Stájerország egyik leghíresebb búcsújáró helye – Mariatrost Bazilika

A Gráchoz tartozó Mariatrostban található bazilika a Purberg-hegy tetején áll, Ausztria egyik leghíresebb zarándokhelye. A templom autóval és az úgynevezett Angelus lépcsőn is megközelíthető, amely 216 lépcsőfokból áll. A barokk templom bazilika minor rangot visel. A kolostort a pálosok építtették, később helyüket a ferencesek vették átt.

A Purberg hegy tulajdonosa 1636-ban kastélyt és Szent Joachim és Anna-kápolnát épített a hegyen. A nép ezért a helyet Annabergnek vagy Joachimsbergnek kezdte nevezni. 1676-ban a hegy ura, Johann Maximilian von Wilferstorff a reini kolostorban élő testvérétől kapott egy Mária-szobrot. Ennek tisztelete akkor kezdődött, amikor a Wilferstorff család súlyosan beteg kislánya imádkozott a szobor előtt és meggyógyult. 1689-ben a szobor a kastéllyal együtt Franz Caspar Conduzi birtokába került, aki a kápolnát megnagyobbította. 1695-ben már 200 fogadalmi tábla és sok votiva jelezte az imameghallgatásokat. A birtokot 1709-ben Conduzi a pálosokra bízta, akik 1714-ben nagy építkezésbe kezdtek…

A Mária Trost pálos rendi temploma Andreas Stengg terve szerint épült 1714-1719 között. A kéttornyú templom főhajóját mindkét oldalon három-három mellékkápolna szegélyezi, a hajót pedig hatalmas kupola kapcsolja a szentélyhez. Az egész templombelsőn uralkodik a főoltár. Ennek középpontjában van a sugárkoszorúval övezett kegyszobor, alatta a szentségház, ennek két oldalán a szentségház fölé magasodó angyalok térdelnek. Mindezek felett van az erősen tagolt párkányzat, amelyet négy csavart oszlop tart, föléje pedig baldachin- szerű zárórész emelkedik. Az oszlopok között hatalmas angyalszobrok tömjénezőt tartanak. A kupola alatti mellékoltárokon sima törzsű oszlopok és félpillérek keretezik a felül megtört ívekkel záródó oltárképeket. Mind a három oltárt Joseph Schokottnig szobrász készítette Schram tervei szerint. A főoltárt illetően maga Schokottnig mondja ezt számadásában, a mellékoltárokról pedig Schram emliti az oltárképekre vonatkozó szerződésben, hogy azoknak a tervét már előzőén elkészítette jótevőként, ingyenesen. Mindhárom oltár a barokk oltárépítés legjobb alkotásai közé tartozik.

A templombelső festészeti díszítéséről 1735. decemberéből van az első adat. Schram ekkor már elvégezte öt mellékkápolna kifestését és ezért egyenként 125 forintot vett fel. 1736. májusában 75 forint előleget kapott a szentély kifestésére, decemberben újból 75 forintot a szentély és 300 forintot a kupola kifestéséért, festékre pedig külön 50 forintot. 1737. júliusában 120 forintot vett fel a kupola további részének és 75 forintot a szentély elülső részének a kifestéséért. Ugyanekkor kötelezte magát arra, hogy új freskót készít azon a két helyen, ahol a fagy tökretette az előző évben készített festményt. A szentélyboltozat freskója Sz. Mihályt ábrázolja, a kupolán pedig Máriát, az ég királynőjét látjuk apostolok, evangélisták és egyházatyák társaságában. Az oldalkápolnák freskói a kegyhely történetéből vett jeleneteket ábrázolnak. — 1736. szeptemberében még az ,,új oltár” — valószínűleg a főoltár — aranyozásáért is kapott Schram 60 forintot. Mindezekben a munkákban a bécsi származású Franz Nacher volt a segédje. 1738-ból nincsen adatunk. 1739-ben Nacher egyedül dolgozott, Schram csak meglátogatta őt két alkalommal. Schram további tevékenységének nincsen nyoma. Úgy látszik, a pálosok anyagi ereje kimerült, mert a templomfalak további díszítése abbamaradt. Csak 1752. tavaszán bízták meg Johann Scheidt grazi festőt, hogy a templomhajó és a kórus boltozatát freskókkal díszítse. Régebben a templom valamennyi freskóját neki tulajdonították, a Thieme-Becker lexikon azonban már úgy közli, hogy Scheidt csak a templom hajóját festette ki, még pedig Scliram kartonja szerint. A szerződés ezt nem mondja, csupán azt kívánja, hogy Scheidt úgy a színezésben, mint minden egyéb tekintetben alkalmazkodjék Schram modorához.  

Scheidt még 1755-ben is dolgozott ezeken a festményeken A hajó három boltmezején (a kupolától kiindulva) a következő jeleneteket örökítette meg: Lipót császár hálát ad Bécs felszabadításáért — Nagy Konstantin győzelme Maxentius felett – Julianus Apostata halála; a kórus felett: Hálaadás a lepan- tói győzelemért. A két oltárkép megfestésére 1736. novemberében kapott Schram megbízást. A 18 x 9 láb (5,68 x 2,84 m) méretű képek egyikén Sz. Joachimot kellett megfestenie, amint gyermekért könyörög, a másikon pedig Sz. Mária születését. A honorárium 500 forint, amelyet két éven belül kamatmentesen fizethet a rend, azon túl azonban 5% kamatot fizet. Ezek a képek a 40-es évek közepére készülhettek el. Schram ugyanis 1749-ben már sürgette a díjának hátralékos részét. E sürgetésre a rend 1750. júliusában küldte el Sopronba a hátralékos 300 forintot. Az összeg kézhezvételét Schram az 1750 október 17-én Sopronban kelt levelével igazolta. A válasz késedelmének bizonyára az volt az oka, hogy a pénz megérkezésekor Schram távol volt Soprontól és csak az ősz beálltával tért vissza oda valamelyik vidéki munkájáról.

A képeken nincs szignatúra. A színek erősen megsötétedtek, ez megnehezíti a képek leírását. A Sz. Joachimot ábrázoló kép közepén négy alak látható diagonális elrendezésben. Az alsó, háttal álló férfi kérő mozdulattal fordul a kissé magasabban álló két férfi felé, a baloldalt álló alak pedig a másik három felé tekint. A kép felső részén angyal töri át a felhőt és közeledik a csoport felé. — A Mária születését mutató kép jobb oldalán Sz. Anna ül félprofilban, ölében a gyermek Máriát tartja. Balról Joachim, jobbról egy nőalak hajol feléje. Előtte, a lépcsőzeten egy másik nő ül, csavart testtartással Sz. Anna felé fordulva. Baloldalt a háttérben két alak kapcsolódik a kompozícióhoz, a felső részt pedig heves mozgású, röpdöső angyalok töltik ki; közülük kettő hosszan kígyózó szalagot tart. — A képek kerete sötétre fényezett, kevés aranyozott dísszel, a keret belső szélén pedig keskeny aranyozott szegéllyel.

1719. szeptember 10-én volt az új templomban az első szentmise. 1720-ban elkészültek a tornyok, 1722-34 között a mellékoltárok. Mária Terézia idejében 20 szerzetes gondoskodott a zarándokokról. II. József 1786-ban a rendházat feloszlatta, egyetlen pálos atya maradt plébánosnak. A kolostor déli szárnyát egy vendéglősnek adták el, aki a régi sekrestyéből istállót csinált. 1846-ban a ferencesek vették át. 1990-ben a templomot teljesen felújították.

Forrás:
Prokopp Gyula: Lucas de Schram (1966)
Magyar Katolikus Lexikon
Borítókép: wikipedia.org