kitűnő nyelvtehetség. Jogot tanult. S most evangelizáló körúton volt. Meglepett roppant mély és finom lelki kultúrája, misztikus fűtöttségű és telítettségű szavai. Amint pl. ezt a gyönyörű idézetet fejtegette a második korintusi levélből: „Mindig hordozzuk testünkön Jézus halálát, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön” (4, 10.). Úgy fejtegette titokzatos halálunkat és életünket Jézusban-, hogy elámultam! Mintha a modern katolikus lelki élet mestereit hallanám! De ismeri is írásainkat: a legjobb katolikus könyveket és folyóiratokat… Rendkívül tiszta, komoly, gazdag lélek. Ha katolikusnak születik, szent lesz belőle… Beszélt protestantizmusáról is, melyet Isten predestináló akaratának fog fel s remélem, csakugyan szándéka van vele az Úrnak… Ó, ha többen volnánk ilyenek, de hamar megértenénk egymást, mi katolikusok és protestánsok! Beszélt arról is, hogy mennyire vonzódik a katolikusokhoz, mert sokkal finomabb, és mélyebb és lelkibb a vallásosságuk… Beszélt katolikus pap-ismerőseiről. A papság eltörölhetetlen karakteréről! Az Oltáriszentségről, a kegyelmi életről; Jézus Szíve tiszteletéről! — Mi választja ezt még el tőlünk, kérdeztem magamban? — És egyszerre megszerettem ezt a sugárzó-szemű fiatalembert.

Észre se vettük Debrecenben voltunk. Az egész vonat-szakasz feszülten figyelte a katolikus és református pap békés diskurzusát. Egy ügyvéd bemutatkozott s kimondhatatlan örömét és épülését fejezte ki a mi nagy egyetértésünkön. — Búcsúztunk az állomáson. De már nem mint katolikus pap és református teológus, hanem mint két édes testvér. Debrecenben, úgy látszik, nem kapták meg pontos érkezésemet jelző levelemet, pedig írták, hogy kijönnek a vasútra, mert messze laknak s egyedül nem találok oda, különösen sötét este… Szóval nem várt senki az állomáson. Az én kedves útitársam látta zavaromat, kocsi nem volt sehol, mellém szegődött, hogy elkísér, így mentünk végig a kálomista Rómán. Nem tudom, miért, de azelőtt soha nem kívánkoztam volna Debrecenbe: most mégsem tűnt fel ellenszenvesnek előttem ez a város. Egyenesen tetszettek rendes, széles útjai, városias, szép házai s még az Öregtemplom sem volt félelmes az esti holdfényben (csak bombakráterek sötétlettek itt is, ott is)…

Sátoraljaújhely, Üdvözlet Sátoraljaújhelyről; Kolostor a piaristák templomával 1907. 04. 21. (Képeslap: gallery.hungaricana.hu)

A város közepén megállok. Nekem holnap 5-kor már a vasúton kell lennem. Most 11 óra. Ha ennyit kell gyalogolni a „Nyilastelepig”, akkor inkább visszafordulok, az állomáson alszom egy padon éjjeli sétálgatás helyett. De ő nem engedett. Ott laktak az Öregtemplom háta mögött. Hazacipelt, minden tiltakozásom ellenére. És… kitűnően aludtam a protestáns pap házában! Másnap, mikor megköszöntem egy levélben szíve s vendéglátását, ezt írtam búcsúzóul: „Mély rokonszenvvel gondolok Rád és imádkozom Érted. Kérlek, Te is könyörögj a bűnös Ágostonért. Csókol barátod és testvéred”.

Debrecenből másfél órás késéssel indult a vonat. Nyíregyházán a csatlakozásról lekéstem. Misézni mentem hát a plébániatemplomba. Szentmisém után újra riadó. Bemenekülök egy többemeletes ház óvóhelyére, breviáriumozom… Közben kifut a második csatlakozó vonatom is. Ebédre a plébános, Török Dezső kanonok hív meg igaz magyar szívvel. Végre a harmadik csatlakozás röpít (sín-busz) Sátoraljaújhelyre. Úgy látszik ez a legeslegrégibb pálos kolostor, még a pécsi, azaz szentjakabhegyi, vagy mint akkor mondták irughhegyi monostornál (1225) is régibb: a történelmi nyomok 1223-ba, sőt még előbbre vezetnek, hisz Margit, horvátszlavón hercegnő a már fennálló Szent Egyed monostornak ad bőséges adományt ekkor, melyet később további nemes adományokkal bővítve, Károly Róbert és Nagy Lajo s királyaink is megerősítenek (1312 és 1358). (L.: Acta Commissionis Regiae occasione abolicionis PP. Paulinorum Conventus Ujjhelyiensis Anno 1786… Országos Levéltár, 547 1 (2). De nemcsak királyaink, magyar uraink és nagyasszonyaink is ajándékaikkal árasztják el a kolostort még a XVI. század elején (Buttykai Mihály, Varga Orsolya stb.). Sajnos a török 1566-ban végleg elpusztítja az előbb már a huszitáktól, sőt harácsoló magyar főuraktól is megsarcolt rendházat (Drágffy Gáspár, Perényi Péter…) 1610-ben indul új élet itt újra.

A templomot 1626-ban javítják ki, a kolostort 1638-ban építik újjá. Sajnos előbb Bocskai István, később Rákóczi György fölkelései nem igen kedveznek a zavartalan fejlődésnek. Fordulat áll be a kolostor életében, amikor buzgó perjele, P. Skotniczky Alfonz a katolikus hitre téríti Rákóczi György feleségét, Báthory Zsófiát és gyermekét Rákóczi Ferencet s mint ügye s követ járó a lengyel udvart nyeri meg a Rákóczi-ház számára. A fejedelmi ház nem is hálátlan a pálosoknak ezért. Sátoraljaújhelyi konventünknek tagja a kitűnő szónok és „misszionárius”, később valóságos vértanúhalált halt, szentéletű P. Csepellényi György is (sírja is ott van). Az atyák térítő tevékenységére válasz a kolostor újabb feldúlása 1672-ben… Békésebb idők beköszöntével itt lesz a Rend tanulmány-háza: filozófiai és teológiai főiskolája. A század végén gazdag adományok teszik lehetővé a rendház szép fejlődését. (Marinyi István, Nádasdy László adományai stb.). A kuruc-kor vad viharzásában igazán csak a gondviselés mentette meg az ősi árpádkori kolostort a teljes elpusztítástól: gróf Károlyi Sándor nem engedte felgyújtani a taktikai szempontból fontos helyet. 1714-ben itt nyílik meg az ujoncház is, miután a sopronbánfalvai szűknek bizonyul. A XVIII. század elején fejlődik Sátoraljaújhely híre s búcsújáróhellyé, a Szentháromság-kápolnába évente könyörgőkörmeneteket vezettek a pestis ellen, a pestises betegeket az atyák ápolták és vigasztalták önfeláldozóan. De gimnáziumuk is volt itt, 1646-tól a feloszlatásig tanítottak “nemcsak boldog, hanem a boldogtalan háborús és mirigye s időkben is buzgón gyakorolt sokféle lelki és testi szolgálataikon kívül… csupáncsak felebaráti szeretetből, minden más haszonvétel nélkül, néha a maguk rövidségével is…” (Megyei levéltár, Prot. 104, pag”. 601, loc. 38, Nr. 42.). Híres iskolai színjátékokat is adtak elő minden évben, de ezekről külön tanulmányt írt Bodroghy Szabolcs. Most piaristák laknak és tanítanak az ősi épületekben.

Sátoraljaújhely; A piarista rendház ebédlőjének freskói. A pálosok; Festette: Petrasovszky Emmáuel (Képeslap: gallery.hungaricana.hu)

Sátorszerű szép hegyek állnak őrt a kisváros fölött. Egy kedves kis diák kalauzol a pálos, azaz piarista rendházba és gimnáziumba. A templomot nem győztem fényképezni később, annyira tetszett, bár az előtte álló hatalmas vadgesztenyefa irigyen eltakarja bejáratát. A földbesüppedt templom-kapu fölött csak egyetlen nagy félköríves ablak töri meg a homlokzat nemesen egyszerű, bárok volutákra szerelt ívszerü lezáródását. Jobbra Rákóczi kápolnájának kicsi kupolája búvik meg, balra a zömök oldaltorony emelkedik a templom fölé ízléses, előkelő vonalú sisakjával. A monostor is hatalmas, méteres falaival, kereszt- é s dongaboltozatos
mennyezetével menten elárulja korát. A folyosón, egy nagy állóórát találtam, számlapján pálos címerrel: hát ez is tanuja a régi szép időknek. Ezt az órát egyébként a feloszlatás egyik leltárában is megtaláltam (Acta Paul. 547/a). Megrendülve olvastam valamikor az Országos Levéltárban, milyen apostoli szegénységgel voltak egyszer berendezve a cellák: a közös hálóteremben hét ágy volt, három szék és egy imazsámoly; az egyik tanteremben egy katedra, egy szék és két pad: a kánonjog professzorának szobájában egy ágy, két szék és egy imazsámoly? De a könyvtárukban francia, olasz és angol könyvek foglaltak helyet! A szellem gazdagság a fontosabb volt nekik, mint a test kényelme… Régi ismerőseim: Zsejkey János igazgató, id. Lukács József ny. igazgató és dr. Baltavary Jenő tanár örömmel fogadtak. Hatalmas szép ebédlőjük freskóin a pálosok is szerepelnek mint alapítók. Egy másikon, amint a kis Kossuth Lajost beadják szülei a sátoraljaújhelyi gimnáziumba… De mindenekelőtt a templomot vettem tüzetesebben szemügyre.

Gótikus boltozata, véletlenül fönnmaradt csúcsíves ablaka egy mostani raktárban: elárulja származása idejét. De oltárai bárok alkotások. A főoltár virág-, levél- és indadíszekkel túlzsúfolt munka. Pálos jellegét az oltárszélek volutái mögül kikandikáló pálmafalombok mutatják. (Ezt a motívumot Mária-Nosztrán is megtaláljuk!) A Szentségház szőlőleveleivel és tömött fürtjeivel, két oldalfülkében álló tömjénező angyalaival talán a legnemesebb darabja a főoltárnak. Fölötte üveg alatt Mária kegykép. Tőle két oldalt Szent István és Szent László királyok több, mint egy méteres alakjai. A kegykép négyszöglete s kerete fölött kis oválisban a Pálosrend festett címere. E fölött Kőrősy György nemesi címere latin felírással, hogy a Szentháromság tiszteletére 1729-ben festette ki a főoltárt. A nemesi címer fölötti oválisban a Nagyboldogasszony bárok modorú képe. A főoltárt két kis angyal két oldalt s középen Szent Mihály szobra zárja le. A feloszlatáskori leltárban jelzett Szent Egyed remete szobrát nem találtam sehol, pedig az ősi monostor neki volt szentelve mindig. Ebben a leltárban a mostani főoltár Mária-kegyképe (üveg alatt) külön Mária-oltáron szerepel. Valószínűleg ma a Kalazanti-oltár lett belőle s így került a Mária-kép Szent Egyed helyére a főoltáron. De hova tűnt Szent Egyed szobra s a leltárban jelzett több kisebb-nagyobb oltár-szobor, nem tudom. Ami van, föltétlenül pálos-időkből való, csak az oltárok restaurálásakor távolíthatták el talán a korhadtabbakat. Külön oltáron Remete Szent Pál sziklafülkében térdel Orante alakban. Kétoldalt két-két csavart oszlop előtt két szent pálos áll, (borzalmasan kifestve, barna köpenyben, sohase volt nekünk, a restaurátorok bűne!), embernagyságú szobrok. Fönt két angyal viszi Remete Szent Pál lelkét az égbe. E fölött nemesi címer felírás nélkül. Fölötte a Három királyok imádása: értékes barok festmény. Túlzsúfolt ez az oltár is,- de nem annyira, mint a fő. Rákóczi kápolnájának Szent Kereszt-oltára csaknem teljesen változatlan.

A négy hatalmas barok kőszobor: Szent Joakim két galambbal, Szent Anna könyvvel, Szent János evangélista és a Fájdalmas Szűz művészi, mozgalmas szobra úgy áll, mint kétszáz évvel ezelőtt. A szószék tetején a Szentháromság és a négy egyházatya figyelemreméltó szobra áll. Szent Jeromos arca nagyon hasonlít a pálosveresmarti Remete Szent Antal hosszúkás, finom, hosszúszakálú arcához. A mellvéd bárok, kerekalakú domborművei Boldog Özsébet, Aquinói Szent Tamást, Remete Szent Pált, Remete Szent Antalt és a fiatal Keresztelő Szent Jánost ábrázolják. Középen Reviczki János és felesége kettős nemesi címere és a fölállítás éve: 1736. — Nincs kizárva, hogy a csodálatos szép pápai faragások mesterének, Tatirek Félix pálos testvérnek van valami köze ezekhez a munkákhoz is, hisz följegyzéseink szerint a huszonnyolc éves művész-fráter 1738 február Sátoraljaújhely: A szószék 1-én itt tette le örök fogadalmát, tehát két évvel előbb itt kezdte meg ujonc-évét s 1759-ben ugyanitt halt meg szélütés következtében. Leltáraink szerint műhelye 1758—1761 években fennállt, sem előtte, sem utána nincs szó róla. Az 1759-re elkészült „elegáns” tölgyfa-stallumok az Apostolok festett alakjaival a hátlapon és a Credo mondataival: az ö munkája minden bizonnyal. Noviciátus után tehát, mint írja is a krónikás (Zirc Levéltárában olvashatjuk 523 sz. a.) több kolostorunkban kiváló munkákat hagyott hátra, sajnos nincsen semmi pontosan megjelölve, csak annyi, hogy „sohasem volt tétlen, mindig buzgón dolgozott, föltételezhető tehát, hogy mint hű szolgát az Úr örömébe fogadta, mert igen ájtatos és buzgó szerzetes volt” („erat enim pietati apprima addio tus et religiosae disciplinae’studiosus”).

 

A fehér barát 1944. szeptember 7. évfolyam 9. szám

Leírás a sátoraljaújhelyi pálos kolostorrólSzent Egyed pálos kolostorból Nagyboldogasszony piarista templom – Sátoraljaújhely

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.