Remete Szent Pál, Magyarország társvédőszentje

ÖSSZEÁLLÍTOTTA: GALUSKA TÜNDE

Talán mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország fővédőszentje Szent István király, akinek ünnepe augusztus 20-án, szentté avatásának évfordulóján van. Az ország védőasszonya pedig (Patrona Hungariae) Szűz Mária. Szent István augusztus 15-én ajánlotta fel az országot Szűz Máriának.[1] Magyarországnak azonban van egy társvédőszentje is, amelyről már kevesen tudnak. Nagy Lajos király Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, mikor 1381 novemberében a remete ereklyéi Magyarországra érkeztek. Ettől kezdve a thébai sivatag remetéje Magyarország társvédőszentjeként szerepel…[2]

László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért csanádi püspök földi maradványaival együtt, ami akkor egyenértékű volt a szentté avatással. István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határain túl is. Különösen Scheyernben és Bambergben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurben. XI. Ince pápa 1686 novemberében — Buda visszafoglalása alkalmából — az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fővédőszentjét) ünnepli.[3]
   Az ország védőasszonya (Patrona Hungariae) Szűz Mária, kinek tiszteletére Vaszary Kolos hercegprímás 1896-ban külön ünnepet eszközölt ki a pápánál, melyet ma Magyarok Nagyasszonya néven tartanak. Az ünnep napja először október második vasárnapjára esett, majd X. Piusz pápa áttette október 8-ra. A II. vatikáni zsinat után a Magyar Püspöki Kar szeptember 12-re módosította az időpontot, de 1984-től ismét október 8-án tartják.[4] Magyarországon Szent István király avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját. Az államalapító királyunk minden évben augusztus 15-ére hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, hogy törvénykezést tartson. Élete vége felé, betegségben szenvedve, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és 1038-ban ezen a napon halt meg. Szent Istvánt az általa Székesfehérvárott alapított Nagyboldogasszony-bazilikában helyezték örök nyugalomra.[5] Nagyboldogasszony ünnepe egyben Magyarország patrónájának napja is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklatok, körmenetek, búcsúk ideje.


Metszet: Hadnagy Bálint: Vita divi Pauli priori heremite
A második metszet Szent Pál halálát ábrázolja. A felirat: „sana me Pater”, vagyis „Gyógyíts meg, Atyám!”. Kép: Hadnagy Bálint: Vita divi Pauli priori heremite / wikipedia.org

Első Remete Szent Pál, a remete életforma elindítója és kezdeményezője 341-ben halt meg. A sivatagi körülmények miatt Szent Pál teste gyorsan mumifikálódott, életszentségének híre gyorsan terjedt. 494-ben Gelasius pápa szentté avatta. Romlatlan állapotban talált tetemét pedig 1169-ben Konstantinápolyba szállították:

„Sok-sok esztendő elmúltával Emánuel, konstantinápolyi császár elhatározta, hogy ennek az idős szentnek (Remete Szent Pálnak) oszlásnak nem indult testét pedig az említett helyről, ahol Szent Antal a vadállatok ásta gödörben elhantolta, a császári székvárosba, tudniillik Konstantinápolyba viteti, és az általa alapított Periblepta, azaz a Megcsodált Mária szent egyházába elhelyezteti. Fejét azonban…Rómába vitték.”[6]

Sokáig itt is maradt a test a szerzetesek gondozásában, majd 1240-ben a test Velencébe került.[7] A pálosok nagyon vágytak rá, hogy példaképük, névadójuk teste náluk pihenjen. Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét.[8] Nagy Lajos négyéves háborúba keveredett a velenceiekkel és azzal a tervvel foglalkozott, hogy ha a velenceiek erejét megtöri, teljesíti a pálosok régi kívánságát és Remete Szent Pál testét Magyarországra hozza. A királynak — mint egy legenda szerint a pálosok megjövendölték —, sikerült Velencét legyőzni és néhány keresztény fejedelem kérelmére 1381. augusztus 8-án békét kötött ellenségeivel. A velenceieket e békekötés évi 7000 arany adó fizetésére kötelezte és Remete Szent Pál testét a velencei köztársaság Nagy Lajos királynak engedte át.

Az ereklye átvételére Nagy Lajos Alsáni Bálint pécsi és Horváthi Pál zágrábi püspököket több főrangú emberrel követségbe küldte. A követek nagy körültekintéssel jártak el tisztükben útközben átvették Szent Pál ereklyéit, amelyekhez a velenceiek még a Heródes által megölt aprószentek relikviái közül kettőt is átengedtek. A követség szerencsésen megérkezett Budára, ahol a király udvara, a főpapság és főnemesség a hívő néppel együtt égő gyertyák között nagy áhítattal fogadta. Remete Szent Pál testét először a királyi vár Szent János kápolnájában helyezték el és őrizetére a pálosrend szerzeteseit rendelte ki. Még ugyanez év november 14-én Demeter esztergomi bíboros érsek a püspökök, szerzetesek és világiak fényes kíséretében a szent testét a Budáról nyugatra két mérföldnyi távolságra fekvő hegyen épült, Szent Lőrincről elnevezett kolostorba kísérték. Az ereklyéket 1486-ban a kolostor Szent Pál kápolnájában díszes márványkoporsóba helyezték. Az érsek a napot, mint Szent Pál translatiójának ünnepét, a pálosok ünnepeinek sorába iktatta és hogy a szent ereklye látogatását előmozdítsa, mindazoknak a hívőknek, akik a szentségekhez járulnak és a translatiora emlékezve a szent ereklyét meglátogatják, egy évi búcsút engedélyezett.[9] Az ereklye Magyarországra érkezésekor Nagy Lajos király Szent Pál oltalmába ajánlotta hazánkat, és ettől kezdve a thébai sivatag remetéje Magyarország társvédőszentjeként szerepelt.[10]
       Hadnagy Bálint Vita divi Pauli priori heremite című munkájában Szent Pál életét  közli.  A  Translacio  sancti  Pauli  című  részben  Remete  Szent  Pál tetemeinek Egyiptomból Konstantinápolyba, innen 1240-ben Velencébe és innen 1381-ben Budára átvitelét, itt a budai királyi kápolnában, majd a Pálos rend budaszentlőrinci kolostorában helyezését írja le és a budaszentlőrinci kolostorban történt csodás gyógyulások jegyzőkönyvét (mirákulumok) ismerteti. Ezek közül négy eset történt a szent remetének budai sírjánál. Két gyermeket súlyos betegen hoztak oda szüleik és felgyógyulva vittek haza. Egy pesti süket tanuló hirtelen hallását nyerte ott vissza. A szent ereklye őre mérges kígyómarás következményeitől szabadult meg a Remete Szent Pál koporsóját fedő üveglap érintésénél.[11]
   Szent Pál fejereklyéje a pálos hagyomány szerint 1523-ban került Budaszentlőrincre a prágai székesegyházból, ahol a csehek elrejtették és ezt írták rá: Szent Anasztázia feje. Egy jámbor cseh pap azonban, az ámítást nem tudván elviselni, megmondta II. Lajos királynak az igazat. Az erős őrizet alatt Budára hozott fejereklyét Orbán napján Simon zágrábi püspök adta át a szentlőrinci kolostorból odavonult pálosoknak, akik egyesítették a többi taggal. A pálosok, féltve az oly nagy becsben tartott kincset, Szent Pál ereklyéjét, a török elől elmenekítették előbb az elefánti kolostorba (Nyitra megye), majd onnan Trencsén várába, remélve, hogy ott nagyobb biztonságban lesz. Ferdinánd megkoronázása után a Trencséni várat azonban megostromolták, és 1528. június 30-án a várőrség feladta az erősséget Katzianer császári generálisnak. Trencsén ostromakor a vár kigyulladt és az ide menekített ereklye megsemmisült…[12]

Fotó: Nagy Lajos király
Nagy Lajos, aki szerfölött kedvelte a pálosokat, fogadalmat tett: ha nyer a Velence elleni háborúban, megszerzi kedvelt Rendje számára az óhajtott ereklyét. Fotó: Pinterest

[1] DIÓS ISTVÁN: A szentek élete / Magyarok Nagyasszonya

[2] ACZÉL LÁSZLÓ ZSONGOR – TÖRÖK JÓZSEF ─ LEGEZA LÁSZLÓ ─ SZACSVAY PÉTER: Pálosok. Mikes Kiadó, Budapest, 2006., 16-18.
Az ereklye budaszentlőrinci monostorba szállítása után a nagykáptalan elrendelte, hogy első Remete Szent Pál és Szent Ágoston napját ünnepélyesen kell megülni, és a zsolozsma főbb részeiben meg kell emlékezni róluk, hacsak ezt más ünnep nem akadályozza. GYÖNGYÖSI 1998., 67.

[3] DIÓS ISTVÁN: A szentek élete / Szent István

[4] DIÓS ISTVÁN: A szentek élete / Magyarok Nagyasszonya

[5] Dr. Karácsonyi János: Szent István király élete 108.

[6] Remete Szent Pál élete; ford. Gyéressy Ágoston; Stephaneum Ny., Bp., 1939

[7] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története 1938., 12.

[8] Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története 1938., 96.

[9] Kelényi B. Ottó: A Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostor történetének első irodalmi forrása, 1511 87-110., In.: Tanulmányok Budapest Múltjából 4. (1936)

[10] ACZÉL LÁSZLÓ ZSONGOR – TÖRÖK JÓZSEF ─ LEGEZA LÁSZLÓ ─ SZACSVAY PÉTER: Pálosok. Mikes Kiadó, Budapest, 2006., 16-18.

[11] Fraknói Vilmos: Hadnagy Bálint munkái (Egy hasonmással). Magyar Könyvszemle 1901., 117-120.

[12] Fraknói Vilmos: Hadnagy Bálint munkái (Egy hasonmással). Magyar Könyvszemle 1901., 96-97.