Ezen a helyen egy 13. századi település, illetve a környéken 13. századi telepek (pl. Hanta falu) voltak, a patak másik partján, a Korompa-patak torkolata feletti, meredek oldalú domb tetején a 13. században kisméretű, sánccal, árokkal övezett vár, Bibervár állt. A toronyaljai kolostor, nevét is a mindössze 300 méter távolságra fekvő Árpád-kori kis erődítésről, megerősített toronyról kapta. A kolostor alapítója a lakatlanná vált vár és falu ismeretlen birtokosa lehetett, a kolostor keletkezését a 14. századra helyezik a szakemberek. Nagyon kevés írásos adat emlékezik meg a toronyaljai kolostorról. Érdekesség, hogy építéséhez felhasználták a vár köveit, de erre a célra egy kőbányát is nyitottak a közelben, amire az idősebb kóspallagi lakosok még emlékeznek.

A toronyaljai pálos kolostorból mára csupán a 19,9 méter mély kút maradt…

Bibervár vagy Pusztatorony pontos építésének idejét nem ismerjük, az 1980-as, Miklós Zsuzsa által vezetett ásatás kerámia és fém leletanyagai alapján a kis erőd legkésőbb az 1260-as években épülhetett – bár valószínűleg a tatárjárást megelőzően, már a 12. század végén vagy a 13. század elején a domb tetején állt. A lakótoronyból és a hozzá csatlakozó udvarból álló kis erőd neve eredetileg Torony vagy Toronya volt, közelében egy település is feküdt, melyet feltehetőleg Toronyaljának hívtak.

Toronyalja első írásos említése Gyöngyösi Gergely 1381. évi adata, és az ezt követő dátumok is a kolostornak szánt adományok felsorolása. A környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínű, hogy a kolostor is ez idő tájt néptelenedett el. Az 1580-as és 1590-es török összeírásban Toronyalja már pusztaként szerepel. Buda visszafoglalását követően, 1686-87 környéken a pálosok régi, Buda környéki kolostoraik, köztük a toronyaljai kolostor birtokában való megerősítésükért folyamodtak a császárhoz, sikertelenül.

1979-ben Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf járt a helyszínen, és terepbejárást végzett. Megállapították, hogy jellegzetes “kiskolostorról” van szó toronyalja tekintetében, mely minden tevékenységében a nosztrei perjelséghez kötődött. 1982-ben Egyed Endre készítette el a romok részletes felmérését, a területen 1985-ben Miklós Zsuzsa végzett ásatást. A kutatás szerint a kolostor első temploma a nyolcszög három oldalával záruló, támpilléres szentélyű volt, az előkerült bordatöredékek (körtetagozatos bordák) szerint az első építkezési szakasz a 14-15. század fordulójára tehető. A szentélyt később kibővítették. A kolostor területén talált középkori leletek időben többnyire a 13. század-16. század elsőre fele közé tehetők.

Sikerült feltárni a 19,9 méter mély kutat is. Több fanyelű kés, sarló, szekéralkatrész, egy lakat, két vasmacska, egy ónkanna is a kút leletei közé tartozott. A toronyaljai pálos kolostort is megőrizte a néphagyomány. A monda szerint a nosztrai és a toronyaljai kolostorokat titkos alagút kötötte össze. A törökök elől menekülő szerzetesek ezt használva a kút mélyére rejtették kincseiket. Egyszer egy kincskereső próbálta megszerezni ezeket, ám ásás közben megijesztette egy hatalmas kutya, és szörnyethalt…



Forrás: CZEGLÉDY ILONA (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)
GYÖNGYÖSI GERGELY: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete (Fráter György Alapítvány 1998. Pilisszántó)
GUZSIK TAMÁS: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon (Budapest 2003.)
DAP III.
ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 110. ÉVFOLYAM (1983) 1. füzet TANULMÁNYOK MIKLÓS ZSUZSA: Ásatás Márianosztra-Biberváron


Nagyobb térkép