A pálos rend építészeti emlékei

Dabrony

Dabrony

Egy rövid életű pálos templom története

A török megszállás után a pálos birtokok száma a 16. és 17. század során természetszerűleg nagymértékben lecsökkent, a felépítmények zöme elpusztult, és a 18. század elejétől igen sok jogvitát kellett folytatniuk birtokaik egy részének visszaszerzéséért. Ezt követően a lecsökkent számú rendház folyamatos anyagi erősödését biztosítva, igen nagy mértékű újjáépítésbe kezdtek. Először a templomaikat és a használatba vett rendházakat állították helyre, ennek érdekében szinte minden rendháznál téglaégetőket, kőfejtőket létesítettek…

Egy rövid életű pálos templom története

Dabrony

Dabrony község Magyarország nyugati térségében a Kisalföld legdélibb részét képező Marcal-medence szélén, a Bakonyaljának is nevezett átmeneti vidéken helyezkedik el. A település a Gányás- és a Hajagos-patakok medrei között létesült. Határai egyik oldalról a Marcal-völgy rétjeivel, mocsaras-lápos területeivel, másik oldalról a bakonyi erdők nyúlványaival érintkeznek. 1240-ben Dobrun néven említik a források. Templomát 1332 előtt szenteltelték fel, titulusa ismeretlen. Lakói 1550 után evangélikusok lettek, a középkori templomot 1800 után átépítették és bővítették, 1788-ban alapították újra. Mai Szent Lőrinc temploma 1914-ben épült. А XIII. században két falu volt, az egyik a soproni, a másik a zalai váré. A soproni vár Dobrunfaluját 1274-ben IV. László király, a másikat 1380-ban I. Lajos király adományozta el. A XV. században a budai káptalané volt, majd Kinizsi Pálé, aki azt a vázsonyi pálos kolostornak adományozta. A középkori templomot az evangélikusok korán elfoglalták és birtokolják azóta is. A katolikusok egy kis kunyhóba szorultak, mígnem a pálosok egy templomocskát építettek majorjukban kevésszámú hívőjüknek, a rendtartomány évkönyvei szerint 1753-ban…

A falu központjában, főútvonalak kereszteződésében, kis dombon állt a hajdani templom, északnyugati tájolással. Egyhajós, a térképen szentélye kissé keskenyebb és hosszan konvergál az egyeneszáródású szentély felé. A valóságban persze ilyen nincs, ez csak a térképrajzoló nem éppen sikeres igyekezete volt az íves, vagy törtvonalú apszis érzékeltetésére. Látható még előlálló középtornya és a szentélyhez tapadó sekrestye. Névadója St. Laurentius. Az 1783. évi I. katonai felmérés jelzi, bár az országleírás nem említi. Egy 1788-ban készült felmérési rajz a Pálos rend inventáriumából pontosíthatná és egyúttal összehasonlítási alapot ad(hatna) a rekonstrukció hitelességéről ha hitelesnek tekinthetnénk. Pedig a rajz igen meggyőző, nem is lenne aggályunk, ha nem ismernénk ugyanazon sorozat azonos rajzolójának bizonyítottan használhatatlan rajzát a porvai templomról. Esetünkben a hajó és szentély hosszmérete 3 méterrel több a helyszínrajzon, mint a felmérésen. Bár a templom kontúrja a térképen elrajzolt, ekkora hiba ezen a térképfajtán nem fordulhat elő. így hát a rekonstrukciós rajz a térképről és a levéltári szöveges anyagból állt össze. A középkori templomot az evangélikusok korán elfoglalták és birtokolják azóta is.

A katolikusok egy kis kunyhóba szorultak, mígnem a pálosok egy templomocskát építettek majorjukban kevésszámú hívőjüknek, a rendtartomány évkönyvei szerint 1753-ban. Hogy hol, arról két térkép ad tájékoztatást, ha nem könnyen értelmezhetően, és nem is egészen egybevágóan. Mindkettő, az 1771. évi és az 1773. évi is a jelenlegi templom helyén jelöli a majort. A pálosok nem tekintették befejezettnek a templomháborút. 1739-ben tanúvallomásokkal bizonygatták jussukat a középkori templomhoz, és erőszakos visszafoglalási kísérletekkel is próbálkoztak – mindhiába. Pedig igencsak szükségük lett volna az ősi templomra, egy 1774. évi összeírás az alig húsz éves kápolnát – aligha lehet szó másról – romos állapotban regisztrálja. Még abban, az évben megépítették az új templomot, újra Szt. Lőrinc tiszteletére. Ezzel le is mondtak a régiről, mely akkor, a bővítés előtt, semmivel sem volt nagyobb. Kurbély György püspök 1816. évi visitatiója nyomán vannak róla ismereteink. 

A középkori templomot ma is az evangélikusok használják
Az 1915-ben lebontott volt pálos dabronyi r. k. templom rekonstruált alaprajza

Északra néző templom, alacsony, de száraz, biztonságos helyen áll szerintük; mi inkább dombnak látjuk azt a helyet. Kőépítmény erős falakkal, teljes egészében boltozott, zsindellyel fedett. Szentélye festett, meg is vannak vele elégedve vizitálói. Padlója és az ablakok jók. Fakórusa falba nyúló fagerendákra ül, rajta négy váltós orgona, de a hely olyan szűk, hogy az orgonistával és a kántorral be is telt. Feljárat a toronyból széles lépcsőn. Homlokzati tornya 1 1/4 láb széles, 6 láb magas, két harang függ benne. A nagyobbik felirata: Sebastian Holzpock Hatt mich gekossen in Raab 1772. Vásárhelyről került ide. A kisebbet a pálosok adták, azon nincs felirat. A torony alaprajzi méretéről tehát három különböző adatunk is van: térkép, rajz, szöveg. A negyedik látszik perdöntőnek, hogy ti. széles lépcső indul onnan. Ha csak egy létrához képest széles is, a torony méretét ehhez kellett korrigálni. Zsindellyel fedett. Egyetlen oltárán fa menzalap, azon négy fa- és két érc gyertyatartó. Van tubernaculum, oltárpárna, kánontábla. Keresztelőkútja faépítmény érc medencével, szobor nélkül. Fából épült szószék a keleti oldalon ennyi. (Pedig ez, mint látni fogjuk, megért volna néhány szót.)

Hiányolják, hogy nincs gyóntatószék, úrkoporsó, imazsámoly. Elégedettek viszont a sekrestyével, mely a keleti oldalon nyílik, megfelelő széles, száraz, világos, szekrényében a szent holmik. 1893-ban még utoljára tatarozzák, 1915-ben lebontják. „Megjegyzem, hogy a templom nem műemlék. A pálosok által a 18. században épített házi kápolna volt.” jelenti a plébános a püspöknek, és valóban nem szerepelt a jegyzékben. Az új templom 1914-ben épült a régitől kissé észak felé, jóval nagyobbra, Kismarty-Lechner Kamill tervei szerint. Berendezése új, csak az előcsarnokban elhelyezett fatubernákulum és rajta egy későbarokk fafaragvány, egy Mária-szobor származhat a régiből. Egyetlen azonosítható tárgyról tudunk: a gyönyörű faragású tölgyfa szószékről – melyen könnyedén siklott át egykor a vizitátorok szeme. A tüskevári pálos kolostor ebédlőjéből került ide 1786 után, mivelhogy a rend feloszlatásakor tartott árverésen nem kelt el. Az új templomban nem volt számára hely, szerencsére az Iparművészeti Múzeum vette meg, ott gyönyörködhetünk benne.

Forrás:
Magyar Katolikus Lexikon (Genthon I:66 – VEN 1975:261; 1992:102. – MJ – Patay 1982.)
Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében In.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Veszprém, 1967)
Cser István: Eltűnt templomok a Bakony vidékén In.: Bardoly István és László Csaba szerk.: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998) 

Kép: Dabrony község kataszteri térképének részlete, 19. század közepe (mapire.eu)

Alaprajz: Koppány Tibor Hetvenedik Születésnapjára (Művészettörténet – műemlékvédelem 10. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1998) 

error: Content is protected !!