A nosztrai pálos rendház, mint erődített kolostor…?

ElérhetőségBejutás módja

Márianosztrán a Nagy Lajos király téren találjuk a pálos templomot és kolostort. Az erődítéseknek már nincsenek nyomai.

A terület szabadon látogatható.

A 280 méter tengerszint feletti magasságon fekvő nosztrai pálos kolostor alapítási éve 1352. Folyamatosan működött 1526-ig, amikor a török ostromát verték vissza a szerzetesek. 1535 után azonban a török elől el kellett menekülniük, és a kolostor a templommal együtt elnéptelenedett, romossá vált. 1687-ben is romosnak írták le, újjáépítése pedig csak 1711 után kezdődött meg. A kolostor körüli erődítésekről okleveles említést nem ismerünk. A legkorábbi adat egy 1694-ből származó térképen szereplő ábrázolása, amely még a XVIII. századi átépítés előtti állapotában mutat ja a kolostort.

A templom és a kolostor tömbjét téglalap alakban egyenes fal övezte, amelyből a déli oldalon két félköríves bástya és egy szögletes kaputorony ugrott előre. Ez a rajz egyúttal az egyetlen alaprajzi ábrázolása ennek az erődített kolostornak. 1732-ből egy madártávlati kép mutatja még a lőréses falat és két szögletes sarokbástyát, utóbbiak feltehetően a korábban félköríves bástyák átalakítását jelentik. A továbbiakban már csak néhány futólagos említésről tudunk. 1799-ben „bástyákat” említenek, 1837-ben pedig azt olvashatjuk:

„Vastag bástyafalak környezik a két testvérépületet (ti. a kolostort és templomot), melyeken több ágyú-ablaknyílások szemlélhetők, honnan is háborús időkben védelmező magát a szerzetes gyülekezet.”

Utoljára 1843-ban és 1851-ben említik még, hogy a templomot hajdan „sáncok” erősítették. A XIX. századi ábrázolások azonban, a leírásokkal ellentétben, már nem tüntetik fel az erődítésmaradványokat. A kolostor jelenlegi állapotán nem látni erődítésnyomokat, ezeket a múlt század 60-as éveiben, az épület börtönné való átalakításával, nyilván végleg eltüntették. Az erődítések építésének idejét, az egyetlen ránk maradt alaprajz alapján, a XV—XVI. századba helyezzük.

Forrás:
Nováki Gyula – Sándorfi György – Miklós Zsuzsa: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai