Szlovákia / Felvidék

Gyöngyösi Gergely, a rend első történetírója, kéziratos munkájában a mohácsi vészig terjedő időben hazánkban kb. száz kolostort említ. Ezzel egyezik Kürcz Antalnak megállapítása, aki az 1526-ig terjedő időben összesen 102 kolostorukat említi, amelyek közül hazánk területére 77, Erdélyre 7, Horvátországra 5, Tótországra 10, Dalmáciára pedig 3 esik. Orosz Ferenc pálos történetíró hazánk területén 170 kolostorról tesz említést. Eme megállapításához felhasználta a már előbb említett Gyöngyösi-féle kéziraton kívül Eggerernek 1663-ban megjelent Fragmen panis corvi, Benger Miklós Annalium ordinis S. Pauli (1743) és Chronotaxis Paulinorum című kéziratos müvét, az Acta Paulinorum kéziratos köteteit. Szentiványi Cathalogusát, Grieskirchner Ferdinánd Tabula Monasteriorumát, Streszka Mártonnak a rend XVIII. századi történetére vonatkozó kéziratos munkáját és Pázmány monostorokról szóló kimutatását, amelyet mint a rend apostoli vizitátora írt saját használatára, az 1629. évi nagyszombati zsinatra menet.

Pázmány számszerint 152 kolostort említ ugyan, de megjegyzi, hogy ezeken kívül biztos tudomása szerint még más helyeken is laktak pálosok. Orosznak összeállítása szerint a XIII. században alapított 19 pálos kolostor közül 14 esik hazánk területére. Szlavóniában 2, Dalmáciában, Isztriában és Jeruzsálemben szintén volt 1—1 kolostoruk. A XIV. században alapított 109 kolostoruk a következőkép oszlott meg. Hazánk területén 64, Erdélyben 3, Szlavóniában 8, Lengyelországban 2, Sziléziában 1, Németországban 16 és Portugáliában 15. A XV. században Orosz 49 újonnan alapított kolostort említ. Hazánk területén 15, Erdélyben 5, Rómában 2, Szlavóniában 4, Horvátországban 6, Dalmáciában 1, Isztriában 8, Lengyelországban 6, Ausztriában 2 kolostort.

A XVI. században a kolostorok jórésze elpusztult. A mohácsi vész után beállt szomorú viszonyok ellenére azonban mégis öt új kolostor alapításáról van tudomásunk. A XVII. században ismét 22 kolostor alapítását, illetőleg felújítását említi Orosz, amelyek a következőkép oszlanak meg: hazánkban 9, Rómában 1, Szlavóniában 1, Horvátországban 2, Lengyelországban 4, Litvániában, Orosz-, Morva-, Cseh- és Stájerországban 1—1. A XVIII. században állítása szerint újabb 13 kolostorral bővült a rend: hazánkban kettővel, Erdélyben hárommal, Lengyelországban néggyel, Oroszországban kettővel, Ausztriában és Stájerországban egyel-egyel. 1786-ban a rendet eltörölték. Gindl Gáspár a rend utolsó magyar tartományfőnöke kitartó szorgalommal jegyezte fel Elenchusában a pálosok rendházait, számszerint 77-et. Nyári Sándor szerint, a külföldieket is beleértve, összesen 381 rendházuk volt.

Korábban a Magyar Királyság, ma már Szlovákia, vagyis a Felvidék területén is számos kolostor fennmaradt. Máriavölgy Pozsonytól néhány kilométerre, egy szűk völgyben, festői környezetben található. A legenda szerint már első szent királyunk uralkodása idején remeték húzódtak meg a völgyben lévő erdőben, hogy teljesen Istennek szenteljék életüket. A siklósi várúr, Magyarország nádora, Perényi Imre 1502-ben pálos szerzeteseket hívott Terebesre (ma Tőketerebes), és a templom északi oldalán, a kerengőfolyosó körül zárt és hozzáférhetetlen szálláshelyet építtetett a konvent tagjai számára (Monasterium Beatae Mariae Virginis de Terebes). A szerzetesrendnek 1504-ben alapítólevelet is készített, és a tőketerebesi templomot a kolostornak adományozta. A Boldogságos Szűz Mária templom így kolostori templommá vált, ezért Perényi Imre a következő évben a plébániához tartozó területeken felépítette az új Szent László Király templomot a harangtoronnyal, és a templom mellett temetőt is alapított.

1564-ből való a kegyszobor, amely a Fájdalmas Szűzanyát ábrázolja, és ami miatt olyan fontos hellyé vált Sasvár. Az ülő Szűz Máriát ábrázolja, ölén a keresztről levett fia, Jézus, halva. Bakich Angelika eredetileg ezt a szobrot azon a helyen állíttatta föl, ahol férjét a kegyelem megérintette. Itt háromszög alakú kápolnát építtetett olasz mesterrel. A környék hívő népe, ismerve a kegyszobor eseményét, zarándokolni kezdett ide és a csodás események sokasodtak. Miután 1732-ben kegyhellyé nyilvánították a következő évben az esztergomi prímás a kegyszobrot a pálos rend gondjaira bízta, akik akkor megkezdték építeni a hatalmas új templomot. Varannó város az egykori Zemplén vármegye északi részén, a mai Szlovákia keleti felén Eperjestől keletre a Tapoly folyó bal partján fekszik. A források alapján ismert, hogy 1397-ben Varannóban már Szűz Mária tiszteletére ferences kolostor és templom állt. A templom a Kisboldogasszony (Szűz Mária születése) tiszteletére van felszentelve. A templom ma is fennálló épülete XIV. századi gótikus stílusjegyeket mutat.

A Felvidék egyik legimpozánsabb történelmi épülete a Szlovákiában található felsőelefánti Edelsheim-Gyulai-kastély, amelyben hatvan évig működött tüdő-szanatórium. A Felsőelefánthoz tartozó Szentjános-birtokon álló kastély története 1369-ben kezdődött, amikor Elefánty Mihály helyi földbirtokos megalapította a helyi pálos rendházat. A monostor 1774-ig a pálosok egyik legfontosabb központja volt, ekkor II. József megszüntette a rendet. Az épületben egy ideig szeszfőzde működött, majd 1836-ban megvásárolta Gyulai Ferenc tábornok. Halála után fogadott fiára, Edelsheim-Gyulai Lipótra hagyta a kastélyt, aki barokk stílusban építtette át. A következőkben tekintsük át részleteiben a felvidéki, egykor virágzó pálos monostorokat. A képre kattintva megjelenik adott kolostor részletes leírása…

Az adatbázis nem teljes, a tartalom feltöltése folyamatban van…

Forrás:
Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I.
bucsujaras.hu
sulinet.hu
ujszo.com
DAP