Észak-Dunántúl pálos kolostorai » Magányos romok az erdő mélyén – Tálod, Szent Erzsébet kolostor

Nagyvázsony és Pula között, az erdő mélyén bújik meg egy középkori épület igen magas fala. A magányos rom a tálodi pálos templom egyetlen megmaradt szakasza, annak nyugati fala… A tálodi romot Nagyvázsonyból a kék jelzésen, a nagyvázsonyi Szent Mihály templom érintésével lehet megközelíteni, a táv kb. 3 km. Tálod falut a Rátót nemzetség birtokolta a korai időktől fogva. A tálodi templom feltehetően a 13. században keletkezett, eredetileg parochiális funkciót töltött be, 1324 körül került a pálosok birtokába, a templom monostora is ekkor keletkezett. Alapítási körülményei ismeretlenek, a kolostor első adata 1324-ből ismert, mi szerint a Rátót nemzetségbeli Keszi Lőrinc alapította, még 1324 előtt a pálos kolostort Szent Erzsébet tiszteletére, amely az alapító nemzetség temetkezőhelye is lehetett. 

A tálodi pálos kolostor templomának megmaradt nyugati fala

Teljes középkori története ismeretlen. 1369-ben Nagy Lajos király megerősítette birtokait Tristianus generális perjel kérésére. A pusztulóban lévő kolostort 1480 körül obszerváns ferencesek vették át, és 1552-ig lakták. Tálod pálos lakói a Kinizsi Pál által alapított vázsonyi kolostorba költöztek át 1483 körül. Falait 1552-ben felrobbantották, hogy a törökök kezére ne jusson. Nem is épült újjá. Rómer Flóris, és Ádám Iván kutatók a 20. században még jóval többet láttak a kolostorból, mint manapság. Rómer még látta a szentély keleti falát megtámasztó három támpillért is. A kőkerítésen belül, az egykori udvaron még kivehetőek voltak a különféle rendeltetésű épületek nyomai.

A rombolást és romlást követő és kétszáz évig tartó viszonylagos gazdátlanság ideje alatt, de utána is tapasztalható jelek szerint a falak maradványait több ízben is bolygatták, kutatgatták kincset kereső kíváncsiak. Az épületromok köveit feltehetően a pusztulás és pusztítás után csak 200 év elteltével használták fel újra. A romból származó 14-15. századi nyíláskeret-töredékeket 1959-ben Pulán egy elbontott kőhíd alapozásában és egyes falusi házak falában is találtak. A pulai bekötőút 1958-59-es építési időszakáig senki sem törődött ezzel a kérdéssel. A kastély előtti-melletti, eredetileg boltozatos kőhíd létesítési idejét az 1800-as évek elejére tehetjük, és az 1945. március végi felrobbantásával a második világháború áldozatául esett. Teljes elbontását 1959 tavaszán kezdték meg az új út, és ezzel együtt az új híd építése során. Ekkor került elő több – viszonylagosan nagyobb méretű – bazalttufából faragott kő. A bekötőút építésével nagyjából egyidejűleg, 1959 tavaszán kezdték meg a volt Eszterházy-major felújítását is, az akkor nemrég alakult mezőgazdasági TSZ nagyüzemi központjává.

A major átépítésekor akadtak rá a gazdasági épületek falában egy vörösmárvány sírkőtöredékre is (más források szerint a kőhíd bontásából származott a sírkő töredék). Amint a náczihegy volt urasági dézsmapince falából is került elő középkori kisebb faragott kő. A faluvégi nagymalom “utcai” nagykapujának aljához tett, a középkorból származó faragott bazalttufa – kerékvetőként működő – kő is Tálodról való. A középkori faragott kövek lelőhelyeként szereplő épületek, építmények, utak, hidak mindegyike a mindenkori Eszterházy grófi család tulajdonát képezte az 1600-as évek közepétől 1945-ig, és azokat, ha ők személyesen nem is, de alkalmazottaik hűséggel védték és őrizték másoktól. Elképzelhető, hogy a falu korábbi lakosait, még jobbágyként kötelezhették a tálodi romok köveinek szállítására az urasági építkezésekhez.

A Pulán előkerült vörösmárvány sírkő egy darabja

Az előkerült vörösmárvány sírkőtöredék a középkorban rangosabb és gazdagabb úrnak kijáró, akkoriban szokásos sírfedlap egyik sarka. Dr. Zsiray Lajos szerint az előkerült vörösmárvány sírkőtöredék egy nagyméretű sírkő sarokrésze, mely az elhunyt feje alatt lévő párnát ábrázolja. Ez azt bizonyítja, hogy a tálodi romot alapító Rátoldi-Keszi család egyes tagjai a kolostor templomába temetkeztek. Valószínűleg itt temették el Keszi Jánost és Keszi Lászlót is. Számolni lehet tehát azzal – Zsiray szerint -, hogy a hajó szentély előtti részében, vagy a szentélyben a főoltár előtt még bolygatatlan sírok is lehetnek. Az emlékkőtöredék felső részén induló szöveg első szavát rögzíti latin nyelven: “HIC”, azaz ITT. És a vésett felirat, amely vélhetően követve a kő felső peremét az elhunyt nevét (társadalmi rangját), végül visszatérve a HIC szó felé, egy jól olvasható évszámot – 1474 – feltehetően a sírban valaha nyugvó halálának időpontjára utalva fejeződik be. A  sírkő töredék jelenleg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban tekinthető meg.

Ádám Iván rajza a tálodi romokról

Éri István régész 1969-es leírása szerint az egykori kolostor épületet már teljesen ellepte a növényzet. A templomnak is csupán a nyugati homlokzata maradt fenn, amelyen a bejárat helyén kitöredezett nyílás tátongott. A szentély és a hajó találkozásánál a déli oldalon kiemelkedett még egy falsarok, és a szentély egyenes lezáródása is kivehető volt a növényzet alatt (a falsaroknak ma csak nyomai vannak a növényzet alatt).

Végül egy régi monda a pálosokról, mely inkább érdekes, mint hihető 🙂
Amikor 1483-ban felépült a nagyvázsonyi pálos kolostor Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapítása által, a közelben fekvő tálodi kolostorból még nem költöztek át a szerzetesek egy ideig. Egy Kinizsi idejéből származó monda szerint volt egy szerzetes, aki napi rendszerességgel járt-kelt a tálodi és vázsonyi kolostorok között, lévén a leveleket kellett kézbesítenie. Ám a szerzetest egyik levélhordó útján meggyilkolták, és kirabolták. A levél, melyet vitt soha nem került elő , azt valaki megsemmisítette. A szerzetes azóta is az erdőt járja szellem képében, hogy megtalálja, és átadhassa fontos küldeményét…

Forrás:
A monda forrása: KOMJÁTHY ISTVÁN: Mátyás–mondák könyve Bp., Móra Könyvkiadó. 2. Kiad. 2004.
Cselenkó Borbála: Szerzetesrendek az Árpád-kori Zala megyében (Zalai Kismonográfiák 9., Zalaegerszeg, 2006) V. Pálos kolostorok az Árpád-kori Zala megyében 1. A tálodi pálos kolostor
Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
Rainer Pál (szerk.): Veszprém megye egyházi élete a középkorban (Veszprém, 2009)
Reményi Antal: Kőzet és Kő: Kövek Pula múltjában (Pula Náczihegyi tükör, Pula, XXI. évfolyam 1. szám.)

 




Nagyobb térkép