Uzsaszentléleki pálos kolostorrom
Lesenceistvánd-Uzsa (Veszprém vármegye)
Elérhetőség
Veszprém vármegye
8319 Lesenceistvánd-Uzsabánya, Bányaterület
A terület kizárólag engedéllyel látogatható!
Galéria
Az Uzsai család tagjai között feltételezhetjük a kolostor alapítóit, első kegyurait. A kolostor okleveles említését az 1333-as pápai tizedjegyzékből ismerjük, tehát az alapítás ez előtt történhetett. Az épület mérete, elrendezése viszont sokkal korábbi telepítésre nem vall, így az alapítás és építés ideje az 1320—1333. közötti időre tehető. Későbbi történetéről semmilyen adat nem ismert. 1455-ben elnéptelenedett, majd — hasonlóan a tálodi kolostorhoz — ferencesek vették át. Amikor Gyöngyösi Gergely pálos rendfőnök 1520 körül összeállította a magyarországi pálos kolostorok iratjegyzékét, „Somogy megyén keresztül érkezik Zala megyébe. Az örményesi kolostor után eljut a mai Veszprém megye területére, az enyerei kolostorhoz . . . 1520 körül már elnéptelenedtek a badacsonyi, a kőkúti és a vállusi pálos kolostorok, az uzsa-szentlélekiben és a tálodiban meg ferencesek éltek.”
Valóban, a 15. század közepén a pálos szerzetesek elhagyták a kolostort, 20-30 év elhagyatottság után helyükre Ferenc-rendiek költöztek. Ennyi idő alatt a kolostor épületei leromlottak, a ferencesek újjáépítő munkájának köszönhető a ma látható csekély méretű rom… Ádám Iván a 19. század végén leírta és lerajzolta a még álló falakat. 1881-ben mérte fel a területet, akkor még a kolostor északi oldala és gazdasági épületei látszottak. 1970-ben Fehérváry Rudolf és Guzsik Tamás mérte fel a rom még látható részét. A 2000. év nyarán az állagmegóvást előkészítő részleges régészeti kutatásra került sor. A sérült falak kijavítását, kolostor templomának állagmegóvását 2001-ben kezdték meg Thúry László régész irányításával, ásatást nem folytattak. A kőművesmunkák megkezdése előtt az uzsai kőbánya biztosította erőgépek segítségével, valamint kézi erővel a területre bedőlt fák eltávolítását. Azóta a területen más munkálatok nem folytak, így láthatjuk ma az uzsaszentléleki pálos romot…
A kolostor templomának hajójában és a hozzá északról csatlakozó két melléképületben a még álló falak koronáját helyi bazaltból visszafalazták a 20-90 cm-nyi sérült rész visszabontása után. A falsíkok kifugázása után a kihullott köveket pótolták, a kipergett habarcsot lélegző habarccsal helyettesítették. A kőművesmunka során a templom északi hajófalának koronájában néhány négyzetcentiméternyi vakolatdarab került elő, rajta gótikus betű töredékével. A lelet tanúsítja, hogy a falcsonkjaiban megmaradt templom egykor egy korábbi templom átépítésével vagy más épületek anyagának felhasználásával épült. A templomnak ma már csak az alapfalai láthatóak, apszisának északi fala kb. 4-5 méter magas. Egyhajós, a hajónál keskenyebb, nyújtott poligonális apszisú volt, a poligon sarkain támpillérek nélkül. Az apszis poligonja kvadrikus szerkesztésű, a nyolcszög három oldalával zárul, talán boltozatos volt. A hajó déli oldalához két helyiség csatlakozott, valószínűleg bejárati csarnok és ossarium volt, valószínű már a ferencesek idejéből. A templomhoz északról csatlakozott a kolostor. Ebből két részlet maradt meg, mindkettőben egy-egy nyílással, valamint egy kevés alapfal-maradvány a nyugati oldalon. Az egyik nyílás boltozott, ez az udvar és templom közötti keresztfolyosót kötötte össze a sekrestyével.
2001-ben a tereprendezés során a szentély északkeleti támpillérje mellől előkerült a 2000-ben megtalált küszöbkő-töredék kiegészítő darabja. A szentély délkeleti pillérének közelében egy falcsonkot figyeltek meg, mellette padlótégla-, valamint kályhacsempe töredékek kerültek elő. További kutatást igényel annak megállapítása, hogy itt helyiség volt-e vagy egy másik helyiség bontásának törmelékét találták meg. Mivel azonnali feltárásra nem volt lehetőség, ezért a megfigyelt régészeti jelenséget dokumentálták. A 2000. évi ásatás és a 2001-es tereprendezés során előkerült kőtöredékeket az uzsai Önkormányzat által külön e célra rendelkezésre bocsátott, újonnan felújított raktárhelyiségben őrzik. Építész: Takács András
Forrás:
Guzsik Tamás: A pálos rend középkori építészete Magyarországon Budapest 2003. 76-81.
Fehérváry Rudolf: Az uzsaszentléleki pálos monostor
Thúry László: Az uzsai pálos kolostorrom kutatása
Thúry László: Uzsa, pálos kolostor In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2002/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2002) ÖSSZEFOGLALÓ JELENTÉSEK A 2001. ÉVI HELYSZÍNI MŰEMLÉKI KUTATÁSAIRÓL (Összeállította: Juan Cabello)
A pálos rend építészeti emlékei
A pálosok épített öröksége
Többet szeretnél tudni ezekről a kolostorokról, templomokról? Akkor nincs más dolgod, mint megvásárolni A pálosok épített öröksége című könyvet, ahol a lehető legrészletesebb leírást találod meg Budapest és környékének pálos épületeiről. Kattints a képre a megrendelésért!