Mennybement Boldogságos Szűz Mária-monostor | Lepoglava
Horvátország
Trg 1. Hrvatskog Sveučilišta 7, 42250, Lepoglava, Horvátország
A monostor és templom rövid története
A pálosok legtekintélyesebb s egyben igen gazdag horvát kostorának, a lepoglavainak (Schönhaupt), amelyet a mennybement B. Szűz Máriáról neveztek el, alapítása a 15. századra esik. Zsigmond veje, Cilley Hermann, Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja alapította 1400 körül s egyben gazdagon megajándékozta. Nekik adta lepoglavai, szesztruneczi, budini, purgeriai, bulisineci, ocurai és gredai birtokait, a hegyeken túl pedig veternicai, krepicsevci és kuzminci majorságait fia, Frigyes kívánságára.
A kolostor és temploma rangban, tekintélyben, de vagyonilag is gyorsan gyarapodott. A kolostorra vonatkozó oklevelek adatai bőségesen meggyőzhetnek erről az anyagi fejlődésről bennünket. Capistannar özvegye Marchan-i Borbála a Wynicza hegyen szőlőt adományozott, Cillei Frigyes pedig a szőlők után neki járó hegyivámot engedte el. A kolostor legnagyobb jótevője kétségkívül Cillei Ulrik bán, aki Gregoriowcz falut (Krappina vár területén a zagoriai districtusban) adta nekik cserébe a varasd-megyei Gredáért, majd Kreppynhyncz és Kwzmyncz nevű falvakat (Krappina vár területén) is nekik adta s a kolostort a már eddig szerzett kisebb birtokaiban is (Bwlysincz, Lepoglava, Zeztrincz, Hochwrya és capella Sancti Georgii falvak) megerősítette.
A szépen fejlődő kolostort 1481-ben feldúlta a török, értékes könyv- és levéltárát elhamvasztotta. Nagy nehézségék árán sikerült azonban még ebben az évben György perjelnek a kolostort némiképpen rendbe hozatnia. Mátyás halála után fia, Corvin János herceg, mint az illyrvidék kormányzója 1491-ben fényesen megújíttatta a kolostort és templomot. A Cillei Hermann gróf által alapított s a törők által elpusztított kicsiny, szűk templomocska helyébe az idők viharainak ellenállóbb, vaskos falazatú, fatornyokkal szegélyezett erődszerű templomot emeltetett, amelyből ellenséges támadások ellen sikerrel védekezhetett a felfegyverkezett környékbeli lakosság. A templomot és monostort egyben hatalmas vízárokkal és őrtornyokkal vétette körül hogy ezzel is biztonságosabbá tegye. A kolostor iránt rokonérzését azzal is kimutatta, hogy elhunyt királyi atyjáért gyakran mondatott itt misét. Továbbá fia, Kristóf herceg (1505) s ő maga is ide temetkezett.
A kolostor másik bőkezű jóltevője Corvin János horvát bán mélyen vallásos özvegye. Frangepán Beatrice, aki a lepoglavai templomban eltemetett férje és fia lelkiüdvéért a varasd megyei Velika, Bratilowcz Krazethyncz, Dworcz, Zarebrye, Kamennyicza nevű falvait, majd Kamennyicza oppidumot, Podgorie, Hostisthe, Sarawnycza Lochilnycza, Klenownyk, Vadol, Boriancz, Herihowcz, Dragovancz, Bedenczi, Viletyncz, Chronkovczy, Velika, Dvorcz, Brezovcz varasdmegyei falvakat s. a kamenyicai vámot adományozta a kolostornak azzal, hogy a vikárius vezetésével legalább húsz szerzetes lakjon itt s naponta mondjanak férjéért és fiáért énekes misét. Ezzel biztosította tehát itt húsz szerzetes zavartalan megélhetését s evvel a mindennapi istentisztelet pontos elvégzését. A kamenicai birtok azonban, mint Trakostyán tartozékbirtoka nem maradt sokáig tulajdonukban. Ez utóbbinak adományozásához természetszerűleg királyi felségjog kellett volna. Evvel azonban Beatrix nem rendelkezett; adományozása tehát nem volt jogos. Hiába iktatták be a pálosokat a birtokba, hamarosan vissza kellett adniuk a birtokot Trakostyán urainak, a Gyulaiaknak, majd később a Draskovichok vették birtokukba. Az ebből támadt bonyodalmas per 1730-ban fejeződött csak be. A báni tábla döntése szerint Beatrixnek nem állott jogában a kamenicai adományozás; csupán a pálosok iránt táplált túlságos jószándéka késztette őt erre a cselekedetre.
A kolostor 1526 előtt
A lepoglavai pálos kolostor 1526 előtt (Forrás: keptar.oszk.hu)
A még mindig elég nagy szegénységgel küszködő kolostor felsegítését célozta Ulászló király intézkedése is, aki consensusát adta a Frangepán Beatrice, György brandenburgi őrgróf felesége gazdag adományaihoz, sőt a birtokokra vonatkozó királyi jogát is nekik adta, de szigorúan lelkükre kötötte, hogy a kapott javakért miséket mondjanak. Templomuk látogatottságának emelésére János »episcopus Lidensis” Benedek zágrábi püspök vikáriusa 40 napos búcsút engedélyezett. A búcsúengedélyezés egyébként a templomok fejlesztésének gyakori eszköze volt. Ezt látjuk a Boldogságos Szűzről nevezett Garigh-hegyi pálostemplom esetében is. Itt a bíborosok István vikárius kérésére 100 napi búcsút engedélyeztek a templom azon látogatóinak, akik a templom javára, különösen belső felszerelésére adakoznak is.
A Szentszék bölcs támogatása is lényegesen emelte a kolostor helyzetét. Különösen V. Márton intézkedései fontosak e tekintetben, aki elsősorban is megújította IX. Bonifác ama rendeletét, mellyel megtiltja, hogy bárki is rávegye a rendbelieket más szigorúbb szerzetbe való belépésre s egyben megerősítette nevezett pápa által nekik nyújtott kiváltságokat. Királyaink a szlavóniai kolostorokat külön is nagy kedvezésekben részesítették. Így már V. László 1455-ben felmentette ezeket a kolostorokat s tartozékbirtokait mindennemű adózás alól, majd Mátyás a lepoglavai, garicsi, dobrakuttyai dubiczai, bakvai, a zágrábi hegyfokon levő, a sztrezai, kamenszkai és csáktornyai kolostort s népeit mentette fel 1458-ban az adózás alól, Ulászló király pedig megerősítette őket a Mátyás adományozta adómentességben (1515). A nagy virágzásnak indult monostor 1504-ben vikariátusi rangra emelkedett. Az első pálos történetíró, s egyben a kolostor perjele, Dombrói Márk nyerte itt elsőnek a vikárius magas tisztségét. A kolostor temploma is akkortájt kezdett értékekben gyarapodni. A század első évtizedében két oltára is felépült: a Szent kereszt (1501) és a remete Szent Pál oltára (1507).
A mohácsi vész után a török sok magyarországi konventjüket pusztította el, közöttük a rend híres budaszentlőrinci kolostorát, a rendfőnök székhelyét is. Az általános háborús zavarok, politikai viszályok és vallási harcok végre is arra késztették a rendfőnökséget, hogy székhelyét a biztonságosabb Lepoglovára tegye át (1570). Ternavai István-ide gyűjtötte a rend féltve őrzött kincseit. Arra is van adatunk, hogy a nagykáptalanokat is itt tartották 1582-ben és 1600-ban. A rendi újoncnevelőintézet is hosszabb ideig itt működött. A 17. század folyamán a többek között Borkovics Márton, Kéry János és Ivanovics Pál itt tették le szerzetesi fogadalmukat. 1658-ban a rend filozófiai, 1684-ban pedig teologiai studiuma is itt nyílt meg. Növendékei között, nemcsak horvátok, hanem más nemzetiségűek is sűrűn akadtak. Tanulmányaikban gazdag könyvtár állott rendelkezésükre. Ebben a században a monostor jótevői közül gróf Erdődy Farkas volt a legbőkezűbb. A rend hálája jeléül 1676-ban címerét a templom főbejárata fölött helyezte el.
A kápolnák
A monostor a horvátok és osztrákok különválása után is megtartotta vezető szerepét. 1701 után a tartományfőnök áIlandó székhelye volt egészen a rend eltörléséig. A kolostor templomának fényét emelték az idők folyamán hozzáépített szebbnél-szebb kivitelű kápolnák. 1673-ban épült Balagovics Judit alapítása révén a Fájdalmas Szűz, vagy másképpen Halottak kápolnája, melynek oltárát a feszületen függő Krisztus térdeit átölelő fájdalmas anya képe díszítette. 1692-ben a lorettói kápolnát Draskovich János és neje Nádasdy Magdolna építtette.
1685 május 31-én a lepoglavai főmonostorban nagy ünnepségek keretében helyezték el Szent Félix vértanú holttestét, amelyet még az életszentség hírében álló Portenberger János szorgalmazására Cibó Odvard érseknek, a Propaganda Fide titkárának intézkedésére emeltek ki a római temetőből és szállították Lepoglovára. Lepoglava ekkor már főmonostor volt nemcsak régiségénél, hanem szerzett előjogainál fogva is. Ez volt a rendfőnök székhelye, ide helyezték a rend studium generáléját. Épületeinek szépsége, az itt élő szerzetesek nagy száma, jótevőinek bőkezűsége csak emelte a gazdag kolostor fényét. De az 1615. évi elefánti káptalan is a harmadik cikkelyben kimondja, hogy a remetei és csáktornyai alperjelség a lepoglavai vikariátus joghatósága alá tartozzék.
A monostor a horvátok és osztrákok különválása után is megtartotta vezető szerepét. 1701 után a tartományfőnök áIlandó székhelye volt egészen a rend eltörléséig. A kolostorban állandóan 50 szerzetes lakott. A kolostor templomának fényét emelték az idők folyamán hozzáépített szebbnél-szebb kivitelű kápolnák. 1673-ban épült Balagovics Judit alapítása révén a Fájdalmas Szűz, vagy másképpen Halottak kápolnája, melynek oltárát a feszületen függő Krisztus térdeit átölelő fájdalmas anya képe díszítette. 1692-ben a lorettói kápolnát Draskovich János és neje Nádasdy Magdolna építtette. 1702-ben épült a Jézus nevelő atyjáról, Szent Józsefről nevezett Rátkay-kápolna, özv. Rátkay Zsigmondné Gajzzugi Rozina Zsófia grófnő adományából. 1705-ben a Szent Háromságról nevezett kápolnát Patacsi Kelemen körösi vicecomes és neje Bragovics Borbála építtette. 1719-ben pedig a templom kapuja előtt Nepomuki Szent János tiszteletére Spoljarics Pál perjel emeltetett kápolnát.
pálosok hagyatéka
Külön figyelmet érdemel a lepoglavai monostor híres kincstára. Magát a helyiséget a sekrestyétől háromszoros zárral elreteszelt vasajtó különítette el. A három zár kulcsát a perjel, az alperjel és a konvent seniora őrizte. Itt őrizték Mátyás királynak Beatrix királynő által hímzett palástját, két ékkövekkel díszített drága kelyhet, az ötvösművészet remekeit, Corvin János és Beatrix adományait. Úgy látszik ez volt a rend legbiztonságosabb helye.
A monostor kerítésén kívül is vagy öt kápolna létéről van tudomásunk. Ezek között van Cillei Hermann 1900. évi alapítása, a Szent György mártír kápolnája. Ez tehát régibb, mint a monostor és templom épülete. 1612-ben Zaicz János rendfőnök a Gorica-hegyen emelt Szent Anna tiszteletére kápolnát. Ezt később keresztelő Szent János kápolnájának nevezték. A mindenszentek kápolnáját Veternicától északra Frangepán Beatrix adományából emelték 1507-ben. 1620~ban Zaicz rendfőnök restauráltatta a kápolnát és remetelakot is építtetett ezen a kies fekvésű helyen. Bálint vértanú kápolnája, melyet dvoreci kápolnának is neveztek, szintén Frangepán Beatrix adományából épült. 1511-ben a krapinai várnagy fosztotta ki. Sokáig volt elhanyagolt állapotbán, míg 1641-ben a pálosok Borkovics vikariátusa idején rendbehozatták s benne helyezték el veternica-hegyi Mária-szobrukat. A Szent Donát kápolnát Veternicától északra a Iepoglavai atyák költségén emelték 1728-ban.
Külön figyelmet érdemel a lepoglavai monostor híres kincstára. Magát a helyiséget a sekrestyétől háromszoros zárral elreteszelt vasajtó különítette el. A három zár kulcsát a perjel, az alperjel és a konvent seniora őrizte. Itt őrizték Mátyás királynak Beatrix királynő által hímzett palástját, két ékkövekkel díszített drága kelyhet, az ötvösművészet remekeit, Corvin János és Beatrix adományait. Továbbá gyöngyökkel kivarrt miseruhákat, aranyozott szentségtartókat, drága gyöngyökkel ékesített vállkendőket, Krisztus keresztjének egy darabját magába foglaló díszes kereszt alakú ereklyetartót, dúsan aranyozott ezüst templomi edényeket, nemes fémből készült drága evőeszközöket stb. Úgy látszik ez volt a rend legbiztonságosabb helye. Ternavai István rendfőnök ugyanis a török elől a magyar kolostorok kincseit is ide vitette (1575). Az elpusztult kolostorok kincsei a lepoglavai kolostor tulajdonában maradtak. Majd Klancsec Miklós vikárius idején a miseruhákról lehullott ékkövekből pazar kiállítású egyházi ruhákat készítettek. Az egyik kazulát és a hozzátartozó két dalmatikát ezernél több drágakő ékesítette ugyannyira, hogy a ruhák bíbor-alapszíne a sok ékkőtől alig volt látható. Értéküket negyvenezer aranyra becsülték a kortársak. Természetesen ezeket a drága egyházi ruhákat csakis nagy ünnepeken, ha főpap végezte a szertartást, használták. A kincstár értékállományát a többek között Mallesics Gáspár lepoglavai perjel drága gyönggyel kirakott miseruhával, Bratulics Simon rendfőnök ékköves infulával, Ivanovics Pál nagy ezüst-kereszttel és gyertyatartókkal (1688), Krisztolevecz János két ékköves ezüst koronával (1728), özv. Petőné Falussi Borbála szintén gyöngyökkel kirakott két aranyozott ezüst koronával szaporította.
Maga a monostor messzemenő előjogokat élvezett. Mátyás 1466-ban megadta neki a pallosjogot. A jezsuiták zágrábi és varasdi letelepedése előtt a konvent iskolájában tanították a tanulóifjúságot a tudományokra az elemi ismeretektől egészen a retorikai osztályig. Filozófiai és teológiai tanfolyamaikon eleinte kizárólag rendi növendékeiket oktatták, később azonban világi papnövendékeknek is lehetővé tették itt a tanulást. Tanították itt a filozófián kívül a dogmatikát, a morálist és a kánonjogot. A horvátok és osztrákok kiválása után (1701) studiumaik, bár kisebb tanulói létszámmal, tovább működtek. Ebben az időben igen sok növendékük van a sváb-rajnai, lengyel és isztriai tartományból. Valósággal egyetemi rangja volt ennek az intézetnek, akárcsak a máriavölgyinek s a rend főnöke teológiai és filozófiai fokozatokat adott az itt végzetteknek. Így 1721-ben hat különböző rendi személy nyert itt tudományos fokozatot a tanulmányok befejezése után a rendfőnöktől.
A lepoglavai monostor hírét azonban az ide temetkezett egyének emléke is emelte. Hosszadalmas lenne ezeknek a teljes felsorolását adnunk. Csak a nevesebbeket említjük: Gecsei Pethő Gáspár (1573), Ternavai István rendfőnök, szerémi püspök (1593), Ratkay János és György (1604), Gecsei Pethő János (1671), Ratkay Zsigmond, I. Lipót kamarása (1702), Orahoczy István Srebrenice-megye örökös grófja (1703), Patasics László Körösi vececolonellus, Cseskovics Pál (1666) és neje Kóczy Borbála, továbbá fia Péter, a kiváló katona (1709), Cseskovics Pál zágrábi kanonok (1711), Prekrith György varasdi plébános (1714), gróf Druskóczy Gáspár (1714), Patasics Lászlóné Vragovics Borbála (1715), Lambergi Terézia Márta grófnő (1721), Druskóczy István apát (1728), Gersei Pethő János (1728), br. Patasics Istvánné Kulmer Mária Anna bárónő, Cikulini János gróf kir. tanácsos (1746), Keglevich Miksa és Péter grófok (1747), báró Patasics László lovassági kapitány, Draskovics Katalin Mária (1751), br. Patasics József Kostanica egykori parancsnoka (1758), Mallesics Gáspár rendfőnök stb. Itt van a névtelen pálos: sírja is (1500), akit kérésére temettek arra a helyre, ahol állandóan imádkozni szokott. Életszentségének jeléül testét romlatlan állapotban találták meg.
Végül néhány érdekesség: A hagyomány szerint a pálosok honosították meg Lepoglaván a csipkeverés művészetét, mely mára a város egyik szimbóluma lett. A lepoglavai vert csipke a horvátországi Hvar- és a Pag-szigeti csipkekészítés mellett 2009-ben fölkerült az UNESCO európai szellemi örökségének listájára. August Šenoa (1838–1881) író, a “horvát Jókai’’ A barátok végrendelete (Fratarska oporuka) címmel 1877-ben írt balladája a lepoglavai pálosok helytállását, lelkierejét és a néppel való közösségvállalását örökíti meg a föloszlatás idején. A legenda szerint a fehér barátok a hívek adósságleveleiből máglyát raktak a kolostor udvarán, nehogy azok a felszámoló biztosok kezébe kerüljenek.
„Ámde mostan megölik a rendet,
Ily esetre nincs törvény, rendelet
Azért mi most végrendelkezhetünk
Örökösünk legyen a mi népünk!”
Forrás:
Kisbán Emil: A Magyar Pálosrend története 1938. I.kötet
Schönherr Gyula: Hunyadi Corvin János
Pálosaink, a fehér barátok, kiállítási katalógus
A pálosok épített öröksége
Többet szeretnél tudni ezekről a kolostorokról, templomokról? Akkor nincs más dolgod, mint megvásárolni A pálosok épített öröksége című könyvet, ahol a lehető legrészletesebb leírást találod meg Budapest és környékének pálos épületeiről. Kattints a képre a megrendelésért!