Budapest és környékének pálos kolostorai » Várból kolostor – Kóspallag – Toronyalja, Szent Mihály monostor

A toronyaljai kolostor helyén egy 13. századi település, illetve a környéken 13. századi telepek (pl. Hanta falu) voltak, a patak másik partján, a Korompa-patak torkolata feletti, meredek oldalú domb tetején a 13. században kisméretű, sánccal, árokkal övezett vár, Bibervár állt. A toronyaljai kolostor, nevét is a mindössze 300 méter távolságra fekvő Árpád-kori kis erődítésről, megerősített toronyról kapta. A kolostor alapítója a lakatlanná vált vár és falu ismeretlen birtokosa lehetett, a kolostor keletkezését a 14. századra helyezik a szakemberek. Nagyon kevés írásos adat emlékezik meg a toronyaljai kolostorról. Érdekesség, hogy építéséhez felhasználták a vár köveit, de erre a célra egy kőbányát is nyitottak a közelben, amire az idősebb kóspallagi lakosok még emlékeznek.

Bibervár vagy Pusztatorony pontos építésének idejét nem ismerjük, az 1980-as, Miklós Zsuzsa által vezetett ásatás kerámia és fém leletanyagai alapján a kis erőd legkésőbb az 1260-as években épülhetett – bár valószínűleg a tatárjárást megelőzően, már a 12. század végén vagy a 13. század elején a domb tetején állt. A lakótoronyból és a hozzá csatlakozó udvarból álló kis erőd neve eredetileg Torony vagy Toronya volt, közelében egy település is feküdt, melyet feltehetőleg Toronyaljának hívtak.

A várat a történeti irodalomban először Ozoray György említette 1955-ben. Helyszíni bejárása alapján részletesen leírta a fekvését, a falmaradványokat, és a várat középkorinak határozta meg. A vár rendeltetésével kapcsolatban többek között kiemeli, hogy közlekedési útvonal mellett feküdt. Ehhez kapcsolódik a következő évben Dávid Zoltán cikke, aki 18. század közepéről származó térképek alapján ismerteti a vár nevét, és a vele szemben levő pálos kolostor maradványaira vonatkozó térképadatokat is közli. Még kétszer találkozunk a vár rövid leírásával, de további kutatásról nem tudunk. A várról egykorú oklevelek nem emlékeznek meg, csak közvetve lehet kevés következtetést levonni.

A toronyaljai pálos kolostor első írásos említése Gyöngyösi Gergely 1381. évi adata, és az ezt követő dátumok is a kolostornak szánt adományok felsorolása. A környék várai 1540 körül kerültek török kézre, valószínű, hogy a kolostor is ez idő tájt néptelenedett el. Az 1580-as és 1590-es török összeírásban Toronyalja már pusztaként szerepel. Buda visszafoglalását követően, 1686-87 környéken a pálosok régi, Buda környéki kolostoraik, köztük a toronyaljai kolostor birtokában való megerősítésükért folyamodtak a császárhoz, sikertelenül.

1979-ben Guzsik Tamás és Fehérváry Rudolf járt a helyszínen, és terepbejárást végzett. Megállapították, hogy jellegzetes “kiskolostorról” van szó toronyalja tekintetében, mely minden tevékenységében a nosztrei perjelséghez kötődött. 1982-ben Egyed Endre készítette el a romok részletes felmérését, a területen 1985-ben Miklós Zsuzsa végzett ásatást. A kutatás szerint a kolostor első temploma a nyolcszög három oldalával záruló, támpilléres szentélyű volt, az előkerült bordatöredékek (körtetagozatos bordák) szerint az első építkezési szakasz a 14-15. század fordulójára tehető. A szentélyt később kibővítették. A kolostor területén talált középkori leletek időben többnyire a 13. század-16. század elsőre fele közé tehetők.

Sikerült feltárni a 19,9 méter mély kutat is. Több fanyelű kés, sarló, szekéralkatrész, egy lakat, két vasmacska, egy ónkanna is a kút leletei közé tartozott. A toronyaljai pálos kolostort is megőrizte a néphagyomány. A monda szerint a nosztrai és a toronyaljai kolostorokat titkos alagút kötötte össze. A törökök elől menekülő szerzetesek ezt használva a kút mélyére rejtették kincseiket. Egyszer egy kincskereső próbálta megszerezni ezeket, ám ásás közben megijesztette egy hatalmas kutya, és szörnyethalt…

Ha szeretnél többet olvasni a toronyaljai pálos kolostor és a vár történetéről, ne hagyd ki a “Toronyalja”, avagy a vár köveiből épült kolostor című cikket sem!

Forrás: 
CZEGLÉDY ILONA (szerk.): AZ 1985. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/39. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1986)
GYÖNGYÖSI GERGELY: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete (Fráter György Alapítvány 1998. Pilisszántó)
GUZSIK TAMÁS: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon (Budapest 2003.)
DAP III.
ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 110. ÉVFOLYAM (1983) 1. füzet TANULMÁNYOK / MIKLÓS ZSUZSA: Ásatás Márianosztra-Biberváron