Felsőelefánt

Az Edelsheim-Gyulai család 1948-ig tudhatta sajátjának a hatalmas kastélyt, utána államosították, és Ivan Stodola orvos, A Tuberkulózis Elleni Liga képviselője százhúsz ágyas tüdőszanatóriumot hozott létre az épületben. Kezdetben csak nőket gyógyítottak az elefánti intézetben, elsősorban a háború utáni népbetegségből, a tbc-ből, vagy ahogy akkor nevezték, szárazbetegségből. „Évente százezer lakosra háromszáz új megbetegedés jutott, ma 360 új eset jut az ország ötmilliós lakosságára. Akkoriban főleg a tiszta levegő, a napfény és a vitaminokban, kalciumban gazdag étrend gyógyító erejében bíztak, mert az 1942-ben az USA-ban feltalált tbc elleni gyógyszerekhez nehéz volt hozzájutni. Beteg viszont annyi volt, hogy 1960-ban új pavilont építettek a kastély mellé. Még a hetvenes években is több mint 200 férőhellyel működött a tüdőszanatórium, amelyet 2004-ben csatoltak hozzánk” – mondta Daniel Magula, a nyitrai Szent Szórád Kórház igazgatóhelyettese.

Mivel a tüdőbetegek száma a védőoltásoknak és a kötelező röntgenvizsgálatoknak köszönhetően a nyolcvanas évekre minimálisra csökkent, az elefánti kastélyban a Szent Szórád Kórház geriátriai és utógondozói intézetet rendezett be. Ez tíz évig működött, de 2009-ben a kórház vezetése úgy döntött, inkább a nyitrai intézetet bővítik új épületszárnnyal, és az elefánti kastélyt bezárják. Az indok az volt, hogy a hatalmas épület fenntartása nem gazdaságos, de most sem ússzák meg kiadás nélkül, mert évente mintegy 40 ezer euróba kerül a fenntartása. Mivel az épület műemlék, nem hagyhatják teljesen a sorsára, a tüdőkórház 2009 óta több mint félmillió eurót költött rá. Felesleges terhet jelent számára, de 2024-ig nem adhatja el, sőt, bérbe sem adhatja. Az állam eredeti szándéka ezzel a megkötéssel nyilván az volt, hogy ne kerülhessen végrehajtók vagy spekulánsok kezébe a műemlék épület, de most úgy látszik, csak a kastély pusztulását éri el vele.

Hogy az épület fenntartási költsége ne növekedjen, évek óta nem fűtik, a falakról itt-ott pereg a vakolat, megjelentek a penészfoltok, néhol a tető is beázott. Egyedül az egykori ebédlőtermet temperálják, ahol a mennyezeten Johann Bergl Szent János életének jeleneteit ábrázoló öt freskója látható. Az osztrák mestert 1774-ben a pálosok bízták meg a templom díszítésével, de a kastély átépítésekor Edelsheim-Gyulai báró vízszintesen kettéválasztatta a templomot és két hatalmas ebédlőt nyert. A freskók a felső reprezentációs termet díszítik, ebben elektromos fűtőtesttel szabályozzák a hőmérsékletet. Látogatókat azonban nem engednek be a kastélyba, így már nyolcadik éve senki nem csodálhatja meg a páratlan szépségű alkotásokat, és további hét évig nem is fogja. Akkor lesz eladható, vagy bérbe adható az épület, ha egyáltalán akad érdeklődő.

Még a kastélynál is szomorúbb sorsa jutott az Edelsheim-Gyulai család kriptája, amelyet a sorrendben második Lipót építtetett tábornok édesapja 1893-ban bekövetkezett halálakor a kastélyparkban. Az ország legnagyobb, kilenckamrás, klasszicista stílusú sírboltjában a család hét tagját helyezték örök nyugalomra, de épp az örök nyugalom nem adatott meg az elhunytaknak. Az ötvenes években az erdőben mulatozó részeg társaság betört a kriptába: lefeszegettek és elvittek néhány márványtáblát és rézfogantyút, amit tudtak, szétvertek, a koporsókból kiráncigált holttestekből pedig máglyát raktak és meggyújtották. Nemesemberek földi maradványainak meggyalázásáról lévén szó, ezt a vétséget akkoriban nem büntették szigorúan, mindössze annyi történt, hogy a helyi nemzeti bizottság befalaztatta a kilenc sírkamra ajtaját. Az élelmes látogatók számára azonban ez sem jelentett akadályt, egyszerűen kibontották a téglafalat, és elvitték a mozdítható márványlapokat. A tégla is jó árucikk volt, mert minden darabba elefántmintát égettek. Valakik a hatalmas szarkofágok fedőlapjait is megpróbálták elgörgetni vasrudak segítségével, de nem sikerült nekik. 1996-ban műemlékké nyilvánították a mauzóleumot, de a ranghoz pénzt nem adott az állam, ezért már ez sem segített rajta. A nyolcvanas években beszakadt a teteje, azóta beázik, és még 1996-ban is betörtek a sírkamrákba.

A nyitrai pedagógiai főiskola egyik, történelem iránt érdeklődő diákjának kellett 1990-ben meglátnia a szörnyű pusztítást ahhoz, hogy legalább az emberi maradványok méltó helyre kerüljenek. A somorjai Mészáros Péter mindent lefényképezett, pontos leltárt készített a kriptában fellelhető tárgyakról, és felkutatta a még élő leszármazottakat. Igyekezetének köszönhetően a helyi önkormányzat beleegyezett, hogy a kriptában fellelhető emberi maradványokat méltó módon a Csarada család a helyi templom melletti kriptájában helyezi el, egy közös koporsóban. A költségeket a külföldön élő Edelsheim-Gyulai lányok állták, a mintegy háromszáz emberi csontot Mészáros Péter gyűjtötte össze – az állam nem tett és azóta sem tesz semmit az Edelsheim-Gyulai örökség megóvásáért. A mauzóleum ugyan a község tulajdona, de annak még arra sincs pénze, hogy őriztesse. A műemlékvédők két-három évente megnézik a lepusztult épületet, de mindig csak arra jutnak, hogy ki kellene húzni a műemlékek listájáról. És ha ez megtörténik, mi vár erre a nagy múltú épületre…?

Forrás:
Dr. Kisbán Emil: A felsőelefánti pálos monostor
ujszo.com