Szűz Mária-monostor | Pókafalva
Románia (Erdély)
Ruinele Bisericii Maghiare Reformate din Păuca
DJ107B, Păuca 557175, Románia
A monostor rövid története
Pókafalva (Păuca) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja. Első írásos említése 1272-ből maradt fenn Pokafalua néven. 1309-ben de Duabus Turribus, 1313-ban Pouka Cheuturn, 1328-ban Poka, 1332-ben de Buabus Turribus, 1418-ban Pókafalva,1478-ban Czwen Turren, 1484-ben Dörna formában fordul elő. Pókafalva Nagyszebentől északnyugatra 35 km-re, Gyulafehérvártól keletre 30 km-re fekszik.
A pálos monostort 1416-ban a pókafalvi Kereki családból származó László doborkai plébános, nagyszebeni prépost alapította, építtette és megfelelően ellátta javadalmakkal. Levéltárát Gyöngyösi Gergely idejében a szentmihálykövi kolostorban őrizték. A monostor 1418-ban, vagyis az alapítás utáni második évben már búcsúengedélyt kapott a pápától. Az erről szóló oklevélből ismeretes, hogy a Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve. Az 1432. és 1442. évi török támadás miatt elhagyták a pálosok. A monostor még 1448-ban is üresen állt, és pusztulóban volt – ahogy a korabeli feljegyzésekből ez kitűnik. Megtudhatjuk továbbá azt is, hogy a monostor javait, edényeit, papi öltönyeit, harangjait a szerzetesek eladták, és a vajda sürgetésére sem tértek vissza. Az ekkor készült leltár szerint a kolostor felszerelése 1500 aranyforintot ért. 1448-ban Vizaknai Miklós erdélyi alvajda engedélyt kért a pápától, hogy obszerváns ferenceseket telepíthessen a monostorba és a törökök által elpusztított mihályfalvi (Boarta, Michelsdorf) plébániatemplomot az obszerváns ferencesek rendháza céljából felépíthesse.
A 20. század elején még református anyaegyházközség volt. Gazdasági területeit, híveit sorban elveszítette a román elnyomás miatt. Ma csak az összeomlott templom és a templomkert van a református egyház tulajdonában.
A pókafalvi volt pálos templom a 20. század közepén (Forrás: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek)
A pálosok, ha esetleg rövid időre visszatértek Pókafalvára, az nem az újra benépesítés szándékával történt, hanem a kolostor tartozékainak tisztázása végett. A kolostor javait vagy nem adták a pálosok, vagy a ferencesek nem akarták átvenni. Erről 1475-ben Magyar Balázs alvajda intézkedett a pókafalvi pálosok javára. az bizonyos, hogy a pálosok nem népesítették be a kolostort és 1496-ban üresen állt. Karácsonyi János arról tud, hogy a magyar provinciális kérésére 1496-ban VI. Sándor pápa megengedte a monostor átvételét a ferenceseknek, de ekkor erre mégsem került sor. A ferencesek betelepítéséhez a pókafalvi kereki Boldizsár és testvére mint patrónusok újra engedélyt kértek, amit később meg is kaptak. Guzsik Tamás szerint az obszerváns ferencesek megkapták a kolostort , de a törökök betörése miatt ők sem használták.
A kolostort 1533-ban ellenség dúlta fel. A ferencesek elmenekültek, de 1553-ban visszatértek mindaddig, amíg János Zsigmond 1560-ban a pálosok pókafalvi birtokát Kemény János és Balázsffy Miklós birtokosoknak adományozta. Maga a kolostor nem maradt meg, a pálos templom pedig a reformátusoké lett. A templom ajtókerete a 16. századból való, reneszánsz tagolással. Ekkor újíthatták meg a templomot. A 20. század elején még református anyaegyházközség volt. Gazdasági területeit, híveit sorban elveszítette a román elnyomás miatt. Ma csak az összeomlott templom és a templomkert van a református egyház tulajdonában.
Forrás:
Darvas-Kozma József: A pálos rend története Erdélyben, Partiumban, Bánságban és Kárpátalján
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból
Fotó: A pókafalvi volt pálos templom romjai (Forrás: NÉMA HARANGOK: Pókafalva / karpatpress.hu)
A pálosok épített öröksége
Többet szeretnél tudni ezekről a kolostorokról, templomokról? Akkor nincs más dolgod, mint megvásárolni A pálosok épített öröksége című könyvet, ahol a lehető legrészletesebb leírást találod meg Budapest és környékének pálos épületeiről. Kattints a képre a megrendelésért!