A Bükk és Zemplén legszebb pálos kolostorai
A Bükk és Zemplén erdeiben is megannyi csodálatos, középkorból itt maradt épület, pálos kolostorrom látható, amit érdemes felkeresni akár most, nyár végén és ősszel, amikor ezer színben pompázik az erdő. Mindenkinek garantálhatom, hogy felejtethetetlen élmény lesz! Lássunk most 4 olyan pálosok által emeltetett templomot, melyek az erdő által körülölelve, évszázadokon át fennmaradtak…
A Bükk és Zemplén legszebb pálos kolostorai
Remélhetőleg sokáig lesz még idén jó idő, és elindulhatunk akár több napra is szétnézni kicsiny kis országunk kincseit felkeresve. A Bükk és Zemplén erdeiben is megannyi csodálatos, középkorból itt maradt épület, pálos kolostorrom látható, amit érdemes felkeresni akár most, nyár végén és ősszel, amikor ezer színben pompázik az erdő. Mindenkinek garantálhatom, hogy felejtethetetlen élmény lesz! Lássunk most 4 olyan pálosok által emeltetett templomot, melyek az erdő által körülölelve, évszázadokon át fennmaradtak…
Gönc | Borsod-Abaúj-Zemplén megye
A rom Gönc településtől a piros kereszt turistajelzésen 5 km távolságra, illetve Telkibányától a piros turistajelzésen (Rákóczi-út), Potácsháza érintésével 3 km távolságra található. Szinte tetőig állnak a templomhajó falai, a monostor elpusztult. A három-boltszakos hajó nyugati homlokzatán volt a bejárat, míg a kolostor felől csak a szentélybe vezetett a sekrestye ajtaja. Mind a hajó, mind a támpilléres, poligonális szentély 3-3 boltszakaszos, keresztboltozatos volt. A templomhajóhoz északról folyosó csatlakozott, a diadalívre irányított ferde betekintő nyílásokkal. A hajó és a szentély csatlakozásánál többszintes, négyzetes építmény volt (torony?), földszinti bejárata a folyosóról nyílt. Ettől keletre nagyobb helyiség volt, talán sekrestye lehetett. Innen nyílt a templom bejárata, egy meglehetősen szűk ajtón keresztül lehetett a templomba jutni. A kolostorrész egyéb helyiségeire következtetni sem lehet, a kőanyagot valószínűleg mesterségesen kitermelték. Külön figyelmet érdemel a szentély északi falának ún. „denevérszárnyú” konzolja.
Alapításának dátuma ismeretlen. Első említése 1371-ből való, mikor nagy Lajos király engedélyezte, hogy a szerzetesek malmot építsenek Gönc felett. Jobbára ezen adat alapján merül fel a királyi alapítás lehetősége. 1389-ben, 1406-ban és 1419-ben Zsigmond király, Erzsébet és Mária királynők a gönci kolostort felmentették a hegyvám alól. Miklós püspök 1429-ban szentelte fel a templom szentélyét, főoltárát, illetve a Mária-oltárt, valamint búcsúengedélyt is adott. 1438-tól folyamatosan adományokban részesítették a monostort. Szőlőket, malmokat, birtokokat ajándékoztak a pálos szerzetesek részére, ám a legnagyobb támogatás mégis az 1450-ben, Mátyás pap, Symai Kerek László fia által adományozott, Telkibánya végén lévő Szent Katalin egyháza, illetve ispotálya volt, melyek fenntartásához a remeték megkapták a Cheches pusztát, a Waghner szőlőt és malmot is. 1464-ben János moldvai püspök megáldotta a Mária templomot 7 oltárával együtt, és 40 napi búcsú tartását engedélyezte. Egy 1540-ben kelt irat alapján a szerzetesek elszegényedtek, 1558-ban pedig Gönc városa a göncruszkai kolostorral együtt bérbe vette birtokait.
A kolostor a 16. század elejétől hanyatlásnak indult. A kaotikus viszonyok és a fosztogatások miatt néhány évtized alatt összeomlott mindaz, amit a szorgos atyák fel- és kiépítettek. 1940-ben a rom további pusztulását Göncről hozott kőművesekkel igyekeztek megállítani. Régészeti feltárása 1985-ben indult meg, amelyet egy másik 2005-ben, majd 2012-ben követett. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.
Miskolc-Szentlélek | Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Mályinka felől Miskolc felé, félúton található Szentlélek „település”. Elérhető a bükki kéktúra útvonalán is. A templom falai ma is magasan állnak, a rendház falainak jelentős maradványainak feltárása és rekonstruálása ma is folyamatban van. A kisméretű, egyhajós, poligonális apsziszáródású templomhoz északról csatlakozik a kolostor szabályos kerengővel és eköré szerveződő traktussal. A sekrestye és a templom melletti szárny emeletes lehetett. A kolostor északi szárnya alápincézett volt. Elrendezése, mérete alapján kis létszámú, 6-8 főt befogadó templom és kolostor volt. A templomnak nem volt külső bejárata, csak a monostorból volt megközelíthető. A szűk diadalív hajó felőli homlokfalai alkalmasak voltak mellékoltárok elhelyezésére. A szentélyt egykor csúcsíves, bordás keresztboltozat fedte. Egyedi kompozíció, hogy a meduzafejes falpillér fölött a bordaindító konzol alján kis emberfej van kifaragva.
1240-ben Tardona határjárásában már említenek itt egy remetetelepet. Az első biztos adatunk 1313-ból való, amikor is Ernye bán fia, István nádor adományozza meg külön-külön és együtt is a dédesi Szentlélek és a diósgyőri Krisztus Teste egyházakat. A kolostor tehát 1312 és 1313 között keletkezett. A 14-15. században egymás után kaptak a királyi adományokat a szerzetesek. János király 1530-ban még megerősített egy adománylevelet, de 1540 körül már világiak kezére jutottak a birtokaik, s az elszegényedett kolostor elnéptelenedett. A 16. század közepén pusztulásnak indult kolostor temploma viszonylag jó állapotban vészelte át az évszázadokat, de az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem vállalkoztak a rommá vált monostor újjáépítésére. A területen először 1932-1933-ban folyt ásatás. 1973-76 között kisebb régészeti feltárás és állagvédelem történik. A kutatást Sz. Ceglédi Ilona régész végezte, az állagvédelmet Ferenczy Károly építész irányította. Legutóbb 2012-ben és 2013-ban kezdődött a Herman Ottó Múzeum régészei által végzett kutatómunka, melynek során a kolostort sikerült feltárni. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.
Kurityán | Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Kurityán községben Felsőnyárád község felé, a református templomot elhagyva térünk le a főútról jobbra, az Arany János utcába, amely egy idő után földúttá vált. Ez a földút átvezet a Szuha patakon (ott jártamkor nem volt rajta híd, át kellett gázolni), egyenesen a romokhoz vezet. Az újházi pálos kolostorból manapság csupán a templom romos épülete maradt, a monostor épületét ez idáig nem sikerült feltárni. A kolostor temploma egyhajós, három-boltszakaszos lehetett, ehhez támpilléres, a nyolcszög három oldalával záródó (poligonális) szentély csatlakozik. A diadalív nyílása szűk, szinte kapu-jellegű. A templomnak három bejárata is volt, a külső forgalom célját szolgálta a nyugati homlokzat díszes kapuja, a szerzetesek részére a kerengőből a templomhajóba nyílt ajtó, míg a szentély északi oldalán a sekrestye felől nyílt megközelítése. Az oltárhely déli oldalán a falban kettős ülőfülkét alakítottak ki. A kolostorépület szabályos quadrum (kerengő) köré szerveződött. A keleti szárnyban a kiemelt káptalanterem és a mellette lévő sekrestye falai ismerhetők fel. A sekrestye és a templom közötti kis folyosó szakaszról indult az emeletre fölvezető lépcső, ahol a szerzetesek hálótermei voltak. A jelek szerint az északi traktus alatt pince, esetleg ciszterna lehetett. Az épületromok számos faragott részletet tartalmaznak. Ilyenek az északi hajófal fölül címerpajzsban végződő falpillérei, a hajó falsarkaiban található konzolok, melyek alján stilizált emberfejek ill. arcok lettek kifaragva. A másik figyelemre méltó építészeti tagozat a függőleges hornyokkal tagolt falpillér-lábazat.
A nyárádi Újháznak nevezett pálos kolostort a nagyhatalmú Perényi család egyik tagja, Imre, Zsigmond király titkos kancellárja alapította Keresztelő Szent János tiszteletére 1408-ban. Gyöngyösi Gergely rendtörténeti írásában megemlíti, hogy az alapító gondoskodott a templom berendezéséről és felszereléséről, a kolostort nyárádi földekkel és szőlővel, valamint kurityáni szőlővel ajándékozta meg. Perényi 1418. március 18-án V. Márton pápától búcsúengedélyt kapott a kolostor számára. Ugyan ebben az évben Perényi Imre két fia, János és István megszerezték Kurityán falut birtokuknak, amelyet 1420 körül a Nyárádi Szent János tiszteletére alapított kolostornak, és az itt élő pálos remetéknek adtak. Mohács után Perényi Pétertől csorbakő vára tartozékaival, így a kolostorral együtt Bebek Ferenc és Imre birtokába került. Utóbbit a kolostorban temették el. A kolostor 1550 után néptelenedett el, az évszázadok során magától romba dőlt. A gazdátlan romterület a 20. században az Ormosi Bányaüzem területéhez tartozott. Czeglédi Ilona régész tárta fel 1969-ben. 2011-től állagmegóvási munkák folytak a területen. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.
Martonyi | Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Martonyi szélén, a TV torony felé vezető aszfaltúton közelíthetjük meg. Az aszfaltútról jobbra indul a zöld turistaút a kolostorhoz. Az ösvénytől kb. másfél km-re érhetjük el a romokat. A Háromhegyinek nevezett kolostor Magyarország legépebben maradt pálos emléke. A kolostor gótikus stílusban épített templomának falai és diadalíve viszonylag jó állapotban megmaradt. Az egyhajós templom poligonális szentéllyel záródik. A szentélyből egy ajtó vezetett egy kis helyiségbe a sekrestye mellett, ahol egy kézmosót (lavabót) találunk. A templomhajóból a kerengőbe nyílt egy ajtó a szerzetesek számára. A külső forgalom célját szolgálta a nyugati homlokzat kapuja, efölött a homlokzaton rózsaablak helye látható, amely megvilágította a templomhajót, a templom déli falán található két mérműves ablakkal egyetemben. A tetőszerkezetet 2008-ban zsindellyel fedték be, az oromfalakat stabilizálták, a támpilléreket ismét fölépítették. Az ÁMRK régészei – Juan Cabello és Simon Zoltán – részlegesen feltárták a kolostor kerengőjét és udvarát, majd 2014 év végéig sikerült feltárni a kerengőhöz kapcsolódó helyiségeket, így a káptalantermet és az ebédlőt is. A monostor emeletes volt, az emeleti részben a szerzetesek hálótermei voltak kialakítva.
A kolostort a Tekus fiak leszármazottai, martonyi nemesek alapították 1341 előtt. Ez évben már jelentős birtokadományban – egy nemesi telekben és kúriában – részesítette a később Háromhegyinek nevezett kolostort Zalonnai Dénesfi János fia, Mátyás. Az építkezés első szakasza már ekkor megkezdődött, majd egy szünetet és áttervezést követően a 14. század utolsó negyedében folytatódott. Írott források szerint a templomot és három oltárát 1411-ben szentelte fel János egri segédpüspök, az épületet azonban már régóta bizonyosan lakták és használták a szerzetesek. Guzsik Tamás, a pálos rend építészetének kutatója szerint az adományozások és a barátok gazdasági tevékenysége 1382 és 1480 között követhető nyomon. A klastrom nem tartozott a gazdagabb rendházak közé. 1550 körül a török vész miatt vált lakatlanná. 1569-ben a sátoraljaújhelyi pálos rendház vikáriusa eladta a hozzá tartozó ingatlanokat, a Háromhegyi klastrom nem kelt többé életre. Építőanyagát – a környező településektől távol lévén – nem hordták szét, falait, úgymond, a természet pusztította el. Először 1998-ban, majd 2000-ben, 2002-ben, és 2005-ben történt régészeti kutatás a területen. A 2008-tól 2014-ig tartó munkálatok már zömmel a helyreállításról szóltak, így lehetővé vált a templom teljes rekonstrukciója. Több információ a kolostorról a mondatra kattintva.
Forrás:
Juan Cabello-László Csaba-Simon Zoltán: A háromhegyi Boldogságos Szűz Mária pálos kolostor régészeti kutatása
Czeglédy Ilona: A kurityáni pálos kolostor
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
Belényesy Károly: Pálos kolostorok az Abaúji-hegyalján
koh7.hu